mesmerized by UK

Néha úgy érzem, ennyi volt a blogom, mert már nem újdonság, hogy itt lakok Londonban, hogy már csak úgy élek itt és vége a hosszútávú turistáskodásomnak és már csak olyan itt lenni, mint bárhol máshol. Aztán egy álmos ködös, szürke szombat reggelen elsétálok a fogorvoshoz és olyan szürreális élményben van részem, mintha egy egész másik bolygóra csöppentem volna. Ezen fellelkesedesve itt a következő poszt. Mielőtt rátérek a új élményre, azért gyorsan berakom a többi képet is időrendben. 

Na ezek az ékszerek nem semmik. Egyik vasárnap Angel felé bringázva bukkantam rá.

 Oh és nem szabad elfelejtkeznem életem egyik "legnagyszerűbb" installációjáról. Hát az nagyon komoly sztori. Szóval egy melós csütörtökön Welwyn Garden Cityből hazazötykölödtem, hogy aztán még egy jó órás úttal lejussak dél Londonba, ahol Jody barátaival volt találkozónk egy késői Divali ünnepségre tartottunk. Nos. A rendezvény egy múzeumban volt, amit úgy hívtak Horniman. És nem csak nekem okozott mosolyt az orcámon, kedves angol boyfriendem sem bírta ki nevetés nélkül. Na de. A lényeg. Egy bizonyos installáció a télikertben. Amiért sorbaálltunk úgy kb. 20 percet, hogy bejussunk, mert az embereket csak kis csoportokban engedték be, mikor kijött két ember kettő másik bemehetett. És kint álltunk sorban és bizony naplemente után itt nagyon csípős hideg van. De türelmesen kivártuk a sorunk. És amikor végre bejutottunk... Bezony az állam leesett. Na de nem azért mert húú de fasza volt, hanem mert nem értettem. Odabent UV fény, valami kellemes háttér minimal elektro zene és az installáció maga. Nos. A föld be volt szórva fehér műtollal. Valamint kialakítottak egy kis kört, amin körbe lehetett sétálni. Hát nekem semmi más nem jutott eszembe, mint egy havas táj. Tanult barátom egyből valami LSD élményt látott a helyben. De ennyi. Well. Lehet velem van a hiba...De íme pár kép, sajna a fényképezőgép megint otthon maradt, szal csak telóról. De azért szerintem így is lejön az installáció "nagyszerűsége"...De lehet én vagyok túl kritikus.

 Aztán volt egy nagyszerű zenekar is. Akik valami improzatív dolgot próbáltak előadni. Személy szerint a dobos csaj ruháját nagyon csíptem, ahogy kombinálta egy kúl bakkerrel és a dobolási stílusát is értékeltem, de az egész koncertnek semmi hangulata nem volt. Berakni egy ilyet egy fényes múzeum aulába, elég béna rendezési elvre enged következtetni. Ha egy klassz sátorban lett volna kevés fénnyel, kényelmes babzsákokkal és UV fénnyel lehet jobban tudtam volna értékelni. Sorry. Pedig látszott , hogy a banda nagyon élvezte amit csinál és nagyon próbáltak komolyak lenni.

Mondom múzeumban voltunk

Aztán volt ez a srác, aki a világító rúdjaival szórakoztatott minket. Na azt meg kedves műértő boyfriendem nem bírta nagyra értékelni, mert hogy ő maga is foglalkozott ilyesmivel. Nekem mondjuk menő volt:)

A legjobb dolog az egész estében a cosmopolitain koktél volt, amit Jody barátjától kaptam és egy román fotógráfus kiállítása, Londonban élő románokról. Nagyon állat protréfotókat csinált, amolyan festmény stílusban. Mint amikor régen az emberek festőkhöz mentek megörökítettni a képmásukat. Határozottan tetszett.

Aztán egy újabb tétlen varánap elbringáztam a Kings Cross hoz a British Libraryhoz, ahol van egy kiállítás a gothic kultúrális jelenségről. A kiállítást még mindig nem sikerült megnéznem, mert bár vettem jegyet egy beszélgetős műsorra, az nem jogosított fel a kiállítás meglátogatására. Vannak azért dolgok, amiket nem bírok megemészteni itt Londonban. És például ez. Miért kell nekem belépőt fizetnem egy eseményre ahol 4 ember üldögél a színpadon és a régi emlékeit idézgeti. Nos nekem poén volt, mert a goth szubkultúráról anekdotázgattak. De azért el bírtam volna viselni, ha az amúgy 8 fontos jegy cserébe a kiállítást is megnézhettem volna. Így most majd egy újabb 10 fontos jegyért fogom remélhetőleg megtekinteni.  Na de mint mondtam, nem kéne panaszkodni, mert jól szórakoztam és legfőképp az tetszett, hogy az esemény előtt fél órával döntöttem el, hogy akkor megyek és egy rövid bringázás után már hopp ott is voltam. Szóval csak szerettem volna jelezni, hogy ennyire klassz helyen lakok, közel a jó dolgokhoz:) AMit az ember lánya csak akkor tud értékelni, ha élt a 6 os zónában..:)

 És múlt hétvégén végre eljutottam a Louisba. Igen ez egy magyar cukrászda Hampstead posh negyedében. Gondolom Louis egy 56-os disszidens, aki lehet annak idején Lajosnak látta meg a napvilágot, de hát nyílván eme név nem annyira menő errefelé. Mindegy engem azért jóleső büszkeséggel töltött el, hogy igen pozitív kritikákat olvastam a neten és a hely tele volt. Nos sok mindent nem őrzött meg magyarságából, de hát ugye '68 óta, már lehet a tulaj nem tudja mi van otthon. Nem volt somlói galuska sem sajnos, pedig abban nagyon reménykedtem. Igazából a sütik nagy része nem volt annyira magyar specifikus, de azért az epres túrótorta (pardon: strawberry cheescake) nem volt rossz. Lenyomtam egy teát is, amit angol módra kérdés nélkül tejjel szolgáltak fel, ezüst teásszetben. Igazából tetszik. Már mikor a magyar étteremben voltam, akkor is tetszett, meg itt is, hogy csak nagyon halványan tesznek magyar utalásokat. Nem ellenőríztem, de remélem azért magyar porcelán volt a teáscsészém. Bátran ajánlom Louist, Hampstead amúgy is megér egy látogatást. Ez az igazi posh környék, mert itt ősidők óta itt tanyázik a pénz. Egész más hangulata van, mint London bármely részének. És igen, jól tudnám magam érzeni itt! Minden tiszta volt és rendben volt, a házak nem voltak ütött kopottak és a boltok is nagyon csinosak. Tele cuki kávézóval. Nem tudom. Egyszerűen csak lovely! Hampstead village! Love it.

Rózsákat kaptam megint. Nagyon csodásak voltak. Sosem kaptam még ilyen szép hosszúszárúakat. Volt nagy öröm:)

Na asszem még van mit javítani a technikámon. De a kiujj része már megy, csak kecsessebbé kell tenni.

Ez az inspiralban egy vacsi barátnéimmal egy átlagos kedd este:)

Poor thing. Rendesen elgondolkoztam, hogy hazahozom és megpróbálom feljavítani. De nagyon össze volt törve

Aztán voltunk darkulni megint. Predrink Veronicanal, aki közel lakik hozzám. Hál istennek végre valaki közel lakik hozzám:) Meg elmentünk ebbe a pubba, ahol az emeleten goth party volt. De komolyan gondolkoztam rajta, hogy inkább a lenti privát buliban kéne nyomulni, az sokkal vidámabb volt. Egyszer Veronicával és Miriammal lementünk és nagyon elkeztünk táncolni valami 80-as évek diszkójára, de a kidobó ember visszazavart minket a kriptánkba. Komolyan voltak fenttartásaim az estével kapcsolatban. Pl. volt egy fiatal fickó, aki csak ült egy kanapén és nézett ki a szomorú fejéből. Persze lehet belül nagyon élvezte a partyt. Aztán volt például a szokásos viktoriánus korabeli nagyanyám, aki most már egy brutál korabeli fűzőt is szervált magának és lévén amúgy pasi, nagyon groteszkül mutatott, a 20 cm-is dereka meg a széles mellkasa. Aztán volt még egy dragqueen, aki meg jóllakott 5 éves óvodás kislánynak képzelte magát. Komolyan nem értem miért van tele a goth klub ezekkel itt Londonban. Vagyis értem. És a vicc az, hogy úgy tűnik, hogy ez az egyetlen csoport amely annyira elfogadó, hogy még az ilyen fura bogarakat is befogdja és akkor ők itt kiteljesedhetnek. Csak azt nem értem, hogy más országokban miért nincs ilyen? Vagy London ennyire nyitott, ellenben a többi ország meg ennyire konzervatív és még ebben a szubkultúrában sem lehetsz teljesen önfeledten az aki lenni akarsz? Nem fogom megtudni a választ azt hiszem. De nem is baj. Mindenestre a csoda az volt, hogy én mindig azt hittem semmi sincs a Kings Cross környékén és ez a pub azon  a környéken volt és kiderült, hogy a Caledonean street egy kincsesbánya. Cuki kávézők és étteremek és a kanális. Elbűvölően rendeztett. Klassz hely. Új felfedezés! Állítólag a Kings cross régen nagyon gáz volt a pályaudvar miatt, tele volt hernyósokkal, meg kurvákkal, de mióta kitakarították és feljújították, azótan elkezdett menő hellyé fejlődni. Ajánlatos körülnézni ott egy picit jobban:)

a lenti dizsi a kidobóval

Kings Cross körül

Aztán volt Einstürzende Neubauten, ami sajnos nem volt túl erős. Ellenben Rudolf Moser még mindig a világ legszexibb pasija.

Pontosan ilyen volt az iskolatáskám 1986ban. Btw ezt munkába menet fotóztam, az épület a háttérben,  az iroda

És igen igen igen! Végre megjött az új angol jogsim!!!!

Na de a lényeg, amitől teljesen elájultam a hétvégén az a tegnapi napom volt. Pénteken nem voltam sehol itthon kanapéztam. És be kell valljam, nagyon szeretek itthon kuckózni, a kanapén, a melegben egy jó teával. Büszkén vállalom, hogy kanapélakó szeretnék lenni. Imádom Maggiet. Szeretek vele sok időt tölteni. És szombaton sem volt kedvem semmihez, legfőképp kimozdulni nem, de muszáj volt elmennem fogorvoshoz, volt időpontom. (Van egy kis fogparám, ami pl hétfő este az ügyeletre kényszerített, de biztosíthatok mindenkit, hogy szuperül működik a rendszer.) Szóval netről kinéztem egy fogorvost, aki nem messze van tőlem, láttam, hogy elég jók az értékelések és Highgate a másik ősi posh környék Londonban pont Hampstead mellett. Nos gondoltam nem akarok valami gázos rendelőben kikötni, ahol valami gázos fogorvoshoz kerülnék, így inkább sétálok 15 percet Highgatehez. És kérem a csoda. A rendelő valóban csili vili volt, de az orvosom egy frissen betelepült indián. Nem tehetek róla, de elönötött a bizalmatlanság. Most már kezd az az érzésem lenni, hogy itt minden fogorvos indián, kivéve azt az egy magyart csajszit, akinél egyszer voltam..Összesen 4 fogorvosnál játam eddig. 1 magyar 3 indián.  Sőt minden orvos indián. A nődoki néni is az volt. Vagy magyar, ahogy az altatóorvosom volt a nyáron. Az angolok nem akarnak orvosnak menni? Vagy ők egyből a full magánklinikára mennek? Na de visszatérve a fogdokim egy cuki fiatal srác trendi frizurával, divatos farmerban, ami a frissen betelepült indiaiknál, nem igazán jellemző, ámde azért még neki is kemény akcentje volt, ám szerencsémre egy angol lady pattant ki tőle pont előttem ,akinek szintén gyökérkezelt és a lédi biztosított róla, hogy nagyon jó a srác. Szóval reménykedjünk. Kedden kezdi a nagy munkát. És a hétfő éjjeli ügyeletes fogorvos néni is indiai volt és nagyon jó volt hozzám. Még a végén megbízom bennük:) Btw friss fogorvosom végig mérte a fogaim, majd javasolta , hogy ha implantátumot akarok, akkor jobban teszem, ha azt otthon Magyarországon teszem, mert ő NHSre is csak 1300 fontért tudja megoldani. Pff. Nem rossz biznisz...

The sanctuary. Szóval ez a fogorvosi rendelő. A neten csak highgate dental practiceként szrepelt

De a lényeg, hogy végre nem fáj a fogam és úton vagyok a helyretételre. Így a borús idő ellenére izgatottan sétáltam hazafelé, mert Highgate nagyon csini. Teljesen lázbajöttem, és újra éreztem azt a régi lendületet, hogy itt vagyok Londonban és fedezzünk fel mindent, amit csak lehet. És bár már nem hordom a fényképezőm magammal, azért teló mindig nálam van. Így azonnal nekiálltam az izgalams dolgok megörökítésenek. És közben a blogomra gondoltam, hogy végre megint tudok valami izgalmasat mesélni.

Highgate hindi templom

És a hindi templommal szemben pedig ez

De az egyik kis ékszer az utamon csak ezután következett. Egy antikvítás. Ilyet még nem láttam. Bent az üzletben a történelem kelt életre tárgyak formájában. Minden volt odabent. Könyvek nagy halmokban, ékszerek, poharak, edények, amit csak akarsz. Biblia kéne szentföldi faborítással? Vagy Margaret Thatcher-ös WC papír? Nem gond. Minden van. És közben a bácsi telerakta a boltot a zöldpárt szórólapjaival meg környezetvédős újdságokkal. Imádtam a boltot.

Majd eme fura boltocska után valamilyen fura gondolattól vezérelve betévedtem egy keresztény templomba. Ahol az alábbi szerintem zseniális kiírás fogadott.

A templom egyik sarkában épp a pap misézett kb. 6 embernek. Lehet nem miséztek ,de nagyon kenetteljes volt a hangulatuk na. És látszólag  imádkoztak is, de azért az egyik cuki öregúr odajött hozzám és biztosított, hogy nyugodtan sétáljak csak körbe. Így vegyes érzelmekkel elindultam körbe. Nem tudom megmondani, de nagyon furcsa érzésem volt Isten eme ódon házában. Itt is érezni lehetett a múltat. Beszívtam a tűdőmbe a levegővel és valahogy végigborzongatta a hátam. Pedig csak valószínűleg nincs elég pénz a felújításra.

Ez valószínűleg a gyereksarok. AMi amúgy zseniális, hogy gondolnak a gyerekekre

De a félredobált teddy bear-ek mégis csak horrorisztikus hangulatot keltettek itt a templomban. 

És aztán ahogy kiléptem a múlt eme furcsa kapuján és sétáltam a ködös borús időben egyszer csak a távolban feljsejlett a Shard körvonala a távolban, a többi hiperszuper felhőkarcolóval. Na az igazán szürreális élmény volt. Itt a múlt omladozó tárgyaival ott a jelen jövőbe ívelő magaslatai. Nem tudom eléggé körülíni az érzést, ami elkapott. De továbbra is szeretem Londont. Nem volt még város, ami ennyire le tudott volna nyűgözni. Igaz turistaként nem is töltöttem ennyi időt sehol sem. De akkor is. Imádom, ahogy még két év eltelte után is képes újabb és újabb meglepetést okozni ez a város.

Na itt én láttam a felhőkarcolókat a távolban, de fotón sajna nem jön ki

Mert itt van az ősz itt van újra és szép mint mindig

Ezután a Highgate élmény után még beszereztem még egy kis pozitív energiát Kentish Town charity shopjaiban. 5 fontért egy Gap kardigánt és 4 fontért egy Mango nadrágot. Szeretem.

És aztán meg elköltöttem 62 fontot a helyi organikus boltban bio meg organikus zöldségekre. Na azért az egy kicsit túlzás volt. de annyira szeretem azt a boltot. Minden annyira jól néz ki. És a sajtok. Úristen az valami mennyei. És hát estére vedégeim voltak. De azt majd egy másik alkalommal mesélem el, hogy milyen csudi klassz is volt életem első igazi saját házibulija. 

A KOKO az egyik legcsodálatosabb koncert venue Londonban

Mindenki megdícsérte milyen menő a kabátom. Pedig ez az amit Halloweenre eszkábáltam össze egy 5 fontos régi primarkos műbőrdzsekiből. Ezüsttel lefújtam és varrtam egy kicsi tollat a vállaira.