a couple of pics and thoughts

Lusta egy nap van ma, odakint esik becsukták még Wibledon tetejét is. Ember a teniszt nézi a kivetítőn, én meg rájöttem, hogy kb. április óta felgyűlt egy rakás képem, amit még nem posztoltam itt. 

Aztán volt egy érdekes csetem is a héten, ami szintén arra ösztönzött, hogy írjak végre itt.

Egy ismerős Budapestről, aki most szintén itt lakik Londonban rámírt, hogy vagyok. Eléggé meglepődtem, mert nem szoktunk csak úgy csetelni. Mivel udvarias lény vagyok, mondtam köszönöm kíválóan (és ez így igaz) és megkérdeztem ő hogy van. Jött a tipikus magyar válasz: megvagyok. Na itt már tudtam, hogy jön folytatás. Majd: bár elég sok lelki problámám van. 

Épp a reptéren voltam és vártam a gép indulására, de volt még bőven időm, így némi hezitálás után megkérdeztem akar e róla beszélni. Akart. Annyit azért tudok, hogy ha valaki ilyennel nyit valószínűleg nagy szüksége van némi vígaszra. Még ha nem is vagyok bff-ek. És hát legyünk emberségesek, ha valakinek segítség kell. És akkor megkaptam a litániát, hogy ő bizony itt nem találta meg a számítását és hogy minden hiányzik neki otthonról. Próbáltam neki tanácsokat adni, de sajnos ismerősöm csak a hiányt látja, meg űrt és mint tudjuk semmiből max csak légvár készül. Meg is kérdeztem, hogy hát mire számított, mikor kijött, mi volt ami miatt idejött. Mire kiderült, hogy igazából nem volt olyan állapotban, hogy döntéseket hozzon, amikor kiköltözött. 

Mindenesetre érdekes beszélgetés volt. Főleg, hogy ő úgy emlékszik vissza otthoni életére, hogy otthon megbecsült sporttag volt, szerették és elismerték. Ami azért vicces a maga módján, mert sajnos vannak közös ismerőseink és bizony tudom, hogy a legtöbben körberöhögték. 

Szóval ha nem volt terve, ha nem volt  számítás, akkor végül is minek kellett volna megvalósulnia? Pontosan azt ért el, ami akart. Semmit. 

És ezen aztán elgondolkoztam.

Egyrészt én mit is akartam, én miért is vagyok itt? Az örök kérdés. És miért gondolják egyesek úgy, hogy ha csak átköltöznek egy másik országba, akkor ott majd minden egyből működni fog és minden jól fog menni? 

Igazából én pontosn azt kaptam, amit akartam. Nem voltak különösebb terveim, csak élvezni akartam a szabad és gondtalan életet. És élvezni Londont. Valóravéltani egy álmot. És bizony meg is kaptam. Élem az álmom. Azt kell mondjam, nekem tök jó. Persze mindig vannak hullám völgyek, de pontosan megkaptam amit akartam,  csapat jóbarát, egy szerető férj, egy kis cuki lakás közel a centrumhoz. És még nincs vége, újabb és újabb könnyen elérhető és megvalósítható terveim vannak, és tudom, hogy csak türelem kérdése és minden meglesz. Türelem és szorgalom. Idő és kitartást. Kung fu. Kemény Munka. És lesz eredmény. A dolog érdekessége, hogy ismerősöm kung fusnak tartja magát. SZóval mitől is lesz valakiből kung fu művész. Attól, mert megtanul pár formát és azokat ismételgeti? Mert gondolkodás nélkül hírdeti hogy ő mennyit meditál, de aztán ha megkérdezik, miért meditál fingja sincs? 

Vagy az a kungfus, akinek terve van, kitartása, szorgalma, türelme és végül eléri céljait?

Kung fu nem egy harc művészet. Élet művészet. Nem számít milyen formában, mindannyian kung fusok vagyunk. Amíg nem adjuk fel, ami csináljuk. Amíg dolgozunk azért amit akarunk.

Tegnap olvastam egy könyvben, hogy az vagy, aminek el tudod magad képzelni. Az írónő ismert valakit, aki a monaco-i hercegnőnek szeretett volna bébiszittelni. Annyira hitt benne, hogy ő tökéletes lenne erre a posztra, hogy írt egy levelet a hercegnőnek. Válaszként egy repjegy és egy meghívó érkezett egy interjúra. És megkapta az állás. 

Az vagy akinek hiszed magad. Az vagy aki lenni akarsz. Se több se kevesebb. És egy pici kung fu. 

Te ki vagy?

Ez meg tömeg a lemezboltok fesztiválján a Sohoban valamikor áprilisban.

Hiányzik a cicám Vacak. Aki egy fekete cica. De fekete cicák mindenhol körbevesznek.

Vegetáriánus önkiszolgálda, magyar pincérrel, aki kb 60% diszkontot adott nekünk

Yukival. Neki is van egy sztoria, amit meg kell osszak itt, majd egyszer...

Tavaszi napsütés az első májusi hétvégén

Stroll in the city valamikor áprilisban

első piknik áprilisban vagy májusban?

születésnapi csokor

születésnapi vacsi a Grain nevű szuper menő helyen, ahol 2 hétre előre kell asztalt foglalni

ki tudja megszámolni a raviolit?

birthday fun with friends in London:)

Eurovisios dalfesztivál Ausztrál barátnémnél, imádok nemzetközi lenni:)

Savages, a legmenőbb csajbanda akit valaha láttam élőben

Itt azt énekli, hogy elkapsz e ha zuhanok

Elkapták

Mondom fekete cica mindenhol és őt még meg is lehetett simizni

covent garden menő pizzéria, ahol nincs asztalfoglalás, hanem érkezési sorrendben ültetnek le, nekünk azt mondták két és fél óra múlva le tudunk ülni. Nos mi azt mondtuk egyétek a meg a pizzátokat...

Kilövő állomás Londonban (MSEnek szeretettel:)

MEnő cocktail bar Islingtonban

She is an angel for sure:)

She thought I was an angel too:)

Ők a Volkova sisters. Magyar banda Londonban élnek. Zenészek

Szeretnénk KEntish townban lakni:)) Köszi:)

Mert Kentish Town kúl

Ő is szeretne Kentish Townban lakni:)

oh azok a boldog ifjak..meg a divat..

abszolút nyertesek

összeillő páros

Nyár fesztivál hőség, így szeretem:)

Ők is

bajusz a divat

meg a patronozás

meg a zsír

Back to Beachy head

Közelgett az emberem szülinapja és én megígértem, hogy elviszem valahova kirándulni egy napra. Sokat törtem a fejem, hogy hova is mehetnenk és eléggé bajban voltam, mert bár rengeteg hely van Londonban és környékén, úgy éreztem egyik sem méltó ehhez a szülinaphoz. Amiket méltónak találtam erre a nevezetes napra, az mind nagyon messze van. Anglia gyönyörű, de ha nincs kocsid meg elegendő szabadidőd, jobb ha el sem indulsz. 

Szóval nagy titokban megvettem a vonatjegyeket és csak a vonaton ülve derült ki, hogy emberem bizony tavaly is a Beachy Headnél ünnepelte a születésnapját. Mekkora blamázs! 

Na de nem velem:)

Aki még emlékszik a tavalyi bejegyzésemre a Beachy headről, az tudja, hogy ez volt az a hely ahol éppen valami életfordító eseményen elmélkedtem és sűrűn kértem valamiféle isteni segítséget, amikor is egy idősebb úr megkért, hogy jöjjek be a sziklaperemről, majd mentál nővért és rendőrt hívott, akiknek be kellett bizonyítanom, hogy teljesen épeszű vagyok és nem, semmiképpen sem fogom levetni magam a sziklákról.

Szóval ezzel az emlékkel tértem vissza a tett helyszínére, azonban most már "nemsokára" férjemmel együtt. És ezúttal nem Brightonból, hanem Eastbourne-ból közelítettünk, ami egyrészt sokkal gyorsabb, másrészt nincs annyi turista.

Eastbourne strandja még a legforgalmasabb részen is egész kihalt.

Helyi fiatalok

Így szeretem

 Amit még tudni kell Eastbourne-ról, hogy valamiért Anglia összes nyugdíjasa idejön pihenni. Vagy meghalni. És Beachy head kedvelt öngyilkos pont bárki számára, életkor nélkül. Nem tudom miért pont ezt a várost szúrták ki, de az átlag életkor 65 év a városban. Ezenkívül volt még egy szomorkás momentum, ami egyrészt nagyon szép szokás, másrészt kissé kísérteties. Szóval itt Angliában szokás emlékpadot állítani elhunyt szerettek számára. Állítasz egy padot és ráíratod, hogy a szeretett valaki emlékére, aki nagyon szeretett itt vagy ott üldögélni. Nahát van ez a sétány, ami a tengerparton végig halad Beachy head felé és az tele van ilyen paddal. Van olyan szakasz, ahol a padok között maximum 10 cm távolság van. És tényleg nagyon sok van. Teljesen átjárt egy furcsa érzés ott sétálva: a magány. Habár emberem szorította a kezem, de ő is érezte ezt az energiát. Éreztük, ahogy az idős magényos megfáradt ember idejön és üldögél itt magányosan a tengert bámulva. Talán elenged, talán emlékszik, talán csak mered. És persze megértem őket, mert nem tudnék jobb helyet a béke és nyugalom megtalálására, mint a tenger. Vagy akár ez a város. Brighton túlzsúfolt fiatalokkal, akik csak az egyszerű örömöket keresik. Itt szinte tapintani a kapcsolódást az örökkévalóval.

Csodás partszakasz és szinte teljesen üres pedig ennél jobb idő itt nem várható

 Egy másik ok amiért állandóan üres a partszakasz az a sosem nyugvó szél. Hogy honnan veszem, hogy sosem nyugszik? Mert a fák a szél irányának megfelelően nőnek. Meg a bokrok is. Csodás képződmények, amelyek a zord időjárási körülményekben edződtek és növekedtek. És erről eszünkbe jutott Miranda Macpherson, aki az emberem kedvenc spiri tanítója és mesélt nekünk egy csodálatos történetet egy kirándulásról: Kint voltak a természetben, ahol madár sem jár és a kirándulás első 2 napján szűnni nem akaró szélben, meg esőben próbálták élvezni a nyaralást. Miranda már totál kivolt és nem is értette, hogy lehet ilyen időjárás ezen a csodás helyen, mikor minden évben ugyanekkor jönnek ide és addig bizony mindig napsüti volt. Végül mikor már majdnem feladták és hazaindultak volna, kisütött a nap és elállt a szél. Majd később egy sziklán ülve kontemplált és tűnődözött, hogy milyen szépek is a furcsa fomájú kis fák, amikor rájött, hogy azért olyan gyönyörűek azok a furcsa formák, mert mind az erős szélben nőtt. Nos én nem fogom tovább magyarázni a történetet. Nekem nagyon sokat adott. És pontosan megválaszolt egy kérdésem, ami akkoriban foglalkoztatott. A szépséges fák a zord időben fejlődtek...

 Ez egy pont volt,  ahol már meg kellett állnunk és gyönyörküdnünk a tájban. És bár kissé hezitáltam, mert terveimben egy másik helyen akartam elővenni a táskában lapuló kis dobozt, de végül rájöttem, hogy ez az a hely, akkor és ott. És mielőtt elővettem volna a dobozt, az emberem megszólalt: "We gonna get married". Én mindig is egy tengerparton akartam összeházasodni, mindenféle ceremónia nélkül ott ahol a legjobban érzem, hogy az univerzum része vagyok. Egy kis porszem, de értékes porszem. Szóval ezért akartam Őt idehozni. Ide Beachy head-hez, ahol tavaly kértem és kaptam segítséget. Ide ahol kértem, hogy találkozzak vele. És most elhoztam bemutatni annak, aki amúgy is minidg itt van velem bennem, aki én vagyok.

A hely

Happy face:)

Szóval esküvő 1. letudva. Holnap megyünk az önkormányzatra. Ott már lesz két tanunk is, meg szebb ruhánk és egy hivatalnok, aki bevési a nevünk egy könyvbe és az angol királyság előtt is hivatalossá teszi frigyünk. Meg a magyar előtt is, ha elküldöm nekik a bizonyítványt...

szeretem ezt az arcot:)

Happy:)

Szóval így esett a nagy eset. Beachy head ahová mások halni mennek, nekem az életet jelképezi és hogy mindig van tovább.