Restaurant recommendation

Két kedves helyet szeretnék kedves olvasóim figyelmébe ajánlani. Már ha van egy is :) Már mint olvasóm.

Szóval azon kezdtem filózni, hogy letesztelem valóban vegetáriánus vagyok e még és miközben azon filóztam, hogy mely étel lenne a legalkalmasabb eme tesztre, lassan beúszott a jó kis magyar pörkölt képe.

Megpróbáltam péntek estére asztalt foglalani a Gay Hussar nevű híres létesítménybe, ahol már korábban jártam és amiről már írtam is, de mily meglepő aznapra már nem volt üres asztaluk.

Így jutott a választás The Rosemary-re, ami meglepő módon egy organikus magyar étterem, ahol furcsa mód egészséges táplálékot is lehet kapni. Határozottan kedvesebb hely, mint a world famous Gay Hussar, ámbár eléggé kiesik a forgalomból, dél-kelet Londonban van. Nos északon lakva mi kb. úgy gondolkozunk, mint otthon a budaiak Pestről. Azzal a különbséggel, hogy itt nem csak a posh lakik északon, de minden amit érdemes látni és csinálni, északon vagy észak keleten van. Szóval igen csak viszojogva utazik le az elkényeztetett észak londoni a dél-kelet londoni sufniba. De azt kell mondjam A rozmaring megéri. Nagyon kedves magyar pincérek, kellemes nem túlzásbavitt magyaros hangulat, kis retro beütéssel, némi művészi felhanggal. Este 9 köröl még egy kis kéttagú zenekar is a húrokba csapott, amolyan hamisítatlan magyar "babesz" fílinget keltve.  (Igen, hál istennek nem a 100 tagú cigányzenekarral akarták felkapottá tenni a helyet.) Már csak a szimatszatyrokat kerestem a srácok oldaláról.  

Szóval ide rángattam el kedves Miriam barátnémat és meg kellett állapítsuk a vacsink első osztályú minőségű volt. Csirkepaprikás nokedlival. Nos elég hamar rá kellett jöjjek, hogy bezony izzig vérig vegetáriánus vagyok, az első falat hús is alig bírt lemenni, bármennyire jól is volt elkészítve. Szóval kellemesen elnyammogtam a szafttal jól meglocsolt nokedlin. De az mennyei volt és persze házi csemegeubi is. 

Desszertnek nem a somlói galuskát rendeltem bár örömmel konstatáltam, hogy végre egy hely ahol lehet kapni, hanem a házicsokoládékrémmel palacsintára mentem rá. És az tökéletes választásnak bizonyult. 

A másik anjánló a Sohoba invitál. Igen, mert a Soho mindig jó. Különesen hétfőn vagy kedden, amikor viszonylag még senki sem akar kimozdulni a hétvégi sokk után, így kényelmesen lehet asztalt foglalni és a pincérek sem akarnak azonnal  kitessékelni, amint elfogyasztottad az ételed. 

Szóval felmerült a kédrés, hogy hol is lehetne összegyülni nekünk lányoknak, ami centrális helyzetű és nem is kerül egy vagyonba a kiruccanás. Erre egyik barátném annyit mondott: central and cheap? That's an oxymoron. Nos nem az, ha az ember tudja mit keres. Én tudtam, mire keressek. A titkos jelszó B.Y.O.B : bring your own booze. Egyre trendibbek azok az éttermek, ahova beviheted a saját piád amennyiben, mindenki rendel legalább egy főmenüt. Szóval így találtam rá The Breakfast Clubra, ami egy láncolat és minden londoni menő környékein van egy ilyen étterem. És a legjobb, amire nem is számítottam, egyértelműen itt csinálják a világ legjobb vegetáriános burgerét! Sütőtökkel, hallumival, avokádóval készült. Nyamiiii elégedett lányok távoztak:) 

Na ki szúrja ki az egeret a képen? 

Oh és még egy: Chelsea Wolfe koncert. Ami pontosan abban annak a városháznak a dísztermében került megrendezésre, ahol a nyáron hivatalosan is a házasság kötelékébe léptünk. London, te mindig képes vagy meglepni valami újjal. :D És persze a koncert is állat volt :) kösziii