2013. szeptember 29., vasárnap

So long Dia!

Az utóbbi két hét élményei itt Londonban leginkább Diához köthetők, aki ma felült a repülőre és hazaköltözött Budapestre. Úgy tűnik az ő ideje lejárt itt ezen az átmeneti állomáson, amit a Föld nevű bolgyón Londonnak hívunk. Úgy tűnik megtalálta a kijáratot és ráirányította az iránytűjét. Nekem még van itt egy kis tennivalóm. Ki kell találnom mit is akarok, mik az álmaim. Mert ugye most épp ott vagyok, hogy nincsenek igazán. Amit mindig akartam megvalósítottam. És most újakat kell gyártanom és ha meglesznek akkor tudok tovább lépni. Addig azt hiszem itt várok ebben a valószerűtlen díszletekkel teli lebegésben. És élvezem amit csak lehet, amennyit csak tudok. És nagyon kell vigyázni, hogy nehogy beragadjak ide ebbe a csillogóan csábító valótlanságba, mint oly sokan mások. Mert London nagyon csalóka. Egyszerre vonzó és taszító, ezer arcú. És a lehetőségek városa, ami egyszerre ezer irányba tereli a figylemem és képtelen vagyok a lényegre összpontosítani. Mert mindent akarok csinálni és egyszerre. Persze lehet, ezért nem Londont kéne hibáztatni. Csak ilyen vagyok. A régi ambivalencia visszatért.



És ahogy egyszer valaki figyelmeztetett a problémák nem oldódnak meg egy másik város, országba való költözéssel, ez így igaz, mert azokat magadban hordod. Nos elég jól elterelte eddig a figylemem ez a módszer. De most megint itt vagyok kérdésekkel tele. És topogok egyhelyben, nem tudom melyik irányba lépjek tovább. Mit szeressek jobban. Vagy kit. Oké van egy mesterterv, amin elvileg haladok. Csak csak. London...túl szép és túl csábító...Vajon elenged e valaha? Vagy csapdába estem örökre? Vagy ez nem is csapda?
Vissza az eredeti gondolatokhoz. Amikor kijöttem ide akkor tudtam, hogy ittlétem csak átmeneti, csak nyaralni jöttem ide. Sosem terveztem örökre letelepedni itt. A mesterterv az volt, hogy kijövök és kb. 2 év alatt megtanulok franciául és tovább állok Párizsba egy másik két évre, amíg megtanulok rendesen németül és aztán tovább állok Berlinbe. Aztán majd meglássuk. 
Aztán találkoztam Johnnyval. És  mestertervben Párizs Göteborgra írodott át, ami figyelembevéve, hogy ki is vár engem ott, szerintem elég jó csere. Oké, szóval akkor igazából nem is tértem el a mestertervtől olyan nagyon. Akkor minden rendben. Nyugalom van és béke. És csak csinálni kell a dolgokat, aztán majd minden megy a maga útján. Iránytű beállítva. Figyelem az úton. Felállunk leporoljuk a ruhánk és megyünk tovább. 

És az élmények Diával. 


Az első említendő két hete volt China Townban. Esőben beázós cipőben, mert úgy az igazi, és hogy aput idézzem, akkor kell sétálni, amikor jólesik...de boldogan:)
útrakészen



Chinese Moon Party in London
 Sétálgattunk China townban csak úgy érzésre és akkor belebotlottunk ebbe a szuper egyszerű és szuper cuki kínai kávézóba (?). Amúgy is imádtam az ötletet, hogy jöjjünk kína városba, mert egy pár napja akkor már Kínán járt az eszem, meg hogy újra el kéne oda menni. És mivel Londonban minden lehetséges, 1 óra alatt Uxbridgeból, Kínába jutottam. London az én teleportom:)

csípős zöldségleves és oolong tea. kíváló!

a pálcika technika még nem az igazi, de azért megy
 Aztán finoman szólva kitessékeltek minket a helyről, elkezdték leszedni az asztalunk, kihozni a számlát kérés nélkül. Gondolom a két tea, leves és dumpling nem annyira fedezte az órákon át való üldögélésünket. De ezen nem lehet megsértődni. A kínai szorgos nép és leginkább a haszonelvűség mentén gondolkozik. A baráti csevely nem éppen az ő asztlauk, főleg nem, ha abból nekik nincs bevétel. De azért én nagyon élveztem a levesük:)

Szóval nekivágtunk a Covent Gardennek, hogy megkeressük a Pault, ahol már egyszer voltunk. Imádom a helyet. Hamisítatlan bája van, bár igazán kontrasztos volt a kis egyszerű kínai büfé után belápni a csillogó elegáns francia kávézóba. Ahol is a lengyel pincér franciául üdvözölt minket, kissé nyúzottan, de még is kedvesen. Megértem. Este 8kor egy órával zárás előtt, vasárnap ki a fene ül be egy kávézóba? Na de nagyon kedves volt és elcsevegtünk a lengyel magyar barátságról és azt is megtudhattuk, hogy Lengyelország legjobb királyai magyarok voltak. Legalább erre büszkék lehetünk. Mert például volt olyan, hogy francia királyt választott a nép, (mert hogy ott a királyokat választották , nem örökség útján lett jutottak a trónhoz), ám a francia nem bírta Lengyelországot és 2 hét után megszökött..
A világ legjobb tarte myrtill-e. Annyira gyorsan estünk neki, hogy még lefotózni sem volt időm.

Egyszerűen imádom a helyet. Kéne egy ilyet nyitni Göteborgban is. Johnny úgy is egyfolytában francia pastryket akar sütni. 
Aztán volt egy hét kihagyás, amikor is csak azért hagytam el Uxbridge-t, hogy kiutazzak a reptérre. Még edzés sem volt, mert az egyetemen fresher week volt, de egy kollégával meglátogattuk a kedvenc helyi pubom a Queen's head-et, pár ital erejéig, amikor is megtudtam, hogy az olaszok, még mindig úgy érzik ők a világ urai, mit számít, hogy a Római Birodalom rég elbukott. Ezen kívül még sok mindent megtudhattam magamról és bizonyos kérdések választ kaptak a fejemben, ami miatt iagzán hálás lehetek a kedves kollégának.

Aztán volt egy szerelemhétvégém Göteborgban.

És hétfőn Dia búcsúvacsija. Aminek köszönhetően Kensington High Streetre jutottam, ahol amúgy még sosem voltam. A célpont egy vegán étterem volt a SAF. Az étterem a Barkers Buildingben volt, ami önmagában is megér egy látogatást.
imponzáns épület: The Barkers Building
Kensington High street, kicsit jobb mint Uxbridge high street:)


akció! most csak 239 font az a piros  valentino táska...
 Szóval az épületen belül két emelet magasságban 'Whole food' piac van. Minden organikus és gyünyörű és hivogató, hogy egyél meg!









Az emeleten pedig éttermek. Azt hiszem szinte az egész épület, de leglább is három emelet az ételről szól. Tetszett. Elbűvölt. 


Ez már a cél: Saf

Ez a mennyei saláta. Na jó nem ez volt a neve, de az íze egész biztosan mennyei volt. A háttérben pedig a gyümbéres répás narancsos dzsúzom. Nyammmiiii


A desszert, csokirolád cseresznyefagyival, vanilia szósszal 
A desszert igazi különleges élmény. Ugyanis, a cukor világában hozzászoktam, hogy a desszertnek is rettentő édesnek kell lennie. Ez az alkotás azonban, szerintem egyetalán nem tartalmazott cukrott és nyers kakaóból készült. Elsőre kicsit csalódottan húztuk fel a szemöldökünk, de ahogy haladtunk beljebb a rétegekben, egyre újabb és újabb ízeket véltünk felfedezni és a végére meg kell állapítanom, hogy egyfajta ételorgazmust okozott eme remekmű elfogyasztása.
hja kérem mindennek ára van és ez még nem is volt olyan drága londoni viszonlatban

Ezután úgy határoztunk, hogy mivel a Nothing Hill gate sétatávolságban van, elmegyünk oda és ott még egy valamit megiszunk. mondjuk egy cidert...
És az út amin mentünk, igazi mesevilág volt. Akinek van fogalama Nothing Hill ről, az tudja, hogy egyébként is álombaillő a hely, az épülteivel.
És a boltok, igaz este fél 10kor minden zárva volt, de mi így is élveztük a kirakatokat. És végre találtam egy igazi teázót, ahova mindenképp el kell mennem mielőtt elhagyom a várost! 

Ez nem táska, hanem lámpabúra. 

Ha az arany ezüst lenne, akkor azt mondanám, hogy ez az én székem kérem!

Laura és Dia
Laura Dia lakótársa és igazán jó arc. A kertben mentát és paradicsomot termel és kizárólag szálas teát hajlandó fogyasztani. Imádtam és remélhetőleg elmegyünk majd teázni együtt.
Ez már egy Portobello road környéki igazi angol pubban volt. Ami kellően hangulatos volt, a háttérben pedig kellemes muszikával, mint pl. Cure Lovesong:)
az ördög maga:)

Ki látott már ilyet, hogy a wc mellett IGAZI ÉLŐ virágok vannak? Ez is csak itt lehetséges...

Hivatali patkány:)  valamivel el kell szórakoztatnom magama  szürke irodában
 Csütörtökön Alex-szel találkozam a Leicester square-en egy mozira és utána némi sörözésre. A film az Upstream Colour volt, ami egy sci fi drama. Legalább is ennek volt kategorizálva. Egész pontosan az a fajta film, ami kb. még 3 napig foglalkoztat, hogy mi a fenéről is szólt? Volt aki felénél felállt és kiment. Nos utána kezdett érdekes lenni a film. De ne kérdezzétek miről szól még mindig nem tudom. Vagyis van némi ötletem, de a blogom nem egy filmesztéta blogja így inkább nem bonyolódom bele.:)

Aztán volt némi hezitálás, hogy hol fogyasszuk el a mozi utáni sört, mert minden tele volt. 12 barban pedig belépőt kellett fizetni. Aztán benézünk az Angelbe, de ott meg elég egyszerű angol népek dartsoztak olyan hangosan, hogy egyszerűen kimenekültünk. Majd találtunk egy pubot indie zenével. Ott kicsit elcseverésztünk 2 másik pint társaságában, elbeszélgettünk Heisenbergről és a kapcsolatokról, majd hazajöttem. Hát kérem be kell valljam, a vacsora hiánya és a 3 pint (ebből kettő ale és 1 cider) kellőképen megfeküdte a gyomrom és igen szarul voltam mire hazaértem. Emiatt aztán úgy érzem a jövőben jobban teszem ha tartózkodok az erős ale söröktől...
de a csillár szép volt:)

még egy hamupipőke
 A pénteki tanulság, nem minden vegetariánus, ami annak látszik.  Boldogan nyammogtam a csokimusszomon, amikor...
LÁtszólag ártalmatlan vegetáriánusoknak
 ...feltűnt egy felirat: not suitable for vegetarian. Mi? Eltartott egy darabig mire rájöttem, hogy marha zselét eszegetek...Nos igen. Nem szoktam kidobni ételt, de ez bizony a kukában landolt és soha, de soha többet nem veszek semmit a tescoban, anélkül, hogy megnézném mit is tartlamaz igazán.
Mi az istenért raknak marha zselét a csoki musszba?
 Dia utolsó napja.
A Bond streetről gyalogoltam és mivel még 11 sem volt, ezért egész akadálymentesen tudtam haladni a Tottenham Court felé az Oxford streeten, hogy bezsákoljak egy jegyet a Zola Jesusre és aztán találkozzak Diával.
Amerikai foci...hát..

de ez nagyon cuki, kötött áruval akarják felruházni a várost

és íme!

Tottenham Court megálló
 Oh ezt mindneképp el kell mesélnem, mert hatalmas eredmény nálam. Két hete vettem egy nagyon szép színű zöld kardigánt, de a fazonjával nem voltam tökéltesen megelégedve. Majd hazajöttem beraktam a szekrénybe és mit találtam? Még egy ugyanolyan zöld kardigánt. És mivel a blokk még mindig megvolt és azon az állt, hogy ők bizony happyk visszaadni a pénzt, ha meggondolom magam, kihasználtam, hogy a cityben vagyok és visszavittem a kardigánt és szó nélkül és arcizom feszítés nélkül visszaadták a pénzem. Ennyi. Ez a fogyasztói társadalalom kérem. És én boldogona szabadultam meg egy ruhadarabtól.

Aztán elmentünk az Old Spitalfields Marketra, majd onnan a Brick Lanere.



Ebéd a szokásos kajahelyen

ezek a kirakatok őrületbe tudnak kergetni, annyira szépek

kaktusz! 

vanilia fagyit rejtettem a capuccinomba:)
Aztán csak sétáltunk fel alá egyik kávézóból a másikba, aztán egyik pubból a másikba és közben csak dumáltunk dumáltunk és dumáltunk. A reggeli nyárból, késő őszivé vált az időjárás és én meg már elszoktam eme jelenségtől, meg nem tudnám mondani miért. Talán már rég töltöttem egy egész napot a városban. És mivel felelőtlenül nem volt rajtam csak egy vékony nyári nadrág meg egy bőrkabát, hát rendesen fáztam este 7re...
De azért még benéztünk a Red Lionba meg a Machbethbe is. És láttunk egy csomó érdekes dolgot.
Igazán tökéletes kis nap volt. És milyen fura egy nyakláncon kívül nem vettem semmit! Micsoda eredmények kérem.:)

Happy girl:)










ez egy kávézó, ahol mellesleg különböző ékszereket és használati tárgyakat is lehet venni











hát ezen a csizmán sokat gondolkoztam, de 30 fontért használt holmit? abszolút ellenkezik az elveimmel
Belebotlottunk egy mini October fesztbe. Megjegyzem még csak szeptember 28 volt....És inkább volt kaja fesztivál mint sörfesztivál. És mióta árulnak crepe-t a bajorok?
 Vagy vega kolbászt? :)

Összegezve nagyon jó kis nap volt. Mondhatni tökéletes. 
Hiányozni fog Dia. De tök jó látni, hogy mennyire tudja mit akar és követi is az útját. 
Sok szép dolgot csináltunk együtt itt Londonban és igazából szinte biztos vagyok benne, hogy még találkozunk. 
És köszi, hogy itt voltál:)