Busy busy busy but keep on enjoying:)

A múlt hetem egészen tartalmasra sikerült és csomó klassz új emberrel is találkoztam.

És két napig nyár volt. Olyannyira, hogy kimentem futni. És csütörtökön rövidujjuban és a nadrágm szárát is feltekertem.

ilyen itt a tavasz

Szerdán kipróbáltam egy új meetup group-ot. A rock csoportot. Úgy tűnik, ez egy kisebb, de sokkal barátibb társaság. Már úgy értem nagyon barátságosabbak voltak és egy kicsit komolyabban is vették a dolgokat.

Ian W fél kínai fél angol srác volt a szervező és ez volt az első meetup, amit koordinált és kellőképpen izgult is emiatt szerintem. A találkozó The enterprise nevú helyen volt Camdenben és ezúttal a Chalk Farmnál szálltam ki a metróból és pontosan a Camden piac eddig sosem járt másik végénél lyukadtam ki. Kicsi ez a város:) Nem tudom hozzá kell e tegyem, hogy a pub nagyon szimpi volt, kb. egy rock pub lehet ez is és az emeleten koncertek is vannak.

Camden másik szempontból

Chalk Farm metromegálló, ez is szép:)

The enterprise

Mint kiderült más nem is jött ide sörözni, hogy miután elfogyasztottunk egy cidert a pub elötti padokon, (igen végre ki lehetett ülni) elindultunk a helyre.

rock chick nek elmegyek?

A következő hely: The fiddler's elbow. Alapvetően koncert helység, bár elég kicsi. Elvileg 5 koncertet néztünk volna és meetup group kedvezményt is adott így 3 fontért. Viszont nagyjából volt a meet up group meg pár ember még, gondolom a bandák haverjai.:) Viszon tez egy új kezdeméyn, hogy mindne második szerdán lesz itt ilyen buli. 

A venue teljesen rendben volt, Camden egy olyan területén, ahol még sosem jártam. És meglepődve tapasztaltam, hoyg simán 1 óra alatt oda is értem. Mi a fenéért is nem költöztem be Camdembe? 

A helyszín elött össze koccoltunk az egyik bandával, mint később kiderült, ők voltak a legjobak aznap este. Tudom, nem szép, de már nem emlékszem a nevükre. Kezdek átcsúszni arra apontra, hogy már annyi tehetséges és szupejó zenekart láttam, hogy már nem jegyzem meg őket. Szerintem kb. mindne nap játszik legalább 5 tök jó banda Londonban. elképzelni sme tudom, menny zenész élhet itt, a kitörésben reménykedve. Na jó Cars like Sharks volt amelyik nekem a legjobban tetszett. Zúztak rendesen, a frontember megénekeltette a közönséget és igazi sármos ficcsúr volt, de ki tudta mondani a nevemet! (Együtt lakott pár magyarral..)

Ami még nagyon jó volt, hogy találkoztam Margotval és Meggyvel. Mind ketten franciák és nagyon cukik voltak. Eldumiztunk elröhögcséltünk, megdumáltuk a külföldiek nehéz sorsát és Margot-tól még egy házibuli meghívót is kaptam péntekre. Kiderült, hogy valami olyan házosztásban lakik, hoyg 300 fontot fizet mindennel együtt a szobájáért a King's crosson! Alig akartam elhinni, hoyg ilyen van. Jó lett volna elmenni a buliba csak hogy lássam, mit adnak ezért a pénzért...Bár azt mondta fűtés pl. nincs...

Na és a Fiddlers egy olyan hely, ahol volt külön kialakított dohányzó. Igaz szabadon 4 fal között tető nélkül, de kifejezetten dohányzó volt.

Szóval igazán kellemesen telt az estém.

Jobb oldalon Ian W, mellette az énekes aki elsőre kimondta a nevemet:)

Radiophil 212

A dohányzó

Cars like sharks

Meggy es Margot a francia barátaim:)

hát szerintem ez elég erős figylemefelhívás...

jártam keltem London utcáin

A következő program pénteken volt a Dead and Burried. Kicsit izgultam, hogy mi lesz ha Miriam lemondja, de nem tette és iagzán egyikünk sem bánta meg. :) Én elötte még kontaktlencséshez is beugrottam, ami szintén külön sztori. Egészen boldog voltam, hogy ingyért megvizsgálják a szeme, aztán a végén kiderült, hoyg vagy át lettem verve, vagy én nem értettem valamit. De nekem a lány konkrétan azt mondta, amikor megkérdeztem mennyibe kerül a vizsgálat, hoyg ha rendes lencsét rendelek, akkor semennyi, ha színes lencsét, akkor kell fizetnem. Ehhez képest a végén legomboltak rólam 22 fontot. Na de viszon tezért úgy megvizsgálték a szemem, hogy ihaj. Otthon voltam én sokféle helyen, SZT, magán, de soha ennyit még nem törödtek a szememmel. És a végén kiderült, hoyg a szemüvegem túl erős és a szemem nem -2 dioptriás hanem csak 1,5. Hát most vagy otthon bénák az optometristák, vagy javul a látásom. 

Na de back to the topic...

Miriammal fél 10kor találkoztam a hely elött és egész meglepődtem a változáson. A haja betupírozva, tök szép kabát, platform szerű vagány magassarkú. Jól nézett ki sztem. Ez a fotókon annyira nem látszik sajna..:)

Tudom, mindig azt modnom, hoyg ez meg ez volt eddig a legjobb buli itt Londonban, de a dead and buried tényleg! Be kell hogy valljam ,hogy járhatok én akérmilyen koncertre a szívem még mindig az oldschool dark gothic posztpunk vagy ahogy akarod nevezni zenéért dobog. 

A társaság annyira vicces volt. Nem éreztem túl nagy különbséget, ha szingli lettem volna itt is meg otthon is el lennék keseredve. A legtöbb faszi kicsit kopaszodó, kicsit hízásnak indult késői harmincas vagy korai 40es. Leszámítva Alexet, akivel véletlenül ismerkedtünk meg, mert annyira megtetszett a lialfarmerja, hogy gondoltam az én meberemnek is jó lenne egy ilyen és megkérdeztem hol vette. Hát aztán meg valahogy tovább alakult később a dolog. Miriam pont elment wc re és valszeg Ginger egy picit oldódott az alkoholban, mert valahogy elkezdtem dumálni újra Alexszal és megállapítottam, hogy német. Aminek nagyon örültem ,mert gndoltam Miriamnek milyne jó lesz, jól összeszedünk neki egy rock stár kinézetű uriemebert. Sajna azonban nem vagyok túl jó kerítő, nem lettem Cupido, mert nem jött létre a frigy. Viszont szereztem egy új barátot.:) Most már két Alex nevű német srácor ismerek itt Angliában.:)

A buli sajátossága volt két koncert. Az egyik picit pszychobilly, ahol is az énekes nagyon kész volt Zöld manónak álcázva egyfolytában fekve hasimozott, meg különböző vonaglást adott elő pl.Miriam lába elött. A második banda énekese meg kb. mint Robert Smith. Nagy tupir haly, kis kerek sörhas. De tánycolt hozzá. A második banda zenéje jobb volt,  amolyan igazi oldschool gothic rockot játszottak. Én teljesen el voltam ragadtattva.

A buli szintén zseniális volt. Ugyanis ellentétben az eddig megsimert dj-kel, itt kitettek papírt tollat, hogy a kedves közönség felírja milyen számot kér és azt a listát játszották egész éjjel. A lista végén ott virított a mi igényünk: Deine Lakaien: Dark Star, Faith and the Muse: Battle Hymn. ÉS igen, berakták, mind a kettőt és egymás után. Én alig akartam hinni a fülemnek. Akkorát tomboltunk ré Miriam-mel. Hihetetlen élmény volt Londonban a kedenc zenérem táncolni a ősi death rock buliban. ÉSállíthatom ,hogy lesz még folytatás.:) Zárásig roptuk és regegl fél hatra sikerült hazaérnem.

És még egy. Véletleünl letévedt pár ember az emeleti techno mualtságról, hát azok ki voltak akadva:) Olyan régen hallottam már ilyet:)

Dick Venom and the Terrortones

little green man 

Miriam

Azt hiszem minen nő álmodik arról ,hogy egy férfi kússzon a lábai elött, de pont egy zöld?

kabátok hátulról...:D

PArtly Faithfull a táncoló Robert kopival

Mindenesetre én nagyon jól szórakoztam ezen a koncerten

valami spanyol srác Miriam ismerte

tömeg:)

Alex és Miriam a német barátaim:)

Love her!

hát ezek...:) Arcok:)

Délben pedig keltem, hogy eljussak a Liverpoolstreetre 3ra, ahol is némi akudozás után Tiivel volt találkozóm. Nyomtunk egy amolyan laza csajos shoppingot az oldspitalfield és környékén. Nem is akármilyen eredménnyel. Fejenként egy pár cipő, az enyém valami egy igazi álom,:) Timinek egy kabát, nekem egy lánc. Az officeban vásároltunk és habár pl.  a csizmám eredendően 80 font lett volna, de le volt árazva 30 ra és még kaptam rá 6 font kedvezményt, amitől ugyan non-refundable lett, de ki akar egy ilyet visszavinni. Aztán, mint akik jól végezték dolguk elsétáltunk a red lionba, ahol ettünk ittunk, hogy enyhítsük a nagy fáradságot, amit a shoppingolásban szereztün magunknak. 

Na hát kérem, ilyne az igazi élet, amiről álmodoztam Londonban. Barátnővel valami jó kis pubban dumcsizni. Ez igazán klassz és már szükséges is volt. 

Julcsinak, tudja miért...

Gombaaa

Timi azt hitte csak a sört fotozom

na ezután  a kép után el is eredt az eső

És aztán még volt a vasárnap. Amikor is Diával találkoztam, hogy végre elvonatozzunk Brightonba és megnézzük a tengert. Reggel 1 óra metróval a Victoriára. Ahol elcsoszogtam egy kávézóba, mert még korán volt. Furcsa,hogy hatnak a szokások rám. Ugye itt nagy divat, hoyg a népek take awayre kérik a kávét és a papírpohárral korzóznak le föl vagy épp rohannak valahova. Nicns is rá szükség és nem is olcsó, de még is. Egyszer kíváncsi lennék, mennyit költenek feleslegesen kávéra ebben az országban. 

A vonat út oda másfél óra volt, mert egy lassabb járatot választottunk, visszafelé csak 1 óra a Victoriáig. Szintén megjegyzendő, hogy ha neten idejében foglal az ember, akkor csak 10 font oda vissza az út.  Összességében tehát, 2 óra utazással és 10 perc sétával és 10 fontéert a tengerparton lehetek. Imádom! Én mindig olyan országban akartam élni, aminek van tengerpartja. És most végre összejött. És nagyon boldoggá tett, hogy láthattam a tengert. Még ha közben olyan szél is fújt, hogy majd be fagyott a fenekünk és persze bár én ezt tudtam nem sikerült felöltözni kellőképpen. Érdekes módon akkor nem fáztunk, ha teljesen lefeküdtünk a kavicsos tengerparta. Ahol is nekem sikerült még el is aludnom és még álmodtam is valamit. Nem csináltunk igazából semmi különöset, csak jöttünk, mentünk, sétáltunk, ücsörögtünk, majd beültünk egy pubba. De igazi rekreációs nap volt. Tökéletes feltöltődés. Hiába ha tenger van, minden van. Nem is mondok erről többet, mert a képek százszor többet érnek. 

Viszont elmondani nem tudom, hogy milyen padlóra kerültem,mikor ezútán a csodálotan klassz felemelő hétvége után hétfőn újra be kellett mennem a rettenetes open plan irodába. Ahova nem hogy a nap nem süt be az ablakon, mert hogy van rajta valami sötétítő filmréteg, de még az ablakot sem látom a helyemről. Türelem. Remélhetőleg már nem tart sokáig.