2018. január 19., péntek

50 shades of grey

Egy nagyon szürke reggelen, nagyon elegem lett a télből és kifakadtam az embernek, hogy márpedig mi most elmegyünk valahova, ahol nem érzem a szürke telet, mert már elegem van. Így hirtelen felindulásból gyorsan megreggeliztünk és elpattantunk a London Aquariumba tengeri élőlényeket lesni. Vagyis lemerültünk a tenger mélyére. Nem agyok egy nagy halbarát, de milyen jót is tett a hangulatomnak! Meleg is volt és annyira szuperül van megcsinálva a hely, hogy tényleg olyan mintha a tenger mélyén lenne az ember lánya. Joy is imádta, így bár húzós volt a beugró, minden pennyt megért a majd két óra szórakozás, amíg végig mentünk a különböző éghajlatú vizes termeken. Azán Joy bébi volt szíves bealudni a babakocsiban, így mi végigsétáltunk a Temze partján egész le a Borough Marketig, néha eljátszottuk, hogy randizunk, majd jót nevettünk, hogy akkor mit is tolunk it tmagunk elött... Reméltük, hogy majd valami fincsit eszünk Borough marketen, de mivel Joy bébi itt már felébredt kénytelenek voltunk valami gyerek barátabb hely után nézni. Így maradt a szokásos Leon, de legalább volt magas szék és pelenkázó.
Egy héttel később visszanázve a képeket, nagyon megjött a kedvem, hogy újra búvárkodjak...

Asszem belezúgtam a medúzákba




Pingvinekkel. Na jó itt mondjuk volt egy olyan érzésem, hogy azért szegény madárkák, jól be vannak zárva, de gyorsan elhessegettem...

Halaknak köztudottan nincs hosszú memóriájuk, szóval azokban a hatalmas akváriumokban, szerintem jól elvoltak. 3 emelet magas! Vagy is mély...

Na hol vagyunk? 










Nem kellett kétszer kérni a kisasszonyt, hogy nyúlkáljon a vízbe, tengeri csillagot simogatni...



Hát ez szerintem tök vicces

Na és akkor szürke 1.

Ezt nem manipuláltam, ilyen szép szürke árnyalatú volt aznap London délután fél kettőkor. 


Szürke


MÉg több szürke

na hány szürke árnyalatot lehet megszámolni?

Leglább a szemetes színes...



Az én kis gyönyörű másfélévesem...


2018. január 3., szerda

Happy New Year

Elmentünk egy közeli lokál pubba 31-én délután, náhány szülővel és hamarosan szülővé váló párocskával és kiskölkökkel, ez volt a magy szilveszteri buli. Aztán itthon próbáltuk bébit ágyba kűzdeni, mert persze totál kiborult a rutinból.
 Majd megnéztük a BBC közvetítette tüzijátékot és alvás. A tv program itt is legalább olyan szánalmas szilveszterkor, mint otthon.

Másnap egy tea ceremóniára voltunk hivatalalosak és ez megadta az új év lendületét.
Már egy ideje tipródom, hogy mást is szeretnék csinálni, nem csak a munka, gyerek, alvás köröket járni, hogy több struktúrát szeretnék és még több kreativivítást belevinni a szürke mindennapokba, mert így lassan megbolondulok és csak a kiutat keresem. Erről volt egy kisebb vitánk is itthon emberrel, mert nem egészen értette, mi fortyant fel bennem, amikor egyszer csak kipattant belölem, hogy több rendszert akarok az életünkbe.
Személyes megfigyelésem, hogy Joy bébi kezelhetetlenné válik, ha nem foglalom le. És ezzel így vagyok én is. Ha csak úgy tengetem az időt, agyfaszt kapok. Ha csak várom mikor lesz már álmos a gyerek, akkor sosem lesz az. De ha megszervezem, hogy mit csinálunk egy nap, ha adok neki valami foglalatosságot, hipp hopp eljön a a lefekvés idő és mindenki boldog.
És akkor elmentünk erre a tea ceremóniára, ami egy békés baráti találkozónak indult, de egy fajta furcsa meditatív körré alakul és hamar egy gyertya körül üldögélve találtuk magunkat 5-öd magunkkal ohmozva. Na jó én épp a mésik szobában Joyra vigyáztam, legalább is ezt hoztam fel kibúvünak, de hallottam, ahogy a többiek ohm-ot kántálnak. Aztán jött a megosztás rész. A szomszéd teát tölt neked és te elmondod mit vár az új évtől. Miben szeretnél fejlődni és mit szeretnél kihozni magadból. Valahogy sikerült visszakeverednem a szobába, mire rám került a sor.






A hatás döbbenetes volt. Mindig kicsit húzódzkodom az ilyen new age-es spirituális dolgoktól, de mindig be is látom néha bizony jók ezek. Tök jó volt hangosan kimondani ami bennem volt gondolatként, és tök jó volt, hogy 6 szempár figyelt és teret adott és nem szólt bele a mondandómba. Súlya lett a dolognak. Így aztán remélhetőleg 2018-ban:
- új barátságokat fogok építeni
- több renszert, struktúrát adok az időmnek amit emberként a Földön tölthetek
- több kreativítást viszek a mindennapokba
- megpróbálom kihozni, ami bennem lakik
- és értékelni a kapcsolataim, mert ez a létezésem alapja

Ezek alapján remélem, hogy 2018-at nagyobb megelégedéssel fogom zárni, mint 2017-et. De legalább is egy vidám kiegyensúlyozott gyerekkel.



És neked mit hoz 2018?