2015. október 21., szerda

Club Soda

Nahát kérem ma végre valami olyat csináltam, amit még soha. Mert ugye majd minden blogbejegyzésem arról szól, hogy vagy városi séta és közben fotózunk, vagy elmentünk erre a jó kis helyre jól berúgtunk és aztán...Vagy elmentem erre a jó kis koncertre, ahol szintén lecsúszik pár sör. (Na jó vasárnap voltam Sisters of Mercy-n a Roundhouse-ban, ami tőlünk 15 perc bringával és kurva jó volt. A koncert is meg az is hogy csak ugy elugrok Camdenba egy Sisters of Mercy-re. Na jó már júnuisban megvettem a jegyet...)

Na de eltértem a tárgytól, ahogy a nagyanyu is szokta.

Szóval itthonról dolgozom, az emberem esténként dolgozik hétfőtől péntekig és nap közben alszik vagy Bikram jógázik, szóval tényleg nincs kihez szólnom, egész nap, de nem is baj, mert annyi a melóm, hogy 9 órát minimum dolgozok egy nap. Ezért aztán igyekszek minél több programot betenni munka utánra, hogy legalább a számat kinyissam néha, vagy valakit halljak beszélni. Így esett, hogy már a kedvenc sarki fűszeresemmel is tök jóban vagyunk. Na de vissza témához. A meetupot böngészgettem múlt héten és semmi érdekeset nem találtam, de aztán kiütötte a szemem a következő: club soda, 0% beer tasting. Na már most ez majdnem annyira lehetetlenül hangzott, hogy mindneképp ki kellett, hogy próbáljam. És kérem nagyon kellemesen csalódtam. Az az igazság, hogy a napközbeni depresszióm odáig fajult ma, hogy ha nem fizettem volna ki előre a programot, tuti nem mentem volna el. Odakint esett is, meg már nem megy nekem ez az új ismeretlen emberekkel való találkozás és amúgy is, biztos tök béna lesz, na. De nem így lett és egyszerre egy rakás problámám orvosolódni látszódott.
A legcsodásabb, hogy már régóta kerestem online olyan helyet, ahova elmehetnék  napközben a munkalaptopommal és dolgozhatnék, hogy legalább kicsit szocializálódjak. Nos a sörkóstolgatás pont egy ilyen fantasztikus helyen volt megrendezve. Mikor keresgéltem ilyen helyek után, csak béna dárga puccos irodák jöttek fel, de Ziferblat valami nagyon más. Szóval itt el lehet lógni ameddig csak akarsz és az órák után fizetsz, amit ténylegesen ott töltöttél. 3 font per óra. Ezért egy olyan környezetet biztosítanak, mintha otthon lennél. Vannak kényelmes fotelek, de íróasztal is. Van egy hálószoba szerű ággyal és egy konyha, ahol korlátlan mennyiségű kávét, teát, kekszet, sütit és pirítost tudsz magadba tölteni. Természetesen ingeyn wifi. ÉS a legjobb, hogy lehet önkénteskedni, amiért cserébe duplannnyi ingyen órát kapsz, amit ott eltölthetsz. És  vannak ingyenes események beszélgetések, ahol megpróbálják összehozni a népeket. Baráti, kreatív és nagyon kúl.


Aztán voltak a sörök. Eleinte szokásos sörökkel indítottunk, amiket bárhol meg lehet kapni, nem is voltam éppen hasra esve. Akoholmentes Becks, meg Erdinger, meg hasonló búza meg lager sörök. Azt kell mondjam az Erdinger fincsi volt, de a többi nem annyira. 
Ám de aztán egyszer csak előkerült Nanny State a Brewdog sörfőzdétől. Hát aki szereti a jó kézműves IPA-t az nagyon boldog lett ettől. Én nem vagyok IPA rajongó, de bizony az átlagos lagerek után, mennyei volt eme IPA. 

Ámde aztán  vége felé előkerült két nagyon kicsi üveg no name beer. Még cimke sem volt az üvegen, ugyanis, egy nincs még forgalomban, kettő, még nevük sem volt a söröknek, amik egy Hackney-i sörfözdéből kerültek ide, csak és kizárólag nekünk tesztelésre. Bocsi az egyik Nirvana névre hallgatott. És kérem a második az valami mennyei nektár volt. Sötét mint egy guiness, szénsavmentes mint egy jó ale és ízletes mint egy csodás fekete csoki szelet. Mivel kicsi volt az üveg,  túl sok nem jutott fejenként, de mindannyian egyetértettünk, hogy ez bizony a legjobb volt az este folyamán. Én annyit bírtam hozzátenni, hogy ez volt a "Queen of the evening". Nos közben a szervező hölgy lelkesen twitterezett a sörfőzdével és ezen sikeren felbúzdulva lehet szerveznek egy látogatást hozzájuk, amely során mi nevezhetjük el a söröket. Mindenki szerint a Queen of the evening méltó név lenne. Én szerintem lehetne még cifrázni hogy Queen of the night, de azt már túl soknak érezték a hölgyek (csak csajok voltak). Anyway, ha egyszer belefuttok egy alkoholmentes fekete sörbe, amit Queen of the eveningnek vagy queen of the night-nak hívnak tudjátok honnan ered.:)



Szóval ezeket mind betermeltük, és még sem lettünk sem pityókásak, sem részegek. Ellenben jól éreztük magunkat, eldumizgattunk, megosztottunk sztorikat egy szuper kellemes helyen, ami akár az én nappalim is lehetne és holnap garantáltan nem leszek másnapos. Mi kell még? 





2015. október 19., hétfő

Walk and Art

Egy pénteki estén valamikor a nyáron, mikor az emberem épp nappal dolgozott az este helyett elsétáltunk egészen a Tate Modern-ig. Klassz volt. Közben ember megmutatta hol dolgozik, pont szemben az egyik szórakozóhellyel, ahol időnként megfordulok: London stone. Szóval péntekenként, mikor ő végre befejezi a munkát, emberek már sörtől-bortól-és kitudjamégmitől jókedvűen ott tobzódnak a Depeche Mode partyban, vagy a new wave estén. Jóemberem nem jár ilyen partykba, pedig mennyire kényelmes is lenne neki:) Munkából ki, buliba be. De hát az élet nem csak mulatozás. Na most már ezt is tudjátok, ha ilyen bulira vágynátok Londonban, azt hol keressétek. És íme a csodás képeim, amit azon a nyári estén andalogva a Temze felett és egyéb más popmás helyeken készítettem. Szeretettel nektek:)
London eklektik

London more eclectic



Bárból ki, buliba le



piros

melegítő



St Paul mindig jó téma

A nagy fekete oszlop középen már a Tate modern

Temze naplementekor

Szürkületkor




Jelnetem még miidg nem volt a torony tetején



Még több St. Paul, most a hídról

mégtöbb szürkület

Tower bridge vs The Shard (na jó a Tower bridge a picit talán messzebb van)

Shakespeare globja


Tate modern a szürkeségben


Na ezt szeretem. St Paul, Temze és Millenium bridge

Tate Modern, komoly külső

komoly belső




hangin' there



London sötétben

St Paul és  Millenium sötétben

The Globe

The Shard csúcsa világít

London eclectic (állytólag Hasfelmetsző Jack ebben az utcában tánykedett)


Borough market éjjel :)

Felirat hozzáadása