To have and to hold

Vasárnap estefelé, lassan megyek majd jógára, de addig is gondoltam bepötyögök pár sort ide. 

Kezdek fáradni. Erre egy elég rendes figyelmeztetést kaptam a fizikai testemtől. Szerdán egy volt kollágával találkoztam egy spanyol tapas bárba ültünk be és mivel még mindig volt egy kis torokgyuszim, gondoltam biztos, ami biztos csak egy pohár bort iszom. Így is lett. Ami nem sok. Mire hazaértem úgy szédültem, mintha egy üveggel megittam volna. Másnap munkából haza akart küldeni a főnököm, mert szerinte nem voltam olyan mint máskor. Három napig szédültem és vártam hogy kitörjön valami kórság vagy elmúljon a szédülés. Azt hiszem egyértelműen fáradt vagyok. Pihenni kéne. Ezért úgy döntöttem jövő héten nem megyek sehova csak dolgozni. Na persze az fáraszt ki leginkább. 3 óra utazás naponta. Azt hiszem elmondhatom, igazi Londoner lettem. A hülye ingázással, rohanással és a valamiután futással, de magam sem tudom mi után. 

Aztán hétvégén meg pihenés helyett egyre több kell. Már nem sok mindenen lepődök meg. Már nem tudnak újat mutatni. De próbálkoznak...rendesen:)

De hogy időben visszatérjek oda, ahol abbahagytam. 

Múlt szombat nagyon kellemes volt. Miután pénteken Camdenben mulatoztam, szombaton fotókiállításon voltunk Miriam-mal. Andy Warhol, William S. Burroughs és David Lynch. 

http://thephotographersgallery.org.uk/the-photography-of-william-s-burroughs

Andy Warhol-tól nem voltunk elájulva, igazából pontosan olyan képek voltak, amit akár én is csinálok, de az én képeim nem fognak a múzeumfalra kerülni, mert engem nem Andy Warholnak hívnak. 

William S. Burroughs nak volt egy két jó képe, de összességben olyan volt, mintha a nyaralásán fotózgatott volna ezt azt és azt most jól betették a kiállításba. Na jó, azért volt pár jó gondolat is ott a képek között. 

Lynch viszon nagyon klassz volt. Nemhiába rendező, másvilággal szemléli a világot. Mind fekete fehér volt, ami ugye amúgy is nagy kedvencem. Imádtam. 

Hatalmas szerencsénk volt, mert egy egyetemista épp elemezni kezdte a képeket. Szegény, tuti nagyon be volt gyulladva. Papírról olvasta a szövegét és alig lehetett hallani. Egész végig azon gondolkoztam, hogy ezt minek erőlteti? 

a begyulladt hallgató eláadása, aki amúgy horror film rajongó

Aztán elmentünk a Charlotte streetre a kedvenc koreai étteremembe. http://www.bibimbapcharlottestreet.co.uk/

 És volt jégeső is...

Hétfőn pihi volt otthon. De kedden elmentem edzeni a Shaolin Templomba. Nagyon ígéretesen hangzott minden. Másfél óra meditáció csikunggal, majd egy óra alapozás. 

Nagyon lelkesen érkeztem meg és izgatottan vártam, hogy végre újra elkezdjek igazi kungfut tanulni. 

Nos. A meditáció elég bézik volt. Tulajdonképpen bejött egy fickó, akiről fogalmam sem volt, hogy kicsoda és hogy milyen nemzetiségű, mert se nem kínai, se nem angol, az tuti. Közölte, hogy akkor lélegezz, és koncentrálj a légzésre, majd elüldögéltünk ott egy fél órácskát. Aztán nekiálltunk csikungozni, szerintem a 8 brokát tekercset nyomtuk, de egy árva magyarázat nem jött ki a száján. Aztán elővettek egy fura szerszámot, ami leginkább valami önsanyargató eszközre hasonlított, de mint kiderült az a qigong stick. Na azzal aztán jó alaposan végigütögették magukat. Mivel nekem nem volt ilyenem a kezem használtam. Azt kell mondjam, hogy nagy mázli, hogy nem teljesen keződként mentem oda, mert tuti azt hittem volna, hogy valami mazohista szekta szertartásába csöppentem bele. A végén azért annyit megjegyzett a fickó, hogy nem kell nagyon erősen ütögetnünk magunk, de ha túl gyengén csináljuk akkor a csi nem fog bemenni a testünkbe. Majd közölte, hogy szerdán nem lesz itt és elhúzott. Well...

Ezután bejött egy fekete fickó és elkezdtük a kezdő alapozó edzést. Na hát az kemény volt. Csak egy óra volt, de rólam ömlött a víz. Igaz régen volt már kardioedzésben részem, de totál kikészültem. És tök jó volt, mert az alapállások ugyanazok és az ütések is. Bár nekem nagyon kezdő edzés volt még is nagyon élveztem. És külön öröm volt abban a termeben edzeni, ahol a falon a Shaolin templom festménye volt. 

Majd ha kicsit kipihentem magam szerintem befizetek egy hónapra és végig próbálom az összes edzésüket. Sajnos fegyvert nem tanítanak és forma edzés egyszer van egy héten, szóval nem vagyok benne biztos, hogy ez az én helyem, de legalább egy hónapot végig akarok csinálni náluk. Just for fun!

 Szerdán ugye tapasz bár volt a Charlotte streeten. No foto, mert nem volt nálam a kamera és amúgy is. Annyit kell tudni, hogy Charlotte street, aztán ott minden van. A fél világot végig lehet enni.

Csütörtökön a Gay Hussarba kaptam egy meghívást a kedves Fekete Hattyútól. Fogta magát és foglalt asztalt, mert előtte héten megemlítettem. Nos voltak fenttartásaim ismerve a magyar turistacsalógató, átverős étteremeket, de egy részt kellemesen, másrészt meg negatívan csalódtam.
A pozitív, hogy az étterem nagyon harmónikusan kombinálta a magyar étterem jellegzetességeit a Soho hangulatához és így mikor beléptünk, inkább jutott egy könyvtár eszembe, mint egy étterem. És kellemesen, amolyan régi kávéház hangulatot árasztott, nem pedig puccos sznob étterem szagot.
http://gayhussar.co.uk/

Azt tudni kell az étteremről, hogy politikusok nagyon kedvelték a helyet és állítólag lényeges döntések születtek eme falak között, a kezdetek óta. Pl. Churchill is el el látogatott ide.

A másik kellemes dolog volt, hogy a földszinten a pincérek magyarul beszéltek és a menü kivállóan volt összeválogatva. És nem volt cigányzenekar sem, amitől nagyon féltem. Már előre készültem, hogy na akkor lehet legalább az A Csitári hegyeket megpróbálom előadni ír barátomnak. Szerencsére erre nem került sor. A mi asztalunk az emeleti külön részlegen volt lefoglalva, itt azonban a főpincér bár kifogástalan akcenttel sorolta az ételeket, lengyel volt és a másik pincér cigánynak álcázott indiai. Mekkora blamázs. Miért gondolják, hogy a lengyel-magyar az majdnem ugyanaz?

A másik kellemetlenség a bor volt. Már előre készültem, hogy na akkor végre felhörpintek valami jó kis villányit, de a borlapon csak egy villányi vörös volt, az pedig 60 fontért. És még csak nem is Bock vagy Gere...A többi vörös közül még a Fritmannt bírtam ihatónak itélni. A ház bora valami béna lőré volt Balaton környékről és hát ugye minden rendes magyar tudja, hogy Balaton nem a vörös boráról híres. És György villa borok? Jajj kérem, hát Budafok Nagytétény híres a borászatról, de nem azért, mert annyira jó lenne ott a bor...

Na de nem panaszkodom az étel nagyon jó volt én a magam részéről egy jó kis vegeterian stewt fogyasztottam (gombapöri), míg az ír úriembernek a marha pörkütett ajánlottam. Majd még lecsúszott két túróspalacsinta is és egy gesztenyepüré is. És nagyon meg voltunk elégedve. Annyira, hogy még lehet visszatérünk. Bár én a számlán kicsit elkerekítettem a szemem...88 font egy vacsiért...Na jó ez legalább két főre. (Nem mint a múltkori vietnámi vacsim, ahol 60 fontot kellett fizetnem, mert az angolok ugye összedobják a számlát. Bakker én 30 fontot sem kajáltam el...csak eszembe jutott, mert asszem ezt az estét itt nem említettem, pedig az étterem nagyon tuti  http://www.bam-bou.co.uk/)

Aztán ellátogattam Hackney-ba is a héten.  Már elég kíváncsi voltam, mert eléggé kezdik felkapni a környéket, míg nekem mindig csak az jut eszembe, hogy amikor kiköltöztem Angliába, egyik reggel a BBC-n épp arról szóltak a hírek, hogy Hackneyban a buszon megkéseltek egy fekete srácot. Na de kaptam egy idegenvezetőt, akivel jól félreértettük egymást és én szépen a Hackeny Central helyett a Hackney wicknél landoltam. De sebaj, gyorsan visszaovergroundoztam. Hackney környék arról is híres, hogy az olimpiai arénák is ezen a környéken épültek, azt hiszem. És ahogy kiszálltam Hackney Wicken láthattam ama fura tornyot, amit a részeg Eiffel-ként is szoktak említeni. (Legalább is a time outban ezt olvastam ma...)
Az alábbi képen látszik a csúcsa, aki megtalálja nyert egy pint ale sört, de ki kell érte jönni!

Hackney Central overground megallójában egy igen trendi bárban kezdtünk. Csak ámultam és bámultam, majdnem poshnak is mondhatnám, de inkább a vintage és beardyman gyűjtő fogalom illik rá. 

Ezután vissza overgroundoztunk Hackney Wick-hez, ahol is a The Hackney Pearlben vacsiztunk és nekem amúgy bejött a hely. Végre nem volt tömeg, sőt több volt a pincér, mint a vendég, ennek ellenére a kiszolgálás elég lassú volt, de nem bántam, mert a hely hangulata kárpotolt. Ez amolyan hely volt, ami nagyon emlékeztett néhány budapesti újdonsült retro konyhára.

Mise bor? :)

Hackeny még a Warehouse-airól is híres. Rengeteg ilyen épület van és kérem itt vannak azok a szórakozóhelyek, amiket hiányoltam Londonban. Gyárépület!!

Mi betévedtünk egy nagyon babesz helyre. Színházként és művészkocsmaként és étteremként is funcionáló épület, de szerintem klassz volt a hangulata. 

Aztán a szombat estém, nos az igen érdekesre sikerült. A kamerám nem vittem, mert nem illik ilyen helyen fényképezni. 

Az esemény: http://www.imaginariumevents.com/events/Cirque du Freek

Abban a szerencsében vagy nem is tudom, hogy szerencsében volt részem, hogy felkerültem a rendezvény házigazdái közé. Ez azt jelentette, hogy az este folyamán valamikor 4x 1 órát valahol álldogáltam egy egy kijelölt ponton. Az első vicces volt, mert a bejáratnál karszalagokat ellenőríztem és így legalább egyből láttam kik hogyan érkeznek az alternative nightlife tagjait is én fogadtam, köztük Miriammal. 

Aztán kétszer kellett állnom az előadók ajtajában, az elég uncsi volt, mert az egy folyosón volt, ahol csak átjártak az emberek, egyik helyről a másikra. Közben sajna az előadások lementek és én semmit sem láttam belöle. Aztán volt éjjel 1 és 4 között szabad időm, amikor próbáltam volna partizni, de hát a zene eléggé nem az én stílusom volt és aztán Miriam is lelépett. 

Az utolsó helyszín, ahol őrt álltam legalább a nagy teremben volt, legalább jöttek mentek az emberek, volt kivel dumizni és hát volt szerencsém bejutni a párszobába is...Nos..hát nem gondoltam magam prűdnek eddig...Azért ez egy kicsit sok volt élőben. Nem is tudom hogy a párszoba volt furább vagy a kint elhelyezett paskoló ágyak. Mert valahogy volt egy pont az éjszaka folyamán, amikor hirtelen mindenki seggrepacsiztatni akart és ott lógtak a különböző erre kitalált ágyakon, meg kerekeken a népek, némelyek tök meztelen, mások diszkrét tangában vagy vmi szexinek titulált cuccban. 

Az alábbi képet még otthon készítettem  és azt hiszem, hogy ilyen lengén még az életben nem voltam felöltözve egy partiban sem, de mint kiderült, túl voltam öltözve. Már hogy túl sok mindent takartam még így is...Volt szerencsénk egy 65 éves anyaszűlt meztelen fószerhez is. De volt egy csaj, akin pl. csak egy övtáska meg a mellpiercingei voltak. na jó a többség rendesen fel volt ötlözve lakkfűzőbe. Nos legalább elmondhatom, hogy ilyet is láttam. És azt hiszem, már túl sok ideje itt lehetek Londonban, ha egy ilyen helyen ismerősökbe botlok...