Life in East London

Húsvét vasárnapra kiváló terveim voltak: felkelek és elmegyek egy kecskeversenyre Edennel (ő a meetup.com-on az indie group egyik szervezője), de elötte kicsit ténfergek Brick Lane-en, mert mindenki szerint az nagyon kúl, de amit én eddig láttam belöle, nem tetszett és tudni akartam az igazságot, aztán este elmegyek egy pubba, szintén Edennel és a többiekkel, ahol majd több indie koncert is vár ránk. Hát ez volt a terv. Elég jól hangzik nem? :)
A nap eseményei picit másképp alakultak, mert ugye ember tervez és isten végez, de nem bánom egy cseppet sem.

Reggel szépen felkeltem és a csodás napsütésben elfogysztottam, az igen jól sikerült húsvéti reggelimet:

Azt tudom garantálni, hogy aki meglátogat, ilyen reggelit kap:) 

Aztán a még mindig ragyogó napsütésben, felraktam a napszemüvegem és elindultam a Liverpool streethez. A kisebb üröm, hogy húsvét lévén a metropolitain line le volt zárva, így a kellemes 50 perces metrozás helyett inkább másfél óra lett az utam. Közben folyamatos forró dróton voltam Edennel, mert kiderült, hogy már csak 30 jegy van a kecske versenyre és azt 1kor fogják kidobni, habár eredetileg fél 2 volt meghírdetve. Rohantam mint az őrült, pont egyre oda is értem, azonban egy kb. 200 főt számoló  kisebb tömeg is odaért és alkotott rendezett sort. (Az angolok imádnak sorban állni). Persze kártyával nem lehet fizetni, így még gyorsan kerestem egy automatát, hogy 1,5 fontért varázsoljak pénzt magamnak. (Amúgy ez szinte mindenhol ingyenes, de itt pont nem volt semmi a környéken, csak egy rabló benzin kút).

Mire visszaértem, már inkább 250en álltak sorba a 30 jegyért. Azért én türelmesen megvártam, hogy bejelentsék, elfogyott jegy. 

Aki jövő Húsvétkor esetleg erre jár, mindenképp online foglaljon jegyet, mert úgy tűnik, hogy ez az egy van az egész országban és évente csak egyszer. 

http://www.thegoatrace.org/

gondolom ők versenyeztek

Nem tudok betelni London eklektikájával. A régi épületek mögött mindig ott magasodnak a felhőkarcolók.

biztos jó mulatság a kecskeverseny pár cider társaságában

 Szóval kissé logó orral, de elindultam, hogy akkor felderítem Oldspitalfields Marketet és a Brick Lanet. Mindegyiket láttam már, de szó szerint csak kívülről. A Brick Lane-t egyenesen nem értettem, miért ajnározzák, amikor tele van indiai étteremmel és az elöttük álló behívó emberekkel, akik igen arogáns stílusban próbálnak rávenni, hogy náluk egyél valamit. Szóval amit eddig tapasztaltam, az kifejezetten nem tetszett.
Mivel ráértem, ezért mentem az orrom után, amerre jólesett. És nem bántam meg. Kikötöttem a Brick Lane azon szakaszán, ami méltán híres és most már értem, miért mondták, erre a részre, hogy az nagyon klassz hely. Rengeteg grafiti, vintage shop és kajáldák a világ minden tájáról. A vintage shopok némelyikében 5 fontért lehet vásárolni és az étel is igen olcsó, egy tál csoda 4-5 font.
Nem győztem ámulni és bámulni, hogy mik vannak itt. Szó szerint mindent megkapsz.

Ezt kifejezetten Emese barátnőmnek fotóztam, mert egyszer említette nekem ezt a helyet, hogy olvasott róla. Hát ebbe is belebotlottam,

Mondtam, minden van itt eladó

mellesleg a fika kávét jelent svédül...

Ide majd Johnnyt hozom el, hogy tesztelje a helyet

igazi bolhapiac

 Amit itt nem kapsz meg, azt sehol sem.

azt hiszem malmoznak a srácok

szerintem nem romkocsma, de engem nagyon arra emlékeztetett, szinte otthon éreztem magam

és délután 3kor a hátsó teremben, ment a party...

nem bírtam megállni, hogy  ne fotózzam le a lányokat. Olyan szandált még a 90 éves nagyanyám sem hord!

imádom ezeket a sarokházakat

Miután kivásároltam magam, 2 ruhácska, egy csizmácska és egy új sapka büszke tulajdonosaként, elindultam, a Spitalfield Marketre, ami eredendően a tervem volt. Mellesleg az elöbb felsoroltakért öszesen 28 fontot fizettem, ami kifejezetten jó arány Londonban:)
Nos a piac, amire oly kíváncsi voltam épp megint zárni készült, szóval majd legközelebb.
Csöppet sem csüggetten konstatáltam, hogy úgy elment az idő, hogy ideje volt elindulni a koncertre.
Út közben újabb csodákat találtam...

na megvan az integető macska lelőhelye, márcsak integető erzsébet királynőt kell találnom

hmm, magic mushroom?

és akkor elhatároztam, hogy a red lionba még egyszer be kell nézzek

Ez a Bulmers már a Venueban volt

Átlagos English pub, a neve The Machbet

 A koncert a Machbet nevű pub and venueban volt. Elsőre azt sem tudtam, hogy jutok be, pedig tuti voltam benne, hogy itt lesznek a koncertek, mert messziről hallatszott a dobbeállás. Végül hátulról valami törmelékeken keresztül  átmászva bejutottam.
A hely maga volt az igazi romkocsma. És nem azért, mert úgy rendezték be, hanem mert kb. 30 éve nem újították fel. Minden tiszta szakadék volt, de nem bántam egy cseppet sem. Nekem tetszett.

Volt egy rakás banda, de megmondom őszintén, hogy egyiknek sem sikerült megjegyezni a nevét. Nem voltak rosszak, de annyira kiemelkedők sem, hogy arra nekem emlékeznem kellene. De jó kis bulit csináltak.

ingyen hotdog

Az új barátnőim. Mind a ketten kanadaiak. Remélem azért majd még látom őket. Jófejek voltak. Nyitottak kedvesek és nem régóta vannak itt. Persze mind a belvárosban lakik.

Nos a koncerteket sajnos nem sikerült végig néznem, mert bár másnap Húsvét hétfő volt, én dolgoztam. Sajnálatos módon az utolsó Uxbridgeba jövő Picadilly linet lekéstem, így volt egy kis buszozás is és kb. 2 óra alatt értem haza, de igazából nem érdekel, mert imádom Londont:)

Everyday Life in Uxbridge

Rettenetesen elhanyagoltam eme kis blogom. Ez két dolognak köszönhető, egyrészt annyi élményem van, hogy nincs időm blogolni, másrészt beteg is voltam. (Na jó csak egy napig voltam lázas, de akkor is:))
Elöszőr egy képregénnyel kezdem. Mert engem ez a téma valamiért nagyon érdekel és vonz. A lényeg, hogy Angliát egy elég jelentős csatornarendszer szeli keresztül, amit annak idején az ipari fordalomban építettek nehéz munka árán. Ma már csak rekreációs csónakázásra használják. Nem tudom lesz e rá leehtőségem, de nagyon szívésen kibérelnék egyszer egy ilyen lakóhajót és elhajókáznék egy pár napig ebben az országban.
Csatornarendszer egy része látható Camden Townban, a piacnál, de itt Uxbridge-ban is van és történetesen pont az iroda mögött fut.
Húsvét hétfőn én ügyeltem, de mivel kivételesen bringával mentem reggel (kicsit fáradt voltam az előző napi mulatozés miatt), meló után gondoltam eltekerek egy kicsit a csatona partján. Ezeket láttam:

És akkor volt olyan szerencsém, hogy végre láthattam, hogyan halad át a gáton, egy azok közül az oly tipikus lakóhajók közül.

A gát

hajó közelít

gátőr anyuval kinyitja a kaput

apu átkormányoz

apu segít gátőrnek becsukni a kaput

a víz szintje elkezd csökkeni, gyerekek örülnek

a gát picit ereszt, de azért működik:)

mikor a hajó leliftezett a következő szakaszra szintjáre, apu a következő kapun is áthalad

ezeken a hajókon tényleg laknak

És akkor kedden találkoztam Tündével itt Uxbridge-ben és neki is megmutattam a csodás Parexel épületet a csatornával.

És hozott nekem magyar ínyencséget:) Aminek nem tudom elmondani mennyire örültem. Sajnos a pálesz nem gyóygított ki a torokgyulladásból, de azért kellemesen feldobta a hangulatot:) Én hülye meg elpazaroltam egy rudit a béna brit lakótársamra, akinek láthatólag nem ízlett. Hülye angolok, nem tudják mi a jó.

Aztán meglátogattuk a környék pubjait. Meg kell hogy valljam, itt a legolcsóbb a sör. Sehol nem fizettünk 5,50 fontnál többet két pint sörért. Szinte ingyen volt:)

Nekem nagyon jól esett végre egy jót dumizni Tündével és nagyon örülök, hogy kimetrózott hozzám Uxbridgbe. Tulajdonképpen ekkor jöttem rá, hogy itt a napi szintű beszélgetéseim annyira felszínesek, hogy én inkább már bele sem nagyon kezdek. Halálra unom már, a hogy is kell a neved kiejteni, honnan is jöttél, mit is csinálsz itt témát. Ezért inkább nagyrészt csöndben vagyok, itt Uxbridgben. A lakótársaimmal sem nagyon beszélgetek, csak a szokásos csitcset megy, de inkább csak feljövök a szobámba és itt vagyok. Mert a szobámat szeretem és nekem mindig annyi dolgom van, sosem unatkozom. És amúgy meg alig vagyok itthon:)