Opera and other fun

Annyi képem lenne feltölteni, hogy bevallom már nem is tudom hol akadtam el. Egyszer majd megpróbálok egy retrospektív bejegyzést adni a nyárról, ami bizony eltelt. Elszaladt. Nyoma sincs. Vagy talán a lehulló  levelek bizonyítják, hogy egykoron volt. Az esték újra hosszabbodnak, a nappalok egyre hidegebbek. Vagyis az átlagos 20 fok helyett most átlagosan 12-14 fok van. Ez a szokásos hőmérséklet úgy jövő júliusig. Na jó, van egy két kemény téli hónap mikor kemény 5 fokig is leesik a hőmérséklet. Igazából tök mindegy, mert hideg van és kész. Nyirkos hideg és még az sem számít hogy van menő átmeneti piros kabátom, amit a nyári árleárazáson vettem olcsón, hogy majd jó lesz az átmeneti időszakra, mert fázom és kész. 

De két összefagyás között azért akad némi móka is, most hogy végre nem kell minden héten utaznom valahova.

Múlt csütörtökön eljutottam az igazi operába is. Igazi, mert ugye az English National Opera az ENO vagy más néven Coliseum, mint kiderült mégsem az igazi opera, bár én sokáig azt hitem nincs más. 

Biztos csináltam már róla képet, de most hirtelen nem tudom hol van, szóval ez a szeretett ENOm. Szép szép, tornya is van, ki is van világítva este, de valahogy elbújik az utcán. 

Az igazi operától azt várjuk el, hogy különálló grandiózus épület legyen, ami totálisan lenyűgöz minket popájával. Az ENO is szép épület, de nem különálló és bár imádom az előadásaikat, valahogy még sem adja azt a  klasszikus opera  fííílinget na. Na de a Royal Opera House. Na az kérem az már más tészta. 

Teljesen véletlenül még egyszer tavasszal emberrel elsétáltunk egy épület mellett és kívülről beláthattunk egy csodálatos fehér vasszerkezetes épületbe, amiról először azt hittem valami nagyon puccos étterem, mert a Covent Garden-nél van. Aztán tovább sétálva megláttuk, hogy ez bizony része a Royal Opera House-nak. Azonnal be is akartam menni, de sajna jegy nélkül a jegypénztárnál tovább nem jut az ember lánya. 

Aztán most egy pár hete Miriam barátném írt hogy van e kedvem megnézni a Raven Girlt az operában, mert a timeouton van akciós jegy. Hogy ne lett volna kedvem. 

És akkor végre bejutottunk. 

Persze csak teló volt nálam, így nem igazán jólsikerültek a képek, ezért berakok ide egy netes fotót is. De igen kérem a Royal Opera House az hozza a kíván hangulatot. Minden szinten. Mind a 6-7 szintjén, ahol emberek ülnek vagy épp álnak. Mert még álló hely is van 2 fontért. 

http://www.roh.org.uk/visit

Van minden, ami kell: szép klasszikus különálló épület és mellette a fehér kalitkának tűnő épület az az étterem. Belépés csak jeggyel. 

Egyik kedvenc idézetem a weboldalról:

Is there a dress code?  There is no dress code – feel free to dress up or down.   

Hát így:

Ez itt a büfé

Klasszikus operaszínház kép

Egyszerű és nagyszerű

Ez kérem csak Londonban van. A szünetben fagyit árulnak. 3 font az a picike doboz, de már annyiszor láttuk a népeket az ENOban fagyizni, hogy most már ki kellett próbálni. És finom volt nagyon:)

 BTW a darab is klassz volt. Nem igazán készültem, hogy mi is ez a Raven Girl, nem nagyon volt rá időm, de nem meglepően valami igen kellemes balett előadásba csúsztam bele. Remek koreográfia hihetlen klassz világítástechnikával, komoly zene az árokból időnként modern cuccal összemixelve. Pont jól esett. És a sztori is érdekes volt. Kicsit mese, kicsit tudomány, kicsit álomszerű.

Valami érthetetlen oknál fogva a szünet után volt egy másik rövid darab is Connectome névvel, amit igazából szerintem el is hagyhattak volna. Lehet azt gondolták a Raven girl túl rövid a pénzünkért? Mindegy végigültük ,szép volt jó volt, meg ritkaság, hogy egy csaj és 6 pasi táncol, de se füle se farka és nekünk már nem hiányzott. Na de sebaj.

Hazafelé

Szombaton Tash barátnémnél házibuli volt és mivel szülinapja volt a képen látható tortát kreáltam neki, amit aztán kegyetlenül ki is végeztünk kb. 20 perc alatt. Büszkén jelenthetem, hogy még mindig tudok sütni, dacára a sok éves kihagyásnak :) (Feladat megtalálni a tortát a sok borosüveg és egyéb kaja között)


 Jumbletrail: vasárnap nem is olyan messze tőlünk a Finsbury parknál volt egy olyan esemény, hogy ha feliratkoztál a weboldalra, akkor felrakták a címed, kirakhattad megunt cuccaid és az arra sétáló jónépek, jól megvásárolhatták bagóért. Volt ott annyi kacat, hogy elgondolkoztam, ha éppen szürrealista művész lennék, baromi jó alapanyaghoz juthattam volna igen olcsón. De nem vagyok és nem is gyűjtögetek kacatot, így üres kézzel távoztunk, de egyetalán nem bánom. Amolyan közösségépítő jelleggel szervezték a dolgot, hogy így majd a szomszédok összepacsiznak és mivel épp jó idő volt elsétáltunk, összefutottunk Ágotával és még két barátnőjével, kicsit ücsörögtünk az Old Diary nevű kellemes tradicionéis pubban és ezzel a vasárnap is jól eltelt. Csak úgy mint ahogy az már lenni szokott egy kellemes napsütötte londoni vasárnapon.

Na ki találta meg a tortát? :)