Beer, beer and Sambuca...

Nagyon kedvelem a meet up.com-ot. Vannak az indie geekek, akikkel már 3 szor próbálkoztam vicces társaság, igazából nyomik, de legalább lehet velük menni koncertre meg pubozni (mint pl. a Ship nevű rockkocsmába, ami ugyan tradicionalis english pub, de a zene tök jó és bent van a Soho környékén) és csatlakoztam egy olvasoklubhoz is. Na ez kihagyhatatlan sztori...

Mivel a csütörtöki programom le lett mondva és a hétvégi is, kénytelen voltam elkezdeni bökögetni a meetup ot, hát ha találok valamit helyette. Csütörtökre a 'London legrégebbi olvasó klubja' hírdetett meg egy pubcrawlt. Holbornba. És azt a környéket kedvelem. Szóval gondoltam nincs vesztenivalóm.

Persze mielőtt odamentem volna a találkozóra kicsit kódorogtam az Oxford streeten, hiszen az kötelező. :) Ebben a körben lekerültem egy kissé gyanús bolt pincéjébe is, ahol kiderült, hogy a telefonomat 45 fontért tennék kártyafüggetlenné...

NA de.

Elmentem az első pubba, ami Old Nick névre hallgatott és amolyan igazi tradicionális pub volt, tele angollal, plusz még egy munkahelyi buli is volt ott, lévén másnap senki sem dolgozott, mert a Good friday itt munkaszüneti nap. (Persze én dolgozok, mert kapok helyette szabadnapot plusz dupla lóvé, ami elég jó arány).
Őszintén semmi kedvem nem ehhez az egészhez, és ahogy körülnéztem úgy ment el a kedvem egyre jobban. Már már fontolgattam a hazaindulás lehetőségét, de azért gondoltam legalább egy sört megiszok. Közben dobtam egy smst a szervezőre, hogy hol vannak és hogy ismerem fel őket. Hááát. Amikor megláttam a társaságot, azonnal menekülni akartam. A minimum életkor 45, de inkább 50 év volt konkrétan volt ott egy faszi, aki a nagyapám is lehetne.
Hát ennyire még sosem nyúltam mellé...Gondoltam gyorsan megiszom a söröm és lelépek, na de ők gyorsabbak voltak, mert még meg sem ittam a söröm, amikor közölte a szervező, hogy most megyünk egy lengyel bárba, mert ott a vodka féláron van. HÁt nem volt mit tenni mentem velük.

Aztán ott valahogy az egész tök jó lett. Mindenki nagyon kedves lett, meghívtak sörre és még el is dumizgattunk és röhögcséltünk. Hiába az alkohol a szorongás és feszengés legjobb oldószere. Volt két amerikaii csajszi, azok is minimum 50 évesek voltak, de nagyon jó arcok voltak Az egyik még Budapesten is volt egyszer. A másik egy fotográfus csajszi és imádott engem valamiért. A végén alaposan megölelgetett és hogy menjek máskor is velük. Hát komolyan nagyon vicces volt. Igazából csak egy sima kis iszogatós este volt, nagyon kellemesen csalódtam. És az is hozzátarozik, hogy azt hiszem az amerikai népek jobb fejek, az angoloknál. Ha aza két csajszi nem lett volna, valszeg tényleg elmenekültem volna.
Amúgy érdekes módon az olvasásról szó sem esett. Pedig már készültem, hogy majd biztos megkérdezik, mi a kedvenc könyvem...

lengyel bár

no comment

róka sör:)

olvasó klub:D

Oh a Sambuca rész lemaradt.
Tegnap Timi elvitt egy tök jó helyre egy barátja szülinapi bulijába. A hely Clapham Junctionnal van és úgy hívják Project Orange. És nagyon klassz hely. Már pont ideje volt, hogy ne csak angol pubokba menjek, hanem lássak valami mást is. És a zene nagyon jó rock muzsika volt! Missiont is játszottak, meg Johnny Casht, ezekre emlékszem...Mert amúgy a végére rendes elhajlás lett belüle. NEm is értem haza csak ma déletőtt.

A Sambuca egy rövid ital kéne legyen, de szerintem átverés, mert kanalas gyóygszer íze van, amit gyerek koromban ittam.
És volt egy ausztrál fickó, aki teljesen kész volt, hogy szeretem Nick Cave zenéjét. Nem bírta felfogni, hogy ismrehetem én, aki kelet Euróbában nőttem fel.

Ezenkívül dumiztam egy rakás magát zenésznek nevező egyénnel. Hát elég neház lehet itt zenésznek lenni, elég erős a konkurencia. Gondolom tényleg csak a legjobbaknak jön össze.

Reggel kellemesen kisétáltam  az overgroundhoz és megállapítotam, hogy igen klassz kis környéken töltöttem az estém. Konkértan egy kastélyba botlottam, amint kiléptem az átmeneti szállásom helyszínéről.

Itt van pár kép és aztán megyek aludni.:)

A 'szerb harcos', akinek a szülinapját ünnepeltük

kaptam egy szivecskét a guinessem habjába

na ez az ausztrál srác, aki nem értette, honnan ismerem Nick Cave zenéjét

Earl's courtnál, minden manuálisan ment, már  ami a metroirányítást illeti

kőkori kijelző Earl's courtnál

Mivel pirosba kellett menni, felvettem a piros martens gumicsizmám, a piros farmerom és a piros bőrdzsekim. Az ünnepelt annyira meghatódott, hogy szuperheronak keresztelt el.Szóval mátől hívhattok Szuperheronak:)))

Ezen a helyen találkoztam Timivel először életemben 5 évvel ezelőtt, akkor Evelynnel hármasban és persze ott volt Dexter is...

40 féle sör...

You dont have to pay to God

Mióta itt vagyok és beixszeltem a meetup.com-on, hogy érdekelnek a spirituális és egyéb ezo hókuszpokuszok, gyakorlatilag naponta 5-6 kéretlen hírlevelet kapok, hogy milyen csodás csoporthoz csatlakozzak. Eleinte nagyon örültem is neki, mert azért klassz lenne picit tovább fejlődni, valami újat tanulni, bár sokszor már az az érzésem, hogy minden tanítás ugyanazt hajtogatja, csak valami más köpenybe van burkolva, hogy jól eladható legyen.
Például kicsi szívem nagyon röpdösött, mikor az első jóga hírlevelet kaptam West Londonból. Aztán mégjobban, amikor tibeti buddhisták hívtak meditálni. Aztán azóta persze csalódottan törölgetem az ilyen értesítőket, mert sajnos mindegyiknek ára van. És olyan ára, amit én nem akarok kifizetni. Egy jóga óra simán 20-30 font. De pl. a tibeti meditáció ingyenes, azonban ajánlott adományt nyújtani a tanításért cserébe és volt bizony olyan javaslat is, hogy személyenként 100 fontot gondoltak megfelelő összegnek eme tanításért.
Aztán egyszer csak kaptam egy hírlevelet, kundalini jógára, ami teljesen ingyenes.
Hát persze már elég szkeptikus voltam, de gondoltam üsse kő egyszer csak kipróbálom, legalább megtalálom, hol a buktató. Még gyanúsabb lett, mikor valaki megkérdezte, hogy kell e matrac amire a válasz az volt, hogy nem. Itt már szinte biztos voltam benne, hogy valami beetetés lesz. Na de azért menjünk el, nem árt az impulzus, és a hely legalább London belvárosában van, ha más nem, hát legalább sétálok egyet...
Már az egész érkezésem mesebeli volt. Valahogy ahogy kiszálltam a Covent gardennél és elsétáltam a rengeteg kivilágított színház mellett, hirtelen úgy éreztem magam, mintha valamiféle elvarázsolt mesevilágba csöppentem volna. Annyira szürreális volt az egész, hogy itt Uxbridgeben az unalmas szürke kisvárosban felszállok egy metróra és egy óra múlva egy Monty Python szerű valóságba csöppenek.

sajna pont nem volt nálam fényképező apparát és ez nem is igazán adja vissza a csillogást és a kabaré hangulatot

ez egy régebbi képem, de pontosan itt voltam most is

Na de a hely maga, az egy félreeső kis sikátorban volt, ahova magamtól tutira nem mentem volna be.

A nagy csillogó utcák után igen éles volt a kontraszt. Semmiféle díszítő motivum nem hívta fel a figyelmet a közösségi házra, ha nem állt volna elötte két ember, lehet el is megyek mellette.

magamtól tuti nem megyek ebbe az utcába be

a közösségi ház

Az épület belülről sem volt különösebben hivalkodó, látszott, hogy már jóideje nincs pénz még a tisztasági festére sem. 

Az előadó teremben már gyülekeztek a népek és középen a mester(nő) képe volt kitéve. Név szerint Shri Mataji Nirmala Devi. Néhányan már meditáltak és voltak akik fura mozdulatokat csináltak, mintha egy képzeletbeli spulnit tekernének fel a fejük fölé, majd ott háromszor masnit kötnének rá. Be kell valljam, nadi ide, csikung oda, elsőre azt hittem valami lököttek közé kerültem.

Mint kiderült a jóga hétköznapi értelmezéséről, amennyiben is különböző ászanák segítségével érik el a jóga állapotát szó sincsen. Először egy magyarazátatot kaptunk a kundalini jógáról, majd egy kb. 20-25 perces riportot  Shri Mataji Nirmala Devi-vel. Aki két éve eltávozott. De elmagyarazta, hogy ez az egész dolog itt ingyen van, mert istennek nem kell azért fizetnünk, hogy megkapjuk a tudást. És tényleg nem kellett fizetni. És a végén még teával és süteménnyel is megkínáltak, valamint fénymásolt papíron kiosztották, mit is csináltunk, hogy segítség a gyakorlást. ÉS hetente több helyszínen is van ilyen, tlejesen ingyen.

És hogy mit is csináltunk? Így majd egy héttel később már kicsit nehéz leírni mindent, de széken ültünk és volt néhány mozdulat, amely nekem leginkább némi csakratisztításhoz hasonlított. És meditáltunk. Meg volt a láthatatlan spulni tekerés is masnikötéssel.
És aztán egyszerűen kinyílvánítottuk a kívánságunkat "Mother"nak, hogy megkapjuk a tudást és saját magunk tanítómesterei lehessünk. És így tapasztaljuk meg a Yoga-t.  És azt kell mondjam valami mindneképp mükődött. Az érzesek is nagyon kellemesek voltak közben. Hiába csoportban, mindig sokkal jobban megy a meditáció. És ahogy előre mondták, valóban jelzett a kezem, hova kell majd jobban koncentrálnom. Aztán "seniorok" segítettek nekünk kitisztítani a csakrákat. Én egy idősebb chilei úriemberrel kerültem párba. Aki foglalmam sem volt mit csinál, mert a szemem csukva volt, de nagyon jó érzés volt és közben mintha valami folyamatosan húzott volna hátra és fölfelé vagy húzott volna ki belölem valamit. Aztán még beszélgettünk erről arról, olyan dolgokat hozott fel saját magától, amiről egyetalán nem akartam megnyilvánulni aznap és amikor mondtam, hogy én nem ezért jöttem ide, hogy ezekről beszéljek, szegény eléggé megsértődött, mert ezzel én az ő gurui képességeit hazudtoltam meg. Amúgy persze a vesémbe látott...Csak amikor épp nem vagy rákészülve, hogy egy idegennek bőgjél, akkor nem vagy rákészülve. Ennyi.

Mindenesetre nagyon kellemes csalódás volt az egész. Hihetetlen, hogy itt Londonban, ahol minden a pénzről szól, itt is vannak olyan emberek, akik egyszerűen csak jót akarnak neked. És teszik ezt akkor, amikor neked éppe erre van szükséged. Köszönöm. Hálás vagyok érte kedves Uni.

Arra csak később jöttem rá, hogy ez az egész olyan szimbólikus volt. Már maga  a hely is. Ahogy ott sétáltam a csillogó színházsoron, ahol mindne csak játék, trükk és semmi sem igazi és akkor letértem egy kis sötét kis utcába, mert tudtam, hogy nekem oda kell mennem és ott találtam meg az igazi fényt. Amely nem kérkedett, nem csábítgatott, nem akart megcsalni, átverni, elvenni a pénzem, csak felkínálta minden szeretetét. És mostatntól mindig ott van. Bármikor, amikor csak szükségem van rá. Mert nem kell ahhoz semmi körítés, hogy megkapd, amire szükséged van. Csak kérni kell és megadatatik.

Let's rock in London

Ez a bejegyzés arról szól, hogyan lehet letudni Londont két nap alatt.

Julcsi barátném péntek este 9kor leszállt az easybus stanstandi járatáról a Baker streeten, amit én már nagyon vártam. Volt egy rakás tervem, de tisztában voltam, hogy két nap kevés lesz mindent végigjárni. Volt egy tervünk is a két napra. De büszkén jelenthetem, hogy két nap alatt mindent teljesítettünk, sőt még annál is többet.

Szóval péteken egyből a Baker streeten beugrottunk egy óriási pubba,  The Metropolitain Bar néven fut és a Weatherspoon láncolathoz tartozik. A sör árak itt  a legjobbak és  ha olcsón akarunk jó pubfoodhoz jutni, akkor is ide kell jönni.
Oh és egy kedves fiatalember önként felajánlotta, hogy készít rólunk képet a pubban.:)
Be kell vallanom, hogy mivel hamarabb értem oda Baker streetre, mint Julcsi busza a hely wcjében húztam meg magam a fagyhallál ellen. Ugyanis már az is kb. olyan volt, mint valakinek a nappalija. És mivel picit untam magam, fényképezgettem...

úgy tűnik a srácnak ez részünk volt érdekesebb

A pohár sör (half pint, azok kedvéért akik elkövetnék azt a hibát, hogy egy pohár sört kérnének, Angliában...) csak azért volt, mert nem kaartuk lekésni az utolsó metrót. Mert ugyan most csak 42 percre vagyok a citytől, de ha az utolsó metró elmegy, akkor ugyanolyan bajos hazajutni, mint eddig volt.
A többit itt helyben Uxbridge-ben nyeltük be.

Tulajdonképpen ez volt az első igazi kocsmatúrám itt a környéken. Hiszen délután a Baroosh nevű helyen voltam, elbúcsúztatni Anikót, akinek az volt az utolsó munkanapja a Parexelnél. Amit igen szomorúan nyugtáztam. Viszont a nachos nagyon klassz a Barooshban és van Blue Moonjuk is, ami viszont New Yorkot jutatta eszembe, mikor is Evelynt látogattam meg.

Blue Moon Evelyn nélkül:(

Fair Well party

Az óriási nachos

Az Uxbridge-i kocsmatúra következő állomása a Crown and treaty lett volna, de mivel 5 fontot akartak kérni belépő nevén, inkább kihagytuk.
A helyi weatherspoon-ban pedig olyan emebrek voltak, hogy oda inkább nem mentünk be.
A queen's head már bezárt, szóval végül a Metropolitanban köttünk ki. Egész jó választásnak bizonyult, viszonlag szimpi arcok vettek minket (mivel ez nyugat-london, ez igazán ritkaság) körül és a zene is egész elviselhető volt.

Nos ezután a sör után szépen hazaballagtunk. Volt már vagy fél kettő, és részemről, nem kellett altatni.

Valamilyen különös oknál fogva mind a ketten felébredtünk reggel 7kor és ha már így alakult, gondoltuk nekivágunk a nagy Londonnak, hiszen tervünk mint a tenger.
Sajnálatosan ez az a hétvége volt, amikor is a metropolitain linet kopácsolták és annak is pont azt a részét, ami nekünk kellett volna. (Ha esteleg nem írtam volna még: a londoni metro 150 éves és ezért hétvégente probálnak egy egy szakaszt felújítani, a tfl.gov.uk weboldalon lehet értesülni, melyik héten melyik szakasz kerül részleges vagy egészleges lezárás alá.)
Hát mi végül úgy döntötünk, hogy kipróbáljuk a metropótló buszt. Micsoda hiba! Soha de soha többet. Ha valahova el lehet jutni metroval, inkább azt válassza az emebr lánya, mintsem a buszt. Teljességel kiszámíthatatlan, mikor fog elindulni vagy egyetalán jön-e.
Kerülő úton picaddilly line-nal másfél óra lett volna az út Camden townba, az első uticélunkhoz, de így kb. 2 és fél vagy 3 órát utazgattunk. Na de a lányeg, hoyg végül megérkeztünk Camden townba.
Igazából hajlamos lettem volna kihagyni a piacot a programból, mert így, hogy itt lakok, már uncsi és túl turiszti:) Azonban akartam venni egy polot Johnnynak és ez a mission csak ott volt 100% sikerrel kivitelezhető. Nos lehet vannak szebbek és jobbak a város más részén, de mivel én azt nem tudom, így sikerült. Na és az eladó srác magyar volt (amit sosem találtam volna ki, mert totál nem úg nézett ki a fiú)  ennek örömére kaptam 2 font kedvezményt, mindneféle alkudozés nélkül:)

Aztán picit tovább sétálva megtaláltuk a kincset. A Móni büfét! Camden Market kellős közepén! Lángos, kürtös kalács, pilóta keksz és a pult alól elővarászolt pálinkával. 6 fontért be is vertünk délben egy kis hazait:) Nos az eső és hideg szél ellenére, azonnal mosolyra görbült a szánk. 

egyszer itt akarok lakni!

Ezt azt hittem nem hiszem el. A macska integet, az oké, de Bözske decensen  forgatta a kis kacsóját! Ez az a giccs amit mindneképp szeretnék beszerezni!

Móni's food után még betértünk azért az Elephant's headbe is, hiszen az kihagyhatatlan, ha erre járok. Annyira skizo érzés lett ott úrrá rajtam, hirtelen úgy ereztem, hogy nyaralok, hiszen mikor máskor iszik az ember sört ebéd helyett és közebn ez csak átlagos szombat volt:)
Közben a nap is kisütött, így picit igazítottunk a programon és beiktattuk a Regent's parkot, ami Camden townból egy 20 perces séta a kanális partján és csak kevesen tudják ezt a titkot:)

Sajnálatos módon, mire a Regent's parkba értünk, az eső újra eleredt. Na de ez minket nem gátolt meg abban, hogy elüldügéljünk egy padon az esernyőink alatt és cidert szürcsöljünk sweet chilli sourcream chips-szel.

Majd kicsit később a nap is kisütött a kérésünkre és még egy picit az arcunkat is melegítette. (Tanulság a napszemőveg ugyanolyan készenléti szükségleti tárgy, mint az esernyő itt:)

Ezután folytattuk a tervvel. China town kínai ebéd és tsing tao. A Hongkong nevű büfét szemeltük ki erre a célra, ahol is 10 fontért annyit ehetsz, amennyi belédfér. Hát vegetáriánusként, azért nem volt akkora nagy biznisz, de jól esett a meleg leves és egyéb fogások és a hideg sör. Ami Kínában pont fordított viszonyban van. A wc az viszont hamisítatlan kínai szagot árasztott. Nem igazán tudnám leírni, mi ez a szag, egyszerűen Kína szag. Mindegy, nekem azért jó emlék:)

Rocker:)

Balra China Town jobbra Soho

Kicsi séta erre arra és beiktattunk egy újabb programot, az Angel nevű sörözőt, ahol minden egyes szobához külön ajtó nyílik kívülről, de a bárpult azonos. És az emeleten kis szobácskák, ahol baráti társaságok kellemesen elidőzhetnek, mintha tényleg valakinek a nappalijába léptünk volna be. 

Hát ez egy izgalmas hely volt. Elükelő escortoknak...És odabent Sisters of Mery szólt, csak stílusosan...

Julcsi és az ő jól megérdemelt whisky-je

Nos be kell vallanom, itt beiktattunk egy kis programváltoztatást és az eredeileg indie pub és koncertből egy rock kocsmát csináltunk, koncert helyett pedig hazamentünk:)

Ez történik, ha kültéri beállítás helyett, a beltérit használom. Ezen semmit nem változtattam, így sikerült. Sztem ez jó játék lesz később.

Vége mára Aztán volt egy vasárnapunk még. Nem is tudom mióta nem aludtam egyhuzamban 9 órát.  :) De nem bántam. Szerintem igen jól teljesítettünk szombaton, és habár a FOMOm kényszerített volna még, hoyg elmenjünk Camdenba bulizni, nem bántam a hazmentelt sem, eleget áztunk kívül és belül is:) Szóval vasárnap. A megbeszélt vintage fairrel indítottunk. Sajnos most valahogy nem éreztem a késztetést, hoyg bármit is felpróbáljak, pedig például megint megtaláltam a múltkori ruhámat. Azt hiszem ebbe a Hammersmith vintage fairbe azért már nem jövök el többet. Klassz volt, de elég volt.  Mire végeztünk jól meg is éheztünk, ezért a változatosság kedvéért beültünk a helyi weatherspoonba:) The William Morris-ba. Burger meal egy korsó sörrel csak 5 font és persze van nekik vegaburgerjuk is.:) Szerintem kíváló ebéd, ha az ember olcsón ki akarja próbálni a pubfoodot és jól is csinálják. Ettem én már vegaburgert itt, és a weatherspoonos a legjobb.

  

A sör jó volt, nem tudom miért van ilyen hülye fejem...

Na és akkor belecsaptunk az igazi turistanyalánkságokba.

Big Ben, trafalgar square, London Eye, Buckhingham Palace (ez utóbbi csak tisztes távolból), SouthBak Center az meglepetés éneklő liftjével, kilátásával és még egy Bach előadásra is belógtunk. Na jó már éppen vége volt, de ide mindenképp el akarok jönni majd még egy koncertre. Hasonló a mi Müpánkhoz, de it télnek az emberek. Nem csak kiöltözött nyuggerek vannak, hanem mindenki, kicsik nagyok, turisták, londoniak, mindneki. VAn könyvtár, büfé, kiállítás, könyvesbolt (Foyles) ezt mindnekinek ajánlom, aki bármilyen könyvet akar venni. Szuper és tuti megtalálható minden. 

Aztán séta a Temze parton, Tower, Tower bridge, ajándékvásár a tescoban, majd mág arra is volt időnk és energiánk, hogy elbóklásszunk Kelet Londonba. Ahol teljesen véletlenül még egy partyba is belebotlottunk vasárnap délután 6kor. Cafe1001. Vicces volt. És az igazi nagy felfedezés, hogy van itt egy vintage piac. És ez lesz a nekem való. Mert igaz vintage de a ruhák vadi újak. Sajna már zártak, mire belebotlottunk, de még bármikot visszajöhetek:)

Hazafelé mág betértünk a Dirty Dicks-be, amire nem jöttünk rá, miért ez a neve. De igen szép emlékekkel távoztunk:)

Majd még arra is jutott energiánk, hogy az Oxford circutól lesétáljunk a Piccadilly circusra. 

Na és akkor onnan már haza. Az utolsó terv egy snake bite lett volna a Queens headben, de végül nem került rá sor, egyrészt mert zárva volt, másrészt mert kicsit offon voltunk:)

Hát ez volt a 2 nap Londonban. Aki többet lát és több kocsmát tesztel ennyi idő alatt, az írja meg a blogjában. 

Én büszke vagyok magunkra.

És igazán feltöltött ez a hétvége Julcsival Londonban. 

Mert nincs is jobb, mint London főleg, ha egy jóbarát is kéznél van.