2014. május 24., szombat

35th

Szóval közelgett a születésnapom és nagyon nem tudtam mi legyen. 35 az elég kerek szám, az is lehet, hogy már kevesebb van hátra, mint amennyit éltem. Az átlag magyar női életkor azt hiszem 71 év. Én 72öt irányoztam elő. Szóval most azt a maradék pár évet jól kéne csinálni. Valami extra dolgot akartam csinálni a szülinapomon. Tavaly még úgy volt hogy majd Kambodzsán ünnepeljük Johnnyval. Ezek után bármi más olyan laposnak tűnt. Volt terv elmenni egy nagy helyi fetish partyba, ami nagyon látványos, de mivel mostanság több ilyenben is voltam, nem igazán fájt rá a fogam. 
Aztán kipattant a fejemből az a  hatalmas ötlet, hogy bundge jump kell! Mert az szimbólikusan akár egy kis halállal is felér és akkor levedlem a régi hülyeségeimet és mint egy főnix madár megújulva folytatom. Na de kihagytam hogy ez London és itt mindent igen előre gondosan le kell szervezni, különben lesheted. Nos július végére volt az első szabad hely. 
Aztán volt még olyan tervem is, hogy Hampstead Heath-en piknik. Ami viszont azért gáz, mert ugye itt a jó idő sosem garantált. És bizony elég vacak idővel tisztelt meg a sors. És ahogy sejtettem 7 kedves ismerősöm közül senki sem ért végül rá. A legkedvesebb az az sms volt, amit aznap du. 4kor kaptam, egy "baráttól" hogy: még munkában vagyok, de megyek ASAP. Nos azóta is érkezik...Oh nem bocs, volt olyan kedves ismerős is, akivel este 10 körül telón jól megdumiztunk, hogy találkozunk a slimelineba, ahova csak miatta mentem, majd mikor rájött az illető, hogy a koncertnek vége, leszállt a buszról, amin állítólag ült és hazament. Én meg közben ott vártam Slimelineban. 

De az igazság az, hogy végül egész  jó kis napom lett. Ja és úgy döntöttem hogy május 10-én ünnepelem, mert nem akartam elrontani a kedvem azzal, hogy lessem a telefonom, hogy vajon eszébe jutok e ott valakinek Svédországban.

Na de  mint mondtam kiváló napom lett, köszönhettem ezt a Fekete Hattyúnak alias Conn-nak Zednek és még egy illetőnek, aki odacsapódott hozzánk.
Nekik hála és köszönet! Peace and love és ölelés, amiért olyan csodálatossá tették a napom.

Délelőtt végre sikerült egy festők boltjába eljutnom, ahol végre találtam ezüst festéket, régi tevem megvalósításához. A szomszéd nénitől hónapokkal ezelőtt kapott kék keretű tükör átalakításához. 
Istenem mennyire hiányzott már hogy alkossak valamit. Tudom, nem nagy szám egy kék tükörkeretet átfesteni, de mégis én nagyon jól szórakoztam közben.



 



Aztán a du. 4kor kapott sms-t hirtelen félreértve elrohantam a South Bank Festival Halljába, ahol is végre beugrott, hogy az ASAP nem azt jelenti, hogy jön azonnal, hanem, hogy jön amint tud a kedves barátom. Nos nem bántam. Úgy is ezer éve terveztem, hogy majd egyszer elugrok ide csak úgy lézengeni, mert ez tutira az egyik legjobb hely Londonban. Főleg az 5. emeleti bár, aminek a terasza majdnem a mennyország.

És végül volt velem két barát is. És ki találja meg a Bigbent? 
Aztán, ahogy ott kolbászoltam megismerkedtem egy kedves fiatalemberrel, akivel meglepően sok közös témánk volt. Épp elmélyülten dumizgattunk, mikor megjelent Conn, majd Zed is. Így egyesített csapatunk felment a 6. emeleti only memebers kávézóba. Ahol elkezdtük elfogyasztani a hatalmas szülinapi 1,5 literes rozémat. Hát szomjasak nem maradtunk, sem szomorúak. 
Elötte













Utána






Majd a srác lekopott és mi megéhezvén áttettük a székhelyünk a közeli Pingpong étterembe. És istenem micsoda finom vacsim volt ott.



Ilyen kis babuszdobozokban tálalták fel a finomabbnál finomabb falatokat. És a legjobb az volt, hogy a rendelési mód tisztára olyan volt mint Kínában. Én absz oda voltam meg vissza.







Szóval így lettem 35 öves. Vagyis csak majdnem. Másnap a születésnapomon kivonatoztam Richmondba, hogy valami igazán különleges dologgal ajándékozzam meg magam és bizony nagyon jól sikerült nap volt. 9 órát töltöttem ott miközben Osho különböző meditációs technikáit alkalmaztuk. Igazi jó arcokkal ismerkedtem meg és nagyon sok olyan információval lettem gazdagabb, amit már ezer éve kerestem. És hát Osho nem mindennapi figura volt. A meditációja sem az. Igazán csak ajánlani tudom mindenkinek. A végén már egészen olyan érzésem volt, mintha nem is London külvárosában egy pincében lennék, hanem egy fantasztikus goa partin. És mindezt 15 fontért. Volt ott minden ami kell egy jó szülinaphoz. Kíváló kaja: vegetáriánus, kiváló ital: fincsi teák, jó arcok, zene és tánc. 9 órán keresztül. Mi kell még?
Sikerült azt hiszem majdnem minden feszkótól megszabadulni és nyugodtan és belső békével átlépni az új évbe. Kívánhat ember lánya ennél többet az újrakezdéshez? Élete második feléhez?


2014. május 12., hétfő

Life on a boat

Nagyon régen láttam valami utazási TV magazinban ezeket a bizonyos lakóhajókat, amiket vagy megveszel vagy kibérelsz és végig hajókázhatod egész Angliát. Vagy éppen Londont. Azt hiszem szenteltem már egy posztot eme hajóknak, így most nem megyek részletekbe. A lényeg, hogy itt a május elseje az nem május elsején van, hanem az azt követő hétfőn és nem a munka ünnepének nevezik, hanem Maydaynek. Mert hogy az a koncepció, hogy a bank holidayeknek hétfőn kell lenni, hogy az embereknek legyen hosszú hétvége. Ezért aztán van Mayday (a munka ünnepe helyett) Spring Day (Pünkösd helyett) és Summer Day (nem tudom Augusztus 20-a helyett? :D) de sajnos ennyi. Ezeknek a bloody angoloknak, nem volt semmi véres forradalmuk, amit most megünnepelnének. Leszámítva a Guy Fawkes dayt, de az meg nem bank holiday csak csinnadratta. Na jó legalább a húsvét itt nem három hanem 4 napos. De ennyi. Szenteste sincs. Csak karácsony első napja. Béna anglikán egyház nem harcol ki semmi több  ünnepet. 
Na de ennyit az ünnepekről és vissza a Maydayre, amikor is a Little Venice nevű és hozzám igen közel eső helyen egész hétvégén állomásoztak ezek a szebbnél szebb lakóhajók mindenféle kirakodó vásárral, eszem iszommal és persze zenével és egyéb performanszokkal. Azt hiszem ez minden évben megrendezésre kerül, szóval érdemes rápillantani az alábbi weboldalra, ha épp valakit ez érdekel: https://www.waterways.org.uk/events_festivals/canalway_cavalcade_2014/canalway_cavalcade_2014



Hát ő kibérelte az egész placcot magának, ami igen felháborító tudván mennyi sok ember hömpölygött arrafelé.


És akkor most innentől a sok sok hajós kép. De nekem annyira tetszenek!!!





Csak hogy megtörjem a hajók sorát


Ők kérem hús vér emberek, nem viasz bábúk. Beszélnek meg mozognak, a néni meg kb. egész nap azt a rézkannát suvickolja




Ez volt a legjobb, egy hajó tele könyvekkel. Tulajdonképpen egy úszó könyvesbolt és be is lehetett menni, ahogy sok más hajóba is. 



Cica!!! terepmintás:)

Na ez állítólag valamilyen angol nemzeti tánc. Szerintem nem sokban különbözik bármely másik akár a magyar botos tánctól. Valami furcsa és érthetetlen módon az emberek a világ bármely pontján szeretnek zenére botokkal ugrabugrálni. 

A banda


Mivel megéheztünk, ellenben a sokaságban nem volt kedvünk enni, elindultunk a csatorna partján, hogy majd biztos lesz valami. És találtunk is egy elbüvölő kis pubot, étteremmel, ahol én boldogan elnézelődtem volna egy pohár rozéval, élvezve a napsütést, sajnos azonban utitársamnak nem tetszett a menü, így korgó hassal búcsút kellett vennem a helytől és tovább róni a mérföldeket, abban a reményben, hogy találunk egy jobban megfelelő helyet. 

Na itt nem ebédeltünk


A nagy keresésben egészen a Portobello roadig jutottunk, de az egyetlen szimpatikus helyre meg én nem akartam beülni, érzelmi okokból. 

Sajtbolt és igen a színes cukorkáknak tűnő tárgyak is sajtből vannak

Végül egy egészen hétköznapi kocsma hátsó fedett kertjében kötöttünk ki, ahol viszont nem mindennapi hallumi avokádó salátával és egy pint ale-lel enyhítettem szenvedéseimen. 

Majdnem moziba is mentünk, de épp nem adtak kedvünkre valót. 


És hirtelen ötlettől vezérelve elrángattam a Fekete Hattyút a teaház irányába, amit még akkor láttam meg, mikor Dia barátném búcsúestjén végig sétáltunk a Kensington Church Streeten a Notthing Hill felé. 


És a teaház, még mindig itt van és mitöbb még nyitva is volt, így be is tértünk. 

http://www.candellatearoom.co.uk

És te jó ég, mennyire felemelő volt végre nem valami pubban filózni, hogy akkor cider vagy ale, hanem egy ilyen elbűvölően bájos kis helyen válogatni illatosabbnál illatosabb teafüvek között. 
Igazából a hely maga épp nem súrolta a giccs kategóriát, pedig mindent megtettek ennek érdekében. De még is annyira hangulatos volt, hogy semmiképp nem sorolnám az előbb említett csoportba. Minden egyes teáscsésze, igazi porcelán és nincs két egyforma. A teásedény is mind más. És a sütemények! Frissek, mintha épp akkor készültek volna. És igen még rendes ebédet is lehetett volna itt enni, mert reggeli, ebéd uzsonna, minden van mi szem szájnak ingere. 



A teák, tessék csak szaglászni

A plafon