100.

Ez a századik bejegyzésem. Juhuu. Igaz egy több mint egyhónapos sztori jön most.

Ezúttal Skóciáról mesélek nektek. Arról, hogy milyen érzés is felmászni Nagy Brittania legmagasabb hegyére, és milyen a bolond szélben bringázni Isle of Skye-on. Nos az emlék már elég régi, több mint egy hónapja már, hogy ott jártam. Igazából egy dologot tudok mondani. Menjetek el és nézzétek meg magatok. Skócia és a Skót felföld a világ egyik legszebb pontja. Amikor nem fúj a szél... De én már azzal is mázlista voltam, hogy nem esett az eső. 6 napból 5 napsütéses volt, ami nagy kegy ám arrafelé. Oh és kinyomoztam, hogy van e valami a híres Loch Ness-i tóban. Nos van...

Éjszakai vonattal utaztunk fel Glasgowba. Szerintem nem aludtam sokat, de azért poén volt ringatózni egész éjjel.

A büfékocsi kénylemes, modern, szép és tök olcsó volt, döbbbenet

Megérkeztünk

Aztán Glasgowból Fort Williambe vonatoztunk, furcsa mód azonnal elaludtam, amint leültem a helyemre a vonaton és amikor újra kinyitottam a szemem valami csodás dolgot láttam magam körül. 

És akkor innentől Fort William. A város maga nem egy nagy szám, eléggé hasonlatos érzés volt egy magyar kisvároshoz, ahol régen jól mentek a dolgok, de mára minden egy picit lepukkant és ósdi.

Az szállodánk Ossians

80-as évekből visszamaradt bár

Az első "skót" ebéd

Kicsit bepánikoltam, mikor a bankautoma a jól megszokott angol font helyett eme játékpénzeket nyomta ki. Nos ez a skót font és minden banknak van pénznyomási, joga ergo minden banknak különböző bankjegye van.

Lakóövezet a heygen a nyugdíjas nénik taxival járnak bevásárolni a helyi Tescoba, annyira meredeken emelkednek az utcák

Ezt a képet úgy éjjel 11 után csináltam

Fort William a legközelebbi város Skócia legmagasabb pontjához: Ben Nevishez. Alapvetően két út van felfelé, a laza turistás, meg a hegymászós. Of course mi a lazát választottuk. Elég sok figyelmeztető internetes weboldal van a hegyről, hogy így meg úgy hányan haltak meg, és szenvedtek balesetet.  Azonban szerintem ha a laza úton mész és van jó túracipőd és nem vagy idióta, akkor nagy baj nem érhet. És mondjuk nem hófúvásban indulsz el...Állítólag 10 napból csak egyszer süt a nap és nekünk nem volt szerencsénk, lefelé még az eső is szemerkélt, egyszer kétszer meg is csúsztunk. (Persze másnap sütött a nap ezerrel)Vagyis igazából szerencsénk volt, mert ha sütött volna a nap nem hiszem, hogy megússzuk élve, így is folyt rólunk a víz a hosszúra nyúlt hegymenetben. De nagyon megérte. Ilyet még sosem láttam életemben.

Előtte

Na akkor megyek:)

De melyik úton?

Egyszerűen nem bírtam abbahagyni a fényképezést. Egyfolytában le voltam nyűgözve a táj által.

Na itt kezdett el nehéz lenni a dolog. Nem azért mert technikás lenne feljutni, hanem mert elég hosszú az út felfelé. Aztán a látótávolság is elkezdett lecsökkeni. Egészen misztikus élmény ám a felhőkben sétálni.

A fehér folt az hó!

Az volt vicces, hogy akárkit kérdeztünk, hogy mennyire van még messze a csúcs, azt válaszolta, hogy kb. 1 óra. Akkor is ha egy órával előtte is ezt hallottuk. Ellenben, míg mi eléggé kűzdöttünk, (utitársam eljátszott a feladás gondolatával is, amely számomra elképzelhetetlen volt), addig a hegyről lefelé jövők arcán széles mosoly és amolyan Buddha szerű elégedettséget véltem felfedezni.
És amikor felértem a csúcsra megértettem miért. Egyszerűen mámorító volt. Bár csak 1300 m magasan voltunk, ami nem túl magas, még is valahogy olyan érzésem volt, mintha nem is Európában lennék, hanem mondjuk úgy Nepál környékén. A hegytetőn nem volt semmi szuvenír shop, csak egy régi időjárásmegfigyelő romjai, tibeti imazászló és természetesen egy viharkabin, amelyet kinyitva elég kísérteties érzés fogott el, mert odabent volt egy emléktábla valakinek, aki igen fiatalon ottveszett és egy otthagyott polifoam matrac.
De ezzel együtt is valamiféle földöntúli mámorban úsztam, ahogy körbenéztem, pedig igazából a felhőkön kívül semmit sem láttam. De akkor is csodálatos érzés volt, feljutni erre a pontra.

Úgy tűnik ez az új hobbim. Feljutni magas pontokra, ahol lelógathatom a lábam a semmibe. 

Na annak a hollónak könnyebb dolga volt...

A csúcson!

Közben egyre több és több felhő kezdett gomolyogni körülöttünk.

Hát a felfelé úton tuti elkelt volna a négy láb. Lefelé azért az nyűgösebb fejlógatva 4 lábon haladni.

Utána

Találtunk egy cuki kocsmát, ami egy régi istállóból lett kialakítva.

Skócia nemzeti eledele a huggies. Vegetáriánus formában

Valmikor éjjel 11 után...

Másnap aztán újra útrakeltünk és elbuszoztunk Loch Nesshez. Egy aprócska tanács azoknak akik Skóciába készülnek. Béreljetek autót az isten szerelmére. Olcsóbb is és többet is látsz. Én eléggé kiakadtam, hogy mennyi mindenről maradtam le, mert nem voltunk a szervezés magaslatán...De azért így is kaptam egy jó kis ízelítőt ebből a mesevilágból.

Loch Ness környékén valami számomra kimondhatatlan falucskában tébláboltunk pár órát. Sétáltunk egy csodás erdőben és csónakáztunk a híres tavon.

Ő Robert a zsebkosom. Aznap kaptam utitársamtól. Nagyon jóba lettünk.

Loch Ness helyenként 200 m mély, ezért a víz majdnem feketének látszik.

Minden hajó radarral van felszerelve így keresik Nessit.

Na szóval szörnyet nem találtunk, ellenben kacsákat igen. Más élőlény nem nagyon él meg az egyébként 6 fokos vízben.

Na még egy "tipikus skót" kaja

Robert boldog volt:)

Aztán újra buszra szálltunk, hogy a csodálatos hírű Isle of Skye-ra jussunk. És nem véletlenül van jóhíre. Konkrétan szerintem ez egy tündeföld. Innetől lesz még egy rakás kép, mert nehéz kiszelektálni. Persze megállás nélkül rángott az ujjam a fényképező gombján, annyira csodálatos volt minden, már ami a tájat illeti. Már a busz út is lélegzetellállító volt.

Na ez  már a tenger

A szálás hibátlan volt. Kényelmes szoba, de a csúcspont az étterem volt a tengerre néző kilátással. Isle of Skye-n szerintem bárhol jó lehet lakni, ha van kocsi. Mi utolsó percben foglaltunk szállást, így azt kaptuk ami maradt Broadfordban, ami az elő városocska, ahogy a szigetre érsz. De igazából panaszra nincs okom.

Vaaaa, imádtam ezt a látványt. A tenger és a hegyek.

Nekem itt már Skandináv feelingem volt.

Az étteremünk

Kiderült, hogy Robert egyben hűtőmágnes is

Másnap reggel 9kor már várt minket a sofőrünk, hogy fejenként 40 fontért 7 óra alatt körberepítsen minket a szigeten és megmutasson mindent, mait tud. Megin telmondom: bérelj autót, ha tudsz veztni. Olcsóbb és több időt tölthetsz ot ahol épp akarsz. Ez amolyan rohanás volt. 10 perc itt 20 perc ott...Álljuk meg egy fényképre. És annyi sok mindnet láttunk, hogy a végére kicsit már nehéz is volt befogadni a sok szépséget.

Na az a lány, aki ez alatt a híd alatt megmossa az arcát, annak a szépsége örökre megmarad. Ezt a kérdést majd úgy 20 év múlva megvitatjuk újra. Mert én biza megmostam az arcom a patak hűs vízével.

A háttérben a fekete Cuillin-ok. Vannak vörösek is.

A sziget egy részén mér csak gael nyelven beszélnek és annyira vallásosak itt a népek, hogy még kocsma sincs az amúgy rendkívül pirinyó falvakban

Ez volt a kedvencem a Fairy Pools. Ha vki egyszer eljut erre a szigetre ez egy abszolút kötelező látvány

Szóval Fairy Pools, az ilyen kis természetes medencék miatt és sok volt belöle. 

Aztán tovább autókáztunk.

A fókatelep. Ide állítólag belépődíj van, de az öreg ravasz volt és adott nekünk egy távcsövet. Hát én azzal sem láttam többet a fókákból...

Aztán ebédeltünk a sziget fővárosvában Portree-ben, ami cuki kis skót városka és mi találtunk egy cuki éttermet, ami nem a szokásos pubfoodot árulta.

Nyamiiiii http://www.cafearriba.co.uk/   ha arra jársz és már eleged vana  skót huggiesből, mindenképp ajánlom

A képen látható tűszerű sziklát jobbközépen eddig még csak egyszer bírták megmászni. A többiek lepotyogtak,  vagy feladták.

No persze arra nem volt idő, hogy oda is felmenjünk...pedig pont emiatt tetszett meg Isle of Skye mikor tevezgettük hova menjünk.Szóval lehet vissz akell még mennem...:)

Ennek a helynek az a neve, hogy Kilt. És olyan szeles hogy ihaj. Állítólag ha süt a nap akkor a sziklák mindenféle színben szikráznak

Oke ezt a pop art beállítással csináltam, szerintem vicces színeket nyom

Itt meg állítólag dinólábnyomokat lehetne találni, de én nem nagyon bajlódtam a kereséssel, csak élveztem a tájat.

Ezen a holdbéli tájon forgatják a legújabb Star Warst. Na itt is olyan szél fújt, majd levitte a fejem. Elképzelni sem tudom, hogy fognak itt filmet forgatni, anélkül, hogy ne vigyen el mindent a szél..

a kutyaőrs

Másnap bringára pattantunk, hogy eltekerjünk a 15 mérföldre lévő Elgolba, ahol majd hajókázunk egyet.

Nagyon laza volt a srác a bérléssel, még láncot sem akart adni, mondván úgy sem lopja el senki a bicót. 

Hosszú út állt elöttünk, hegyekkel...

Ő a vámos?

És a fekete Cuillin-okkal szegélyezve

Fő a biztonság

Hit the road!

végre!

Na ennek a háznak elég jó a kilátása...

A tehenek itt is szent állatok lehetnek, mert mindenhol ott voltak, békésem legelészve

Én elképzeltem valami nagy kikötőt, mert ugye nagyvárosi lány vagyok, hát igen csak jót nevettem a három haáza kikötőn

Tengerparti idill tehénnel.

Én fáztam rendesen. Mert bár részben napos időnk volt, az a  szél csak nem akart elállni

Fókák

Eléggé "megterhelő" lehet fókának lenni

Annyira csodás volt minden, ha nem fújt volna a szél ezerrel, tuti azt hittem volna valami mediterrán  öbölben nyaralok

Ahol partot értünk. Amúgy ez a szárazföldről is megközelíthető, de hajókázva csak izgibb volt.

Egyik oldalon a tenger másik oldalon a tó

Újra csak fókák, nagyon sok! Én ilyet sem láttam még soha élőben. Nem az állatkerti élményről beszélek

Fenséges

Visszafelé állati mákunk volt, mert ahogy épp az ellenszélben kűzdöttünk bringáinkkal, kb. 3 mérföld hegy fel le után ( a le rész isteni klassz bringán:) felvett minket egy párocska a minivanükkel. Velük egy hajón utaztunk elötte, onnan az ismeretség. Franciák voltak és én egész úton azon gondolkoztam, hogy én is így szeretnék nyaralni. Bedobni magunkat az emberemmel a minivan-ünkbe és csak menni.

Nehéz szívvel hagytam hátam mögött Skócia csodáit és még nehezebb volt visszatérni a zsongó nagyvárosba. Első sokk Glasgow volt, ahol eltöltöttünk pár órát városnézéssel. Nos Glasgow nem a legszebb város. De azért van pár szecessziós épület, ami némiképpen enyhített a város tömbszerűségén.

Ezek a srácok azért nyújtottak némi vígaszt, hogy ott kellett hagynom a drága hegyeket, tavakat és tengert.

Igazából állati jól tolták

Na ezek viszont röhejesek voltak és mind dagadt. A protestáns egyhéz felvonálasa volt, már nem tudom mi a célja, de nem is hiszem hogy fontos számomra, de előző egészséges, izmos úriemebrek után, én csak röhögni tudtam a jelmezbebújt paprikajancsi nyuggereken.

Azért Glasgow is rejteget némi csodát. Pl. végre láttam egy kis szecessziót. Mert ugye Londonban ilyen nincs.