CRO vs pharma

Nos ebben az évben eddig a legjobb dolog ami történt velem, az az új munkám (és a költözés West Hampsteadbe és hogy ezzel végleg búcsút mondtam Uxbridge-nak). Pénteken azon kaptam magam, hogy egyszerűen imádom az új munkám.

Eddig egy CRO cégnek dolgoztam, ami azt jelenti, hogy a nagy gyógyszergyártó cégek kiszervezik ezen cégeknek a klinikai vizsgálatok megszervezezését. Hát mondhatjuk azt is hogy modern rabszolgasors.  Persze nem panaszkodom, mert ennél a CROnal dolgozni egészen felüdítő volt, az előtte lévő munkahelyemhez képest. És például a budapesti irodába kifejezetten szerettem reggelente bemenni. Két dolog miatt. Egyrészt csodálatos helyen van az iroda, a kilátás pedig egyszerűen lenyűgöző, másrészt az emberek miatt. Imádtam, hogy reggel bementem és tudtam, hogy csupa jó emberrel leszek körbevéve, főleg miután az egyik BFFem is odajött dolgozni. Hát nem is tudom elmondani, mennyire megnyugtató volt így tölteni a munkaórák nagy részét. 

Aztán kikerütem Uxbridge-ba. Ugyanahhoz a CRO-hoz és munka szempontjából, nagyon sokat tanultam ott. A menedzseremnek nagyon hálás vagyok, mind emberileg, mind szakmailag sokat kaptam tőle. De kb. ennyiben ki is merült a dolog. A munka robot meló, az iroda sötét, a napot csak akkor láttam, ha épp ebédidőben kimentem az épületből és esetleg épp sütött a nap. És mint tudjuk ez Anglia, a napsütéses órák száma relative kevés (bár mostanság nem lehet okunk panaszra, jól el vagyunk látva). A kollégák kedvesek voltak, de valljuk meg azért van az kulturális különbség, amit nem bírok átlépni és bár senkivel sem volt problémám, egyszerűen csak nem az én társaságom volt ott.

Ezek után feladva a biztos állásomat elvállaltam egy szerződéses munkát, mert akkoriban még úgy tudtam, hogy oké, 6 hónap múlva úgy is költözök Svédországba. Most itt ülök a West Hampstead-i kis otthonomban és nem tudom, hogy mi lesz velem 5 hónap múlva. De azt kell mondjam így is megérte. És kiderült, hogy pont azt szerették bennem az interjún, hogy hajlandó voltam feladni az állandó munkám, ezért a szerődésesért. Ebből látták, hogy tényleg akarom. Nos…ebből is látszik, hogy a dolgok mennyire relatívak és az ürömben ott az öröm.

Szóval most az egyik legnagyobb gyógyszergyárnak dolgozok és napi 1,5 órát utazok, hogy bejussak dolgozni és ugyanennyit vissza. És reggelente most már én is ott állok a vonatállomáson a kijelző alatt, arcomat felfelé iránytva várom, hogy kiírják, melyik vágányról indul a vonatom. És aztán 26 percet száguldok, hogy megérkezzek egy kis faluba, ahonnan a céges busz visz tovább a csodálatos munkahleyemre. Mert az! És hétvégén kiderült, hogy az egyik ismerősöm barátnője tervezte az épületet.

Már az épület is nyugodt harmóniát sugároz, ahogy az ott dolgozó emberek arca is. Szerintem az épület rendesen feng shui elveken épült és mint utóbb kiderült teljes mértékben környezetbarát. És a közepén egy zen kert van. A falak üvegből vannak és én igyekszem mindig az ablak mellé asztalt foglalni, mert élvezem a napsütést! Mert hogy senkinek nincs saját asztala, minden héten magának kell interneten foglalni asztalt, viszont így több embert ismerhetsz meg és változatosabb az életed. Azért van ez így, mert sokkal több ember dolgozik ott, mint amennyi íróasztal van és gyakorlatilag kötelező heti 2 napot otthonról dolgozni. Nekem még nem, de majd remélem így lesz nem sokára.

Bár ez is egy légtér, mégsem olyan nyomasztó, mint az egylégterű irodák általában. A kollégák rém kedvesek, mindenki boldognak és kiegyensúlyozottnak tűnik. És reggelente együtt teázunk és ebédelni is együtt megy a kis csapat. Van mentorom és rendesen odafigylenek arra, hogy tényleg ki legyek képezve. Ne csak az elektronikus oktató rendszert végezzem el. Ami egyébként teljesen ugyanaz, mint az előző munkahelyemenJ

Abból is látszik, hogy milyen jó céghez kerültem, hogy az emberek többsége már 8-10 éve itt dolgozik. Amit ugye előző munkahelyeimről nem lehetett elmondani. Ott állandó volt a fluktuáció.

És amellett hogy a társaság kellemes tényleg szeretem ezt csinálni.  Mindenki teljesen képben van, hogy kinek mi a feladata, nincs ideges kapkodás, mindenre van bőven idő. Tulajdonképpen mindig is kreatívabbnak gondoltam magam, mint hogy egy irodában üldögélve gombokat nyomogassak, de az az igazság, hogy ez a munka olyan, hogy mindent tudásom, amit az elmúlt 16 évben magamra szedtem bele kell tegyem. Igen is használnom kell az agyam és mindazt amit annak idején tanultam a fősulin. Hoppá! Love itJ

És még: a kedvencem az alvó kapszula. Konkrétan olyan mint egy kapszula, szépen belefekszik a polgár, magárahúzza a tetőt és kb. 30 perc powernap mindnekinek megengedett munaidőben bármikor. Vagy 1 fontos adomány ellenében bármikor használhatom a masszázs széket. De dolgozik itt nővér és még gyógytornász is, mert ugye munkaidőben orvoshoz járni elég bonyolult ezért van a cégnek saját egészségügyi részlege. És van edzőterem és csütörtökön kezdem a pilates kurzusom ebédidőben. És az étterem! Nyami és még olcsó is. Tulajdonképpen reggelizni is ott szoktam, mert olcsóbb, mint itt a bolt és finom meleg manduláscroissantjuk van.

Aztán egyik délelött a felsőbb vezetőség körbetolt egy zsúrkocsit, rajta mindenféle finomságokkal: csoki, süti, gyümölcs és míg nyammogtunk, jól elmondhattuk nekik, mi mindent szeretnénk javítani vagy éppen mi az ami most sokkal jobb.

És bár a CROnál is csak a monitor elött ültem, mégis kínosan oda kellett figyelni miben megyek dolgozni. A hivatalos megfoglamazás szerint business casual. Na hát itt aztán lazaság van. Igazából csak azok öltöznek csinibe, akiknek erre tényleg okuk van, mindenki más teljesen laza. Pl. láttam lányt kék hajjal, meg olyan magastalpú szögecses cipőben, ami épp most menő. És ha akarok, akkor Doc Martensben is bemehetek, senki nem fog rám kérdő szemöldököt vonni. És pl. a mi részelünk nagy fönöke is teljesen emberi. Minden csütörtökön kávé reggel van, ami ügyes bajos dolgok megbeszélésére van, de inkább amolyan szocializálodó fajta. Békésen elkávézgatunk a kanapékon. A héten valahogy arra terelődött a szó, hogy kinek milyen volt az esküvője. A nagyfőnöké Las Vegasban volt és Elvis adta őket össze. Mellesleg a nagyfönők laza pulcsija alól kikandikált valami tetkó is. Na jó azért azt tudni kell, hogy a data manager részlegen dolgozom ,ami azért sokkal vidámabb és lazább barakk, mint egyéb más. Látok azért itt is elég inges fazont és azért a kollágaimat látom ám túlórzni itt is. De mégis ezt valahogy sokkal vidámabban teszik. És imádom az új kollágáimat. Mindegyik nagy arc. 

Szóval elmondhatom, hogy per pillanat a munkám a legjobb dolog az életemben. Ami tök jó érzés, mert már ezer éve nem volt ilyen. Kifejezetten örülök bemenni, mégha ehhez 6kor is kell kelnem.

Na kitaláljátok melyik kép melyik kilátást mutatja?

cro

pharma