Letter to Julcsi

Na de a legjobb, amit el akartam újságolni!!!

Ma voltam az új helyen edzeni, itt West Hampsteadben. És klassz volt, de persze nem az én kungfum ez sem. Viszont konkrétan egy templom különtermében volt az edzés. Annyira tipikus angol cucc:)  Ez is Shaolin nam pai chuan a különbség az, hogy magától a forrástól tanulhatok itt, egy kb. 70 éves 150 cm törékeny kinézetű kínai bácsi a mester. Na persze fél kézzel terítette le a legnagyobb állatot az edzésen. Ő az előző mesterem mestere. És valamiért az első 5 percben kiszúrt magának, tán a frissen festett vörös hajam az oka...és onnan már le sem szállt rólam. Kiszúrta a vuwei tetkóm és úgy kérdezgetett, mintha ő nem tudná, az mit jelent. Szal le lettem tesztelve...Khm khm ezek a kínaiak nagyon firnyákosak. De cuki, mert persze mindig mosolyog, mint egy kosár vadalma. Aztán kiszúrta a kungfus gatyám, kikérdezte mit edzettem, majd megjegyezte, örülök, hogy az öved nem hoztad magaddal, mint mások szokták. haha nincs is övem:) majd azon lovagolt, hogy a magyarok nagyon kemény népek, szóval nyomjam csak a hasizmokat.

Na, de tette mindezt nagyon kedvesen, szóval megbocsájtom neki. Meg azt is hogy valamiért egy kalap alá veszi az összes kelet európai országot és büszkén mesélte, hogy most nyitnak iskolát kelet Európában, mint pl. Csehország. Illetve azt gondolta biztos beszélek lengyelül, mert van egy lengyel nő edzésen és köszönt nekem lengyelül...De ma megtanulta a Jó napot és a jobb szavakat tőlem. Természetesen nem bírja kimondani a nevem így Jonni lett belölem, ami azért vicces, mert Johnny svédül kiejtve Jonni. De azért cuki és persze nekem is kellett 30 ig magyarul számolni a fekvőtámaszokat. 

De az igazi lényeg! Hogy hazafelé sétáltam és most egy másik útvonalt választottam, mint a szokásos és belebotlottam a helyi közösségi házba. Tudni kell, hogy bizony itt Londonban minden kerületnek van ilyen közösségi háza és általában mindenféle "tornaórák", jógák, meditációk, stbk vannak ott.És rápillnatottam az órarendjükre. ÉS hétfőnként kungfu self defense Huanggal, szerdánként ugyanezen fiatlaember wushut tart!!! Kár hogy a wushu meg a nam pai chuan egy nap és egy időben van. De nem kell sokáig gondolkoznom hova megyek legközelebb edzeni:) 

More about my new home

Közben beköltözött Maria is a szomszédomba. Ő egy nyugdíjas néni Svájcból és úgy döntött, hogy most már igazán itt az ideje, hogy valóra váltsa az álmait és fogta magát ideköltözött a szomszédságomba. Nagyon kedves hölgy és barátságos, így egyetalán nem bánom, ha időnként nekiállunk trafikálni a folyóson. Ma mondta, hogy az alsó lakásba pedig egy svéd nyugdíjas hölgy költözött és majd jól bemutat neki:) Meg hogy majd hoz Svájból sajtot és akkor csinál egy parti az ő lakoszályában, meghív majd mindenkit a házból. Szerintem tök cuki!

Amúgy ma reggelig tökéltesen elégedett voltam az új lakosztályommal, de ma reggel beléptem Mariához és az egy dolog, hogy neki kétszer akkor az otthona, de besüt a nap és ragyogó fényesség volt nála. Na jó ettől még mindig szertem a kis otthonkámat, de azért ez fájt:)

Ezen kívül felfedeztem, hogy ha tovább sétálok mint a metromegálló, akkor találok egy rakás charity shopot és cuki éttermet meg bárt. Már be is zsákoltam egy új polót 4 fontért. :)

ÉS a legjobb:
szerdán mentem utoljára az Uxbridge-i shaolin nam pai chuan edzésre és az edző bejelentette, hogy nyílik egy új központ ezért sajnos a következő szerdán nem tud jönni, viszont mindannyiunkat szerettel várják ott is. Na és hol? Hát itt West Hampsteadben:) Szóval nem kellett sokáig gondolkozni, hol fogok tovább edzeni.:)

Na de itt van pár kép. Már ha az ideiglenes internet stickem is úgy gondolja, hogy fel tudom tölteni őket...

Új kilátások

A ház ahol lakom

Az utcám

Van piac is

meg carboot market

és nagy park

meg ilyen kis kutyák a bringa kosárban:)

és moha minden mennyiségben

meg rózsabokor

fák minden mennyiségben

és keresztre szögelt Jézus

meg fekete macska

őstermelők

jóga és taichi is

a tűzoltóság sincs messze

és vintage:)

extra italok

vonatállomás, ahonnan közvetlen járat van Brightonba a tengerpartra!!!!!!!

na ez volt az a graffiti, amit kb. fél éve láttam először, mikor itt szálltam át és akkor átfutott az agyamon, hogy milyen klassz lehet ezen a környéken lakni és AZZZZ

Szóval imádok itt lakni:))))

My new home

Mivel a Svédiába költözésem időpontja megint csak tolódni látszik és per pillanat fogalmam sincs mikorra, ezért úgy döntöttem ideje olyan helyen laknom, ahol jó nekem, ahova beillek és nem érzem minden egyes alkommal, amikor hazafelé sétálok, hogy na ezt nem. Mert Uxbridge már ilyen volt.

Miután ezt jól megbeszéltük emberrel is, neki is láttam az új otthonom keresésének. Már egy jó ideje foglalkoztam gondolatban a témával, így nagyjából volt náhány öteltem, hogy merre is kéne nézelődnöm és mit is szeretnék pontosan vagy mit nem. Pl. néztem 2 helyet Golders Green-nél, de egyiket nem kaptam meg (már látom, hogy hála istennek..) a másik meg nem tetszett. Aztán tervben volt, hogy a Piccadilly vonal mentén keresnék valamit és olyan posh helyekre akartam vetődni mint Kensington, de valahogy arrafelé sem jöttek össze dolgok. Aztán január 1én, amikor is hazaértem Göteborgból és azt találtam ,hogy az elözőleg katonás rendbe tett ház újra romjaiban hever, az elhatározás kőkemény lett, hogy márpedig én nem maradok itt tovább. Másnap már el is kezdtem hivogatni a helyeket és péntekre, szombatra és hétfőre már sikerült is leszerveznem “view” t.

Az első West Hampstead metromegállóban volt, amiről azt kell tudni, hogy kb. fél évvel ezelőtt itt kellett átszállnom hazafelé menet és akkor átsuhant a gondolta a fejemben, hogy de klassz lenne itt lakni.

A hely amit néztem nem töltött el különösebb kielégüléssel, kicsi is volt meg ósdi is. Kifelé menet megkérdeztem Avit az ügynököt, hogy esetleg tud e másik helyet is itt a környéken és a nagyon kedves úriember betuszkolt a kocsijába és már suhantunk is megtekinteni egy másik helyet, amiben azonnal felismertem, hogy én már pedig láttam ezt az interneten. A ház is szebb volt, a hely pedig mérföldekkel jobb. Totál felújított és még érezni lehetet a festék illatát. A lépcsőház is rendezett, mert hetente takarítják, a közös helységek szintúgy. Azonban kicsit hezitálni kezdtem , mert hát azért mégis, elsőre ne mondjuk igent. Meg abszólut a budgetem felső határvonala a bérleti díj. Avi azonban erőltette, hogy ha akarom akkor azonnal kell cselekednem, mert ez nem sokáig lesz üres.

No este lementünk ALexszel és Miriammal darkulni egyet és jól megvitattam velük a szituációt és Miriam azonnal rávágta, hogy ezért az árért ezen a  környéken, eszembe ne jusson elmulasztani. Szóval másnap hajnali 8kor 3 óra alvás után, ébren voltam már és kisebb nyomozás után rájöttem, hogy pontosan ezt a helyet kéne délután is megnéznem. Szóval máris hívtam Avit és fél 12kor már ott voltam nála és fizettem is a kaukciót. Azonban hétfőig még izguni kellett, hogy valóban enyém e a hely. És hétfőn megkaptam a megnyugtató hívást, igen az enyém. Pénteken már írhatom is alá a szerződést és költözhetek is. Némi papírmunkával még számolni kellett a héten, de pénteken újfent elsétáltam kedvenc ügynököm irodájába a Finchley roadon (és micsoda különbség van már az ügynökök viselkedésében is: sosem fogom elfelejteni a mufurc Bradleyt, amikor az Uxbridge-i szobám béreltem nála és Avi, aki mindig boldogan üdvözölt.). Megkaptam a kulcsokat és miután majd egyhavi fizetésem átutaltam a fennmaradó kaukció, ügynöki díj és az első havi lakbérért, kissé remegő térdekkel elindultam új otthonom felé. Sokáig nem remegtem, mert az a környék, amin átsétáltam kárpótolt Uxbridge és Hillingdon minden kopár csúnyasága és lepattantsága miatt. Sajnos a kamerám otthonmaradt, de járok én még arra eleget és amúgy is sötét volt. Szóval a környék az amit úgy hívnak posh. Ami azt jelenti gazdag és menő. No persze vannak menőbb környékek is Londonban, de akkor is. És ahogy az utcatáblákat figyletem egyszercsak arra lettem figylemes, hogy tulajdonképpen én borough of Camden utcáin sétálok. Kicsit izgatottan haladtam új otthonom felé, de megnyugodtam mikor elértem az utcámba, hogy még az is Camdenhez tartozik. És nem csak megnyugodtam, hanem tulajdonképpen rádöbbentem, hogy nem is voltam tudatában ennek, mikor kivettem a lakást. Ergo egyszerűen ösztönösen beköltöztem Camdenba. Ami azért csodálatos, mert mindig is Camdenban akartam lakni. Mindig is ez volt a kedvenc városrészem. ÉS most 10 évvel azután, hogy először kijelentettem egyszer majd Camdenban akarok lakni tessék itt vagyok! Megcsináltam! Mert egyszer minden álom valóra válik.

Szombaton az első reggelemen pedig madárcsicsergésre és napsütésre ébredtem. Sokáig nem hezitáltam elindultam felfedezni a környéket. És a következő dolgokat találtam.

Ha west hampstead megálló felé sétálok az épületek egyre szebbek és a környék egyre elegánsabb, viszont a Kilburn felé megtaláltam a gettót. Multikulti környék a javából olcsó halal élelmiszerboltokkal, poundland-del (helyi százforintos bolt) és még olcsóbb mindenes vicik vacak boltokkal, meg primarkkal. Ami nem is baj igazából, mert ki a fene akar drágán zöldséget venni. És van piac és egy rakás zöldség gyümölcsös, ahol minden egy font. Ezt nagyon hiányoltam Uxbridgban. ÉÉÉÉsSSS minden szombaton carboot market!!!

Ha a posh rész felé sétálok, akkor meg organikus élelmiszer piac van, meg alter fiatalok, de az a jólöltözött fajta. HOgy verge azt érezhetem, igen ide illek! Szóval abszolút a legjobb helyre tettem be a kis fenekem.

Az otthonkám, amúgy egy bedsit. Ami több mint egy szoba, mert van benne egy konyhasarok, de kevesebb mint egy studio, mert a wc és a fürdő közös. De mint mondtam takarító jön hetente, szóval ez nem gáz.

Mellesleg azt hiszem Lonodn keményen megtanít a kevés dolgok értékelésére és hogy tulajdonképpen nem kell sok ahhoz, hogy az ember éldegéljen. Bár minden európai kiakad az itteni lakésviszonyokon, én már kezdem megszokni és most hogy már tényleg egydül lakom teljesen jó ez így. NO ez persze nem jelenti, hogy örökre bedsitben akarok élni és nem is fogok! Ez csak a kezdet és a szobabérlés után ez a következő lépés. Lesz még nekem otthonom még szépségesebb, de most ez is elég. Megvan mindenem. Csak egy dolog hiányzik, de az most már állandóan. Az ember. De majd az is megoldódik előbb utóbb, tutiJ

És már találkoztam két lakóval. Az egyik egy írtó öreg bácsi, aki 35 éve lakik pont a felettem lévő lakásban. Őszintén kicsit megriadtam, mikor bekopogván beléptem a szobájába. Rettenet. Rendetlenség, mindenhol tárgyak kissé koszosan, egy rakás könyv rogyadozó polcokon és egy Mona Liza kopi a falon. De a bácsinak van ipadje, beépített internettel, szóval vele nem fogok barterolni internet ügyén.

Később összefutottam a másik lakóval is, Aronnal. Aki fiatal nagyon szimpi  alterkinézetű, gitártanár és szintén van bringája, de ő meg a telója netjét használja. Na de ő legalább cuki és nagyon szimpi.  Sokat úgy sem fogunk dumizni, mert bár egy házban lakunk, itt a bedsit tulajdunképpen egy önálló lakásnak felel meg. Tudom rettentő fura ez, nem is beszélve, hogy otthon amikor ugyanennél a cégnél ugyanebben a pozicióban dolgoztam meg sem kottyant önálló lakásban lakni, de itt ez van. Ezt kell szeretni. Vagy nem. Meg el is lehet költözni vidékre az olcsóbb. Tényleg. Én annyit fizetek itt ezért a kis helyért, amiből egy kisvárosban 2 hálószobás lakást vagy akár egy egész házat is bérelhetnék. De hát ez London. Sőt ez CamdenJ

Boxing Day

A december 26. itt ugyan szabadnap még sem úgy hívják, hogy Karácsony, hanem Boxing Day a hivatalos neve. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor az összes, de tényleg az összes bolt nyitva van és mindent leértékelnek, minimum 50%kal és mindenki, de tényleg mindenki elmegy a legközelebbi és egyben leginkább reményteli plázába vásárolni. Egyes boltok, mint például a Next már reggel 7kor kinyit és hosszú kígyozó sorokban állnak előtte az emberek és úgy vásárolnak, mintha éppenséggel ingyen osztogatnának mindent. A próbafülkéket bezárják, egyrészt a bolti lopást megelőzendő, másrészt el tudjátok képzelni, mennyit kéne ott sorban állni? Mellesleg a boxing day elnevezésen sokat agyaltam. Vajon azért hívják így, mert ilyenkor mindent ki kell üríteni a boltoknak ,avygis bedobozolni? Vagy azért, mert a kedves vásárlok kb. boxolnak, hogy a menőbb boltok közelébe juthassanak.

Nahát anyukám és én kettesben elindultunk először itt Uxbridge-ban felmérni a terepet és kissé csalódottan állapítottam, hogy reggel 10 kor nem találtam hömpölygő tömeget sehol sem. Az egyetlen akadály a Nextnél volt, ahol kb. 25 percet álltunk sorba, hogy bejussunk, majd kb. 45 percet álltunk sorban a kasszánál, hogy fizessek. Itt sikerült megvételeznem egy fekete hótaposó csizmát, ami reményeim szerint bár elég randa, lesz elég meleg, amikor majd Svédiában a minuszokban síelünk. Ezenkívül azért még egy kis egyszerű fekete pamut szoknyát is leemeltem a polcról és meg is vételeztem, mert hát az aztán mindneképp kellett a meglévő 8 fekete szoknya mellé.

Mint említettem próbálni nem lehet, de nem is baj, otthon sokkal kényelmesebben lehet próbálgatni és ha nem jó az áru, akkor kérem itt 29-e után minden gond nélkül kicserélik vagy visszaadják az árat. És tényleg minden szájhúzás és alkudozás nélkül megy a dolog. Ez itt egyszerűen természetes, hogy 28 napig bármikor visszaviheted és még indok sem kell rá, hogy túl kicsi vagy túl nagy, vagy csak meggondoltad magad.
Tapasztaltam ezt már máskor is, de sajnos egy nadrág nekem is túl nagy lett, így pénteken vissza is vittem és a 15 font visszaérekzett a bankkártyámra.

Nos mint említettem Uxbridgeban egész nyugis volt a boxing day, anyukám pedig megtalálta álmai kabátját, pont olyat, amit elképzelt magának és az eredeti ár 70%-ért vételezte meg.

Na de az Oxford street már nem ilyen nyugis volt. Ahol egyébként is állandó tömegnyomor van, most szinte lépni sem lehetett az emberektől. Őrület a köbön. Csak így tudnám jellemezni. Az az igazság, hogy már egy éve készültem erre a napra, de azért annyira nem voltam elájulva. Vagyis tényleg csúcs, hogy mennyire tényleg minden le van árazva, de pont azt nem találtam, amit venni akartam. Vagyis egy szép és meleg télikabátot. Azért ami tényleg szép, az nem meleg vagy még leárazva is horror összeg volt és mivel végül is van meleg kabátom több is, inkább nem vettem meg olyat, amivel azért nem tökéletesen éreztem magam összhangban.

Ellenben sikerült pár teljesen felesleges cuccot megkaparintanom, amit ott akkor nagyon fontosnak láttam begyűjteni, ma már azonban fogalmam sincs minek is kellett. Na jó pl. a az új piros lakk bokacsizmámért oda vagyok!

Hát íme a lista képekkel: ( a fekete szoknyát elfelejtettem lefotózni, majd máskor:)

Sok nem látszik, de ez egy álom szép felső a topshopban leltem és 55 font helyett 20 at fizettem érte

Szexi Lakk nadrág, amire a pénteki dead and burriedben rá is kérdeztek ,hogy hol kapható:) River Island 15 font 35 helyett. Ez ugyan a második, amit megvettem ,az első nagy volt és vissza kellett vinnem 

Cuki piros ruci a Dorothy Perkinstől. 20 font helyett 12 ért.

Szexi miniruhácska, alul a rószák narancssárgák és álati ütős a vörös hajammal:) 35 font helyett 15 River Island.

Na de ő! Az új szerelem. 85 font helyett 25 ért hoztam el a Topshopból.

No itt a kis hótaposóm, a Nextből 25 fontért 60 helyett.