szigetlakó lettem: Thanks for the inventors for creating baby cinema

Január húzós hónap. Hosszú és sötét, én meg az utóbbi években megszoktam, hogy ilyenkor elhúzok melegebb tájakra, vagy legalább is jól körülírt nyaralóterveim vannak. Most meg semmi. Csak a szürkeség. És még a négy fal is. Joy babám beteg lett, így a bezártsági élmény a tetőfokra hágott az utóbbi napokban. De hál' a magasságosnak egy anyuka barátném megkérdezte, hogy van-e kedvem megnézni vele a Lala land-et. Nos ki nem állhatom a musicaleket és az Oscar díjra jelölt alkotásokkal szemben is vannak fenntartásaim, de gondoltam egye fene legalább kimozdulok, szerencsére baba is jobban volt, így nekivágtunk egy szürke szerda reggel, hogy végre elhagyjuk Archway és környékét, hogy bemetrózzunk egész King's Cross-ig (kemény 10 perc a metrón, plusz a séta a megállóig :D) és ott a világ egyik legkisebb, de egyben az egyik legbájosabb mozijában megnézzük a LalaLand-et. Nahát a nyitó jelenetnél erősen elgondolkoztam az épeszűségemet illetően és csak a jegy árába belefoglalt sajttorta tudta némiképp csökkenteni az aggodalmaim, hogy rettenetes hibát követtem el, amikor megszegtem az elveim. Ám, de a film hirtelen tök érdekes lett. Elkezdtem élvezni a sokszínű kavalkádot és hogy egyfolytában sütött a nap a vászonról. És hogy nagyon szépen van filmezve. És nem is énekeltek olyan sokat és ha igen, az is elvislehető volt és még a kőkemény igazi klasszikus jazz is tetszett, ahogy az öregek tolták a kis eldugott lebújban. És nem lövöm le, de bizony a sztori is érdekes. Még el is gondolkoztam 2 percre, mielőtt a következő pelenkacsere ideje elérkezett volna. De a lényeg, hogy totál kimozdított az apátiámból. Még a szürkeséget sem bántam hazafelé menet. Igazán csak hálás lehetek a magasságosnak, a mozigépésznek és úgy általában mindenkinek, akinek a jóvoltálból ezt az élményt megszerezhettem. Baby cinema még mindig az egyik legjobb dolog az anyaságimban.

Speaking about the devil. Az anyaságimnak hirtelen lett egy záróidőpontja és ettől nem érzem túl jól magam. Május 24. És még mindig nem tudom, melyik méregdrága bölcsibe vagy gyerekfelügyelőhöz fog szegény babám kerülni. Mert még mindig nem tudjuk, hol fogunk lakni. Ugyanis jó londoni lakoshoz méltóan letettünk egy ajánlatot egy lakásra és ha az univerzum jónak találja az ötletünk, akkor eladjuk a lelkünk az ördögnek 334 000 fontért. Ennyi hitelt kell felvennünk, hogy az a kis 51 nm-es fészek a miénk legyen, amit kinéztünk magunknak. 51 nm London a miénk lehet. Vagyis persze 4 emelet magasan, szóval csak képletesen és csak a lakást vesszük meg a falakat a helyi önkormányzat tulajdonolja továbbra is. Hm bonyolult. De itt Londonban nem igazán tulajdonolnak hétköznapi halandók földet és épületet. Csak lakást. Hacsak nem vagy mázlista és örökölsz, vagy keresel annyit...Mi nem tartozunk egyik kategoriába sem. Szóval most épp várjuk, hogy van e hitelünk. Ha nincs akkor lehet jön a B terv. Az még nem kidolgozott, de van benne szó utazgazásról. De egyelőre fókuszálunk az A tervre, hogy tényleg igazi londonerek lehessünk, egy csodás kicsi lakással és egy csodás 30 éves hitellel. A lakás cuki és szupi helyen van, de többet majd akkor ha valóban tulajdonoljuk is.
Aztán hogy folytassam a listát amik feldobták a napom: pl. Camden town, tea bébivel. Azt kell mondjam eléggé szar napnak tűnt a mai. Szó szerint még egy jó nagy kutyaszarba is belegyalogoltam, de minden jó ha a vége jó, nem igaz? Reggel egy bölcsibe mentem háztűznézőbe és bizony nem esett jól. Nem volt vele semmi baj, de heti 350 font és még csak nem is éreztem azt, hogy a dajkák nagyon gyerekbarátok lennének vagy hogy szívesen ott hagynám a babám. Ellenkezőleg majdnem elbőgtem magam a gondolatra, hgy ott kéne szegény kicsit hagyni. Pedig ő látszólag hamar elvegyülne, azonnal elkezdett barátkozni. Aztán hazaérve konstatáltam, hogy most már tényleg el kell vigyem a babám többi baba közé, mert kell neki a társaság és tegnap sehova nem tudtunk menni. Szóval összedobtam egy ebédet rekordgyorsasággal, ettünk és rohanás a játszóházba. De a busz nem jött, így a 16 perc helyett fél órába telt odaérni a játszóházhoz, és közben haladtam át a kutyagumin és mire odaértem a kapun kint volt a megtelt tábla. Na jó nagy levegő be és ki, akkor sétáljunk. Egészen Camden townig elsétáltam, ahol elmorfondíroztam, hogy mennyire van kedvem babakocsival átvágni magam a piacon, ahol már csak drága gagyi holmit lehet venni és tömve turistával. Nos semennyire sem volt, így kis utcákon átsétáltam az egyik kedvenc teaházamhoz, hogy legalább egy zacskó jófajta teafűvel érkezzek haza. Szerencsére miután elhagytam a boltot, meggondoltam magam és visszaléptem, úgy döntvén, hogy bizony egy ilyen nap után megérdemlek egy csésze teát. A pulthoz érve megtaláltam a 2 perce vásárolt zacskó teámat is, amiról azt hittem a zsákomban pihen. Elfelejtettem elrakni! Hál a magasságosnak megint csak, hogy visszamentem. Döbbenetes módon nem volt tele a teázó. Csak a szürkeségnek tudom betudni. Camden piac sem volt annyira tele turistával. Lehet január nem épp a legkedvezőbb a turistáknak városnézni? 3 fokban nem jó lödörögni? Szerencsére mi jól fel voltunk öltözve így nem bántam a hideget.

Ha megkapjuk a hitelt ide tuti benézek bútor ügyben

néha egy csésza tea mindenre gyógyír

meg egy mosoly

'there is no spoon' ahogy a Matrixban láttuk

Szóval ezek miatt ragaszkodom ehhez a környékhez. Meg azért is, mert nagyon limitált időm van szórakozni. Miután lerakom a babám bizony 3 max 4 óránként felébred és olyankor anyu kell neki, lehetőleg szoptatással egyben. Ha nem itt laknánk, esélyem sem lenne "partizni". Így este 9-kor vagy 10-kor kiosonok, átsétálok az adott helyszínre és a következő ébredésre már otthon is vagyok. Bébi észre sem veszi, hogy közben anya "darkulni" volt az Aces and Eights-ben vagy más "nívós" lebujban.

A new Dusk az Aces and Eights-ben

No Tears a Wispers Bar-ban a közeli Crouch endben, ami azért vicces, mert oda eddig csak az egészségboltba mentem vagy baba programokra.

Vagy karácsonyi estebéden igazi mexikói étteremben. Bezony itt nem burritó volt a fő attrakció.

Néha messzebbre is elkalandozok. Például voltam a Shaperd's Bush-ban The Fields of the Nephilimen.

És néha olyan hideg van, hogy a közeli Aces and Eights-ből inkább felpattanok az éjszakai metróra, (mert már éjszaka is jár a Northern line, amit eddig nem is használtam, pedig November óta van) és egy megállót a meleg alagútban utazok, mint gyalogoljak. (De ha megkapjuk a hitelt akkor még közelebb leszünk :D)

A mai napig imádom a metrot itt. Úgy ahogy van. Ütötten kopottan, 110 évesen.

még egy 'parti' az Aces and Eights-ben

Aztán van, hogy bemegyünk nap közben a kedvenc vegán kajáldánkba, hogy az emberemmel ebédeljünk munkanapon a Vantrában. És elvisszük oda kedvenc barátnénkat is, aki ellátogatott Londonba.

Meg találkozunk a többi anyukával a közeli Shafestbury pub-ban, ahol gyümbért iszunk.

Meg sétálunk a Waterlow parkban.

Meg volt itt a nagyi és elvittük pubozni, de a lökött hipszter kocsmában a 'baby changing table' szószerint egy asztal. Szegény babám meg sem mert mozdulni az ingadozó asztalkán feküdve, pedig otthon mindig hatalmas vircsaft van pelenkázás közben.

Tetszik az új kiegészítőm

A pubozást nagyon is kiérdemeltük, mert elötte felsétáltunk a Hampstead Heathen lévő Parliement Hill-re a kilátás miatt, ami sajna épp aznap nem volt a legmenőbb.

hárman lányok

A büszke nagymama

Négyen lányok. Négy generáció, két nemzet.

Dédpapával

Dédmamával

És cicáztunk is

A szokásos karácsony utáni leárazáson semmit nem vettem maganak, csak a Joy babának. Fura...

Csináltunk jó nagy kupit a Paul-ban, ahol is minden kaja ledobodott a földre, de a kedves pincérek a szemüket sem rebbentve tovább mosolyogtak.

És voltam kultúrálódni is. A Red Shoes-t néztük meg balett formájában a Sadler's Wellsben és nagyon szuper volt. Igaz az első 20 percben másra sem tudtam gondolni, csak hogy ezért miért is hagytam otthon szegény babámat, de aztán annyira jó lett, hogy nagyon örültem, hogy kimozdultam.

Előadás előtt a Niche-ben vacsiztunk, csajok, négyesben és már ez is felemelő volt.

Jó hát dárga a jegy itt, így a kakasülön voltunk, de azért láttunk mindent.

Hazafelé a helyi charity shop kirakatában bámészkodtam. Azóta at egyik karperec már az enyém.

Az első karácsonyt Frome-ban töltöttük. Ahol két unokatesó, két nagynéni, egy nagybácsi, nagymama plusz oldalbordák valamint egy hóember várt minket.

Igazi kandallós karácsony!

Magas színvonalú humorral...khm

két kiscsaj

Family

unokabátty

ülünk a vonaton

Első karácsony otthon hármasban. Na nem egészen a napon, de szerettünk volna csak hármasban is, szóval kicsit csaltunk és már 23-an kinyitottuk baba ajándékait itthon Londonban.

zabálnivaló

Ha, mindig azt hiszem, hogy nem csinálok semmit sem, mióta anyaságin vagyok, de azért így végig nézve, elég jól telt az elmúlt másfél hónapom :D
Oh és ugyan szilveszterzni nem mentünk, de itthon nagyon kellemes hangulatban telt. Valamint előtte nap 30-án a csajokkal elmentünk borozni és jól előünnepeltünk...Gordon's Wine barba mentünk az Embankment-en. Közel a Temzéhez, hogy érezzem, hogy még mindig Londonban vagyunk.