szigetlakó lettem: #Saturdaynightfever

Szóval szombat este van, az uram valahol "mulat" (egy indiai táncos zenés estre ment) én meg élvezem a kreatív energiákat, amik hirtelen megtaláltak, köszönhetően, hogy a délután folyamán bébi mentesen kiugrottam a Camden town-i piacra Miriam baratnémmal, majd pofatlanul még egy New Yourk stílusú kávézós bagelezőbe is beültünk. Habár kacajra semmi okunk, de még is jól vagyunk köszönjük. Ma ismét szembesültünk vele, hogy hát nekünk nem lesz lakásunk Londonban. Na jó soha nem mond hogy soha, de ahova beköltöznénk, az drága, amit meg ki tudnánk fizetni (értsd 30 év banki hitellel) oda meg a roszseb sem akar beköltözni. Na de azért még is itt vagyunk és jól vagyunk. Bérelni még mindig olcsóbb és legalább oda költözünk ahova csak akarunk. Már városrészt illetően. És továbbra is nagyon szeretünk itt Archwaynál lakni. Továbbra is jók a programok, továbbra is csodálatos dolgokat lehet csinálni bébivel is.
Például szerdán felbuszoztunk a dobtetőre, ahol egy kerámiázó helyen befestették Joy babám talpát, majd jól rányomták kerámiákra hogy majdan ők kiégetik és kifestik, ahogy kértem és kész a karácsonyi ajándék a nagymamáknak (és most remélem, hogy a magyar nagyi nem olvassa a blogom, mert akkor ennyit a meglepetésről) Erról többet meg itt lehet olvasni.

Valljuk be bébi azért nem volt túl vidám ezen ötletemtől....

Ma délután kimenős voltam. És Miriam barátnémmal elugrottunk Camden town-ba piacolni, ahogy írtam fent, majd a New York stílusú kávézóban, igen csak angol stílusú kortárs művésznek a kiállítására találtunk. A karácsonyi ajándékom is megtaláltam, csak 450 font ez a Siouxsie kép...

Ha majd egyszer lesz egy otthonunk, akkor nagyon szeretnék megint porfogó vackokat vásárolni bele, mint például ilyen marokkói lámpa kacatokat.

Ezt meg csak úgy fotóztam, mert szerintem szép. És aztán meg jól megbütyköltem az új képszerkeztő app-emel az iphonom.

Meg ezt is

Ezt meg abban a lakásban fotóztam, ahova nem engedhetjük meg magunknak, hogy beköltözzünk. Pedig jó omennek tűnt a szamos marcipán...

Ez meg lett volna a kilátás a lakásajtóból. Sajnos azon túl hogy nem engedhetjük meg az árat, a lakás amúgy is észak nyugatra nézett. Azt meg nem szeretjük. Ha ez az oldal lett volna a fő oldal, akkor még az is lehet, hogy megpróbálnám összerakni a kellő zsetont.

Na erre meg már majdnem nem is melékszem, de alig ha nem múlt héten fotózhatttam a metron, amikor elugrottam Dalstonba egy postpunk koncert féleségre. Ahova többet utaztam, mint amennyi időt ott töltöttem.

Szülőként sok új szülő barátunk van és mint olyan vannak kötelező gyűlések is a többi szülőkkel, akár tetszik akár nem. A helyszín egy pub volt, ahova mikor megérkeztünk a számunkra fenntartott különterembe, egyből azon gondolkoztunk az urammal, hogy vajon beköltözhetnénk e. Az étel jó volt, a kályha meleget is adott. Mi kell még. Aki esetleg nem tudná a pub szó eredetileg a public house-ból ered és a tipikus otthon berendezés annak köszönhető, hogy hajdanán nagyon sok szegény ember nem engedhette meg hogy meleg otthona legyen így az ilyen nyílvános házakba jártak és ott töltötték szabadidejük nagy részét, mintha otthon lennének és csak aludni mentek haza. Ezért aztán ezen nyílvános házaknak kellő képen otthonosnak kellett lenniük. Hmm. Nem is tudom, lehet ez nem csak hajdanán, de még most is így van? Holnap mindenestre egy pubban fogok "Sunday roast"-ot enni.

Ez itt lehetne a nappalink

Na ez meg lehetne az az általános iskola, ahova Joy járhatna, ha beköltöznénk az fentemlített lakásba

A környék, ahol nem fogunk lakást venni...

Ez meg a szokásos Oxford street karácsonyi kivilágítása

Ez meg a Carnaby street karácsonyi dekorja.

Ez meg a legjobb a Regent's street. Ide vissza kell menjek sötétedés után, még karácsony elött, mert tuti állat jól mutat.

Ez meg egy kis görbe este a színház után. Kb. háromnegyed órát sikerült a lányokkal töltenem, mielőtt a lelkismeretes anyuka üzemmód bekapcsolt és hazahúztam a csíkot.