Egyszer csak rájöttem, hogy mindjárt vége a nyárnak és én annyi mindent nem közöltem le itt a blogomon. Persze azért sem, mert annyi helyre jövök megyek, a legkevesebb időm arra jut, hogy blogot frissítsek és összeszedjem a gondalataim.
Így megint csak képregényes verziót nyújtok.
Valamikor azútán, hogy hazajöttem Skóciából és azelőtt, hogy elmentem Portugáliába Veronicával elmentünk a Kensal temetőbe, ami tőlem nincs is messze. És a csoda nem is az volt, hogy milyen szép sírokat láttunk, hanem az, hogy volt egy piac a temetőben szombat délután. És konkrétan a megvásárolható koporsók mellett, bögréket, sütiket és nyári rucikra lehetett alkut tenni. Ez megint csak olyan dolog, amit el sem tudnék képzelni máshol, mint itt Londonban, Angliában. Persze a temető nem nélkülözte a szépen felöltözött darkokat sem. Hiszen nincs is kellemesebb szombat délutáni program, mint egy séta egy bájos temetőben. Én már csak tudom.
 |
| Mindez persze a helyi lelkész áldásával |
 |
| Hát ez nagyon elütött a többitől |
 |
| Welcome, érdekes gondolat egy sírkövön. |
 |
| Behajtani tilos |
Temető után jólesett volna egy meleg tea, de a legszimpibb helyet sajnos épp készültek bezárni. Ellenben megtaláltuk ezt a bájos pubot, ahol a többi dark is begyűlik temcsizés után.
Aztán hirtelen programváltás és a békés szombat estém tervei a ködbe vésztek és már úton is voltunk az esti mulatság felé.
 |
| Útközben |
Ami egy számomra teljesen ismeretlen Old street környéki pubban volt, egy pubban, ahol valami dark, posztpunk bandák játszottak. Közben csatlakozott hozzánk Andrea is, aki olasz és már egyszer voltam nála kerti partyn, amikor is Veronica születésnapját ünnepeltük.
És London óriási ám még sem elég nagy azon emberek számára, akik a hasonló zenét kedvelik...Így történt, hogy belefutottam ismerősökbe.
És ami az este legfurcsább szorija volt. Alexandra, akit még gimiből ismerek, aki most Göteborgban lakik és itt tartózkodott a hétvégére, szóval vele próbáltunk összehozni valami találkozót. Na nagy nehezen elindultam a Baker street felé este 11 felé, amikor is Andrea kérdezte hova megyek és mit csinálok. Nos ő is sms-ezgetett egy barátjával közben, aki épp itt van Londonban, Göteborgból és amúgy meg magyar. Nos, mint kiderül pontosan ugyanazon személyről beszéltünk. Mert Alexandra mikor itt lakott Londonban együtt nyomult egy sráccal, aki történetesen újdonsült ismerősöm barátja volt. Kicsi világ. És persze ettől a barátod barátja a te barátod is lesz egyből.
Alekszandárval egy hatalmas missiont próbáltunk megoldani. Találj egy pubot a belvárosban 11óra után. Nos Mission impossible!!! Végül valami bárban kötöttünk ki, ahol rettenet zene szólt és kb az arcunkba rázták a csajok a seggüket. De azért végül is csak összehoztuk a találkozót!
Aztán volt hogy találkoztam ezzel azzal, jöttem mentem ide oda, de amikor már egy ideje az ember Londonban lakik és már van szociális hálója, vagyis barátai, akkor már nem mindig csinál képeket arról, hogy éppen hol jár és mit csinál. Így itt van egy kis gap az emlékeimben.
Aztán egy kollégával, egy nagyszerű pénteki napon meló után elmentünk felfedezni Hackney-t. Először a 90 nevű helyen kezdtünk, inkább valamiféle ösztönt követve kötöttünk ott ki, de milyen jól jöttünk ki! Csatorna parti pubocska, napsütivel és meleggel. MEg kell említsem, hogy mire hazaértem Portugáliából az időjárás hatalmas fordulatot vett és volt egy kb. 3 hét zsinórban, amikor bizony még éjjel is meleg volt az utcákon. És ez a péntek is egy ilyen nap volt. Igazi forró nyári nap és nyári este.
Innen átsétáltunk a Hackney Pearl-be, ahol már én voltam előtte és a vacsoránk egyszerűen hibátlan volt. Valami mezze volt az kérem, nem igazán tudom mit takar eme kifejezés, de az tuti, hogy isteni volt.
 |
| Az ég meg csodálatos |
Aztán megint csak csavarogni indultunk, hogy majd egyszer csak belebotlunk valami pub-ba. Nem nagyon sikerült, már a Victoria parkban botladoztunk korom sötétben, mikor még az eső is eleredett és aztán egyszer csak feltűnt az a sörkert, amit már egyszer kinéztem magamnak, de nem láttam, hogy mi is az igazán, és az alapján amit láttam, engem mindig a KErtemre emlékeztetett a Városligetben. Most bementünk és kiderült, hogy a kert egy rendes angol pubhoz tartozik. People's tavern. Mindenképp ajánlom a helyet. És nem csak hogy otthon éreztem magam a berendezés miatt, hanem az idő is pont olyan fincsi meleg volt éjjel 11 kor, mint otthon júliusban. Simán kis szoknyában sétáltam harisnya nélkül és egyetalán nem kellett attól parárznom, hogy megfázok. Pont ahogy én azt szeretem. Na persze ez angol kollégáknak már too much.:)
 |
| Az első olyan éjszakám Londonban, hogy nem fáztam, pedig nem volt rajtam túl sok réteg. |
Másnap aztán volt egy találkozóm és Camdenbe terveztük menni. Ahol először egy kerthelységben üldögéltünk, amit Edinboro Castle-nak hívnak, aztán átmentünk Dublin Castle-ba. Még egyik helyen sem voltam azelőtt és a Dublin Castle nagyon vicces hely. Ez amolyan punk, postpunk, kocsma. Koncertekkel és érdekes arcokkal. Ahogy ott üldögéltünk egy fazon elkezdett beszélni hozzánk. Én azonnal szívembe zártam, mert pont olyan témáról kezdett beszélni, ami mostanában érdekel. Ismerősömnek szerencsére :) távozni kellett időben, én viszont úgy döntöttem, hogy nekem sehova sem kell mennem és nyugodtan beszélgethetek újdonsult ismerősömmel David-del. Milyen szép dolog is a szabadság. El sem tudom mondani, mennyire nagyra értékelem frissen meglelt szabadságom. Semmi de semmi kötöttségem nincs.
 |
| Dublin Castle |
 |
| Edinboro Castle |
 |
| Újdonsult ismerősöm és jóbarátom |
Aztán elmentünk az aznapi meetup-omra a Worlds endbe, ahol találkoztam Lauren-nel és Anitával, de valahogy annyira belemerültünk a dumizásba Daviddel, hogy mi végül nem jutottunk le az Underworld-be, de igazából nem is bántam.
Helyette megint az Inspiralban kötöttünk ki teázgatni. Egész vicces élmény éjjel teázgatni Camdenban:)
Másnapra meghívásom volt Twickenham-be, ahonnan még messzebb utaztunk valahova a 6-os zónán is túl, hogy egy kedves házaspárral grillezünk, az otthonuk kicsi kis kertjében.
Nos leglább láttam Twickenham-et. Kellemes hely, de nem laknék ott. Valahogy olyan üresnek tűnt, mégha tele is van pénzeszsákkal. Lélektelen. Nekem. De attól még értem, hogy másnak bejön. Nyugis, tele gazdag nyugdíjassal:)
Kedden Dóra barátnémmal találkoztunk és mikor vele randizok, mindig biztos lehetek benne, hogy valami új és izgalmas helyre fogok eljutni a cityben. Így is volt. Először Borough Market-en egy Argentín kocsmában ettünk, ittunk, majd onnan sétáltunk és kikötöttünk a Madinson Bar-ban, ahonnan valami csodás kilátás nyílik London-ra. Az emberek nem igazán voltak az én stílusom, de a hangulát átjött és mi tök jól éreztük magunkat.
Aztán másnap nagy terveim voltak, hogy én biza nem találkozom senkivel, ellenben elmegyek jógázni vagy kungfuzni. Aztán hazafelé arra gondoltam, hogy mennyire klassz lenne benézni Camden-be egy kis cipővásárlásra, mert annyira meleg volt, hogy kellett egy nyitott szandál vagy nagyon nyitott cipő, amiben szellőzik a lábam. És találtam is egy gyönyörűséges ezüst cipőt leárazva. Nagy boldogan sétáltam hazafelé az úton, amikor is beleütköztem egy ismerősbe, akivel egy rövid időre bültünk egy kellemes bárba Camden végében, ahol épp valami srác zenélt élőben.
Aztán persze közben járok a szokásos helyre a templomba táncolni csütörtökönként. 5rythm. És nagyon élvezem. Ezeket az élményeket majd lassan egy másik blogban fogom összefoglalni. Ezt most már meghagyom London turistásnak.
Pénteken Miriam-mal találkoztam volna, de sajna lebetegedett, ellenben egy magyar srác, akit meg a Couch Surfingen ismertem meg, jelentkezett, hogy szabadnapja van ma és mit csinálok. Így nem voltam rest elmetróztam az Old Street környékére őj kalandok reményében. Nos azt megis kaptam... Mondjuk annyira nem voltam elragadtatva a látványtól, mert amolyan tanácsi bérházas környéken találtam magam, ami éppen nem felemelő látvány. Mondhatjuk, hogy nem igazán az, amire mostanság vágyom. De laza vagyok, vagy legalább is próbálok nagyon laza lenni és úgy csinálni, mint akit ez nem zavar. A srác Gergő jópofa srácnak bizonyult, de megint csak egy olyan bizonyossággal gazdagodtam, ami ahhoz vitt közelebb, amit nem akarok az élettől. De persze ez is valami.
 |
| Evelyn mindenhol |
Néhány rozé fröccsel beljebb valamilyen oknál fogva elindultunk a környékre bóklászni. Nem tudom miért, hiszen aki Londonban él tudja, hogy éjfél után már nehéz bármit is nyitva találni, legyen az Dalston vagy Old Street szinte csak a klubok vannak nyitva. Aztán csatlakozott hozzánk Keith is. Aki Gergő barátja. És együtt hédereztünk Dalstonban.
 |
| A srácok |
Másnap reggel aztán volt nagy macskajajj. Timivel mentünk ki egy meditációra valahova a 3.zónába, de valahogy semmi sem stimmelt nálam. Nem éreztem magam jól sem lelkileg, sem testileg. A meditáció sem tűnt nagyon izgalmasnak, főleg hogy valami steril nagy sportcsarnokban volt és beléptünkkor azonnal a kezünkbe nyomtak egy űrlapot kitöltésre. Na hát én abban a pillanatban úgy döntöttem, hogy ez nem a mi helyünk. Timi is osztotta a véleményem, így kereket oldottunk.
De leglább voltam megint valami új helyen...A nap sütött, az idő csodás volt. Végül is nem is értem, miért panaszkodnék.
Este egy tantra trans dance-re készültem menni a szokásos templomomba. Annyira viccesnek érzem ezt az egészet. A templom maga egy funckionáló anglikán templom és ezek itt annyira lázák, hogy kiadják a helyet mindenféle rendezvényekhez, amikor éppen nincs benne istentisztelet. Habár ezek az események, amikre járok, nem istentiszteletek a szó hagyományos értelmében, azért mégis istentisztelet egy másik értelmezésben, így a helyszentésge nem csorbul egyetalán, sőt igazából csak hozzáad az élményhez, amiért ide járok. És mi mást is lehetne olvasgatni egy templomban, mint a Beszélgetések Istennel című könyvet. Bár furán hangzik a neve, azért ajánlom mindenkinek. Nekem nagyon sokat segített a körülöttem történő dolgok feldolgozásában és felfogásában.
Na aztán végül nem maradtam táncolni, mert kaptam egy hívást és úgy döntöttem, hogy táncolni bármikor táncolhatok, ellenben az idő nem mindig ilyen kellemes ebben a városban és kedves ismerősöm sem lesz mindig itt, inkább vele töltöm az estém. Így otthagyván csapot papot és transdancet, meglógtam. És micsoda esténk volt. Meleg és valahogy turisták sem voltak olyan hatalmas koncetrációban. Valószínűleg a városlakók is inkább elmentek valami fesztiválra vagy nyaralni. Amúgy a nyár úgy tűnik ilyen itt Londonban. Valahogy nagy event-ek sincsenek. És egy kicsit kiürül a város ilyenkor. Szóval tettünk egy hatalmas sétát Vauxhalltól a Sohoig. Ahogy épp jólesett arra mentünk.
Na ez a lótusz megihletett egy kis pózőrködésre.
Aztán séta tovább, ücsörgés parkban, ahonnan ki lettünk zavarva, mert itt sötétedéskor bezárják a parkokat. Érdekes, hogy egyrészről a világon az egyik legszabadabb város ez, mégis nagyon durván beszabályozott a kis életünk. Szabadság korlátok között. De igazából ezek a korlátok nem rosszak. Hiszen kinek fáj az, ha nem tölthetsz alkoholt a testedbe 24 órán át? Vagy a parkok tiszták és rendezettek, nem alszanak benne hajléktalanok?
Szóval hajrá szabályok:)
Ezek a képek már a House of Parliament-nél készültek és én annyira szabadnak és csodálatosnak éreztem magam, hogy az egész világot a magaménak éreztem hirtelen. Ahogy egy kedves barátném megjegyezte a facebookon tündérenergiákat hozok ebbe a hatalmas Babilonba. És tényleg:) Babilon nagyon találó név Londonra. De én még mindig szeretem.
Aztán kaptam egy meghívást egy házba, ami igazából, azt hiszem a béke egy kis szigete. A ház dél London egyik nem annyira menő helyén van, amikor kiszállsz a metróból kizárólag fekete nem túl magasan iskolázott emberek lepik el az utcát, ám 5 perc séta a metromegállótól és felbukkan ez a ház egy templom mellett. A házban nincs mikróhullámsőtő és wifi sem. Az egész ház tele nyugtató kreatív energiákkal. És a kert...Az Édenkert. Abban a szerencsében volt részem, hogy abban a kertben tölthettem a napom nagy részét. Nyugalom, béke, harmónia és szeretet. Ezeket éreztem. És hála
Mivel kedves barátom színész, este meghívást kaptam egy előadásra, amiben játszott. Megint egy új részére keveredtem a városnak. Southwarktól kb. 5 perc séta. Közben láttam ezt azt, leöntöttem magamat borral, és a színdarab meg egy olyan jelentettel kezdődött, ami híven ábrázolta a kapcsolatomat anyuval. Nem kicsit éreztem úgy, hogy nekem-rólam és anyuról szól az egész. Ami klassz volt, mert segített megérteni dolgokat.
 |
| The Shard, ami mindenhonnan látszik |
 |
| Ez egy színházbejárat kérem:) |
Aztán megint teltek a napok, találkozók itt ott. De sikerült csinálnom képet Hampstead Heath-en a kilátódombon a naplementéről.
Aztán volt sok érdekes dolog a hétvégén. Pl. voltam egy plázában itt Londonban. Itt nem úgy van ám, mint Budapesten. Itt nincsenek bevásárlóközpontok minden sarkon a belvárosban. Az egyik ilyen hatalmas komplexum a jubilee line végén van Stratfordban. Moziba indultunk oda, de valahogy végül csak ettünk. Amúgy a pláza tutira nem hiányzott az életemből. Nem jobbak az energiák itt sem mint otthon. Állítólag az egyik legnagyobb Európában, nem tudom, mert igazából nem jártuk be. Amennyiben épp valaki erre vágyik itt Londonban hát tessék itt egy weboldal róla webodal:http://en.wikipedia.org/wiki/Westfield_Stratford_City
Én nagyon élvezem, hogy kint az utcán sátálhatok, amikor shoppingolok és hogy kisebb boltokban veszem meg a napi betevőt, ami ugyan kétszer annyiba kerül ,de reggelente az eladó rámköszön és megkérdezi miújság, akkor is ha nem térek be vásárolni, mert tudja, hogy ott lakok a környéken és bizony bemegyek hozzá még máskor.
Szombat estére megint egy házba volt meghívásom és mivel sajnos a szervezetem már nem bírja úgy az alkoholt, bizony kidőltem a kanapén szégyen szemre. Házigazdám pedig igen bájos volt és egy csodálatos reggelit kaptam tőle, amit a kertben fogyaszthattunk el. És ahogy ott ültem a konyhájában várva, hogy elkészüljön a reggelim, hirtelen rádöbbentem, mennyire csodálatos az életem. Bár egy kis cipősdobozban lakom per pillanat és csak álmodozom, arról milyen jó lenne egy kert, zsínórban három hétvégén is kiülhettem egy kertbe és élvezhettem annak minden előnyét. ÉS még füvet sem kell nyírnom cserébe. És amúgy is kb. 3 hét volt a nyár, és azon a három hétvégén megkaptam az oly nagyon vágyott kertemet. Hát nem csodálatos az élet???:D
Hazafelé, meg beugrottam Camdenbe, mert ugye az pont útbaesik és nem jöttem haza üres kézzel. Bevásároltam a helyi szupermarketben, ahol minden fele annyniba kerül, mint itt az utcában. És megint arra gondoltam, ahogy vártam a buszt, hogy mennyire csodálatos az életem. Hazafelé beugrok Camden Lock.ra megvenni egy őrületes harisnyát és egy pár csodás cipőt, majd bevásárolom a szükséges élelmiszert, mert nem vagyok többé turista, ha nem itt lakom. London és azon belül Camden az otthonom. Itt érzem jól magam. Itt jó most nekem. Ez az én otthonom. Eszembe sincs sehova sem költözni ebből a városból. Szeretek itt lenni.
 |
| Várom a buszom |
 |
| tudom semmi különös, de ez volt az a pillanat amikor rájöttem, hogy ez a város az otthonom és mennyire természetes hogy hazafelé elkavargok Camden Lockon majd várom a buszt, hogy hazajussak. |
 |
| És akkor elszáguldott ez a busz előttem a hatalmas Happiness felirattal. |
A csoda cipőmről a következőt kell tudni. Irregular choise egy elég extrém cipőket árusító bolt. http://www.irregularchoice.com/ A cipőket már évekkel ezelőtt is láttam, más boltokban és annyira extrémek, hogy amikor először láttam őket, akkor elhatároztam, hogy ha egyszer kiköltözöm Londonba akkor minden hónapban veszek egy párat, csak hogy gyűjtsem őket. És ezen a szép nyári napon, majd kétéves londoni tartozkodás után megengedtem magamnak, hogy megvegyek egyet. Sajnos rájöttem ,hogy azért gyűjtőszenvedélynek kicsit borsós az áruk, ezért olyat választotam ,amit tudok munkában is hordani vagy ha megyek ide oda.
 |
| Már a doboz is csábító |
És Íme a doboz tartalma:
Sajnos rá kellett ébrednem, hogy a minőség az nem valami megbízható és bizony ez csak amolyan mutasd meg cipő. Túl sokat nem lehet benne sétálni, bár nagyon kényelmes, de a talpa nagyon hamar kopik. Nem véletlenül mellékeltek egy extra sarokpárt.
Aztán jöttem mentem, találkozgattam. Éltem. Örömmel és élvezettel. Szeretem az életem. Szeretem az életem itt Londonban. És bár történnek néha aggódalomra okot adó dolgok, azonban most már sokkal jobban kűzdök velük és azóta az életem egy mese. Egy boldogságos csodás történet.
 |
| Ez az extrafinom vacsi a Ladudu vietnámi étteremben található meg itt West Hampsteadben ahol lakom:http://www.ladudu.com/ |
Aztán az történt, hogy a csodás szép piros sony telefonom azt kérte, hogy frissítsem a software-t amit én megtettem ,majd ezek után úgy döntött, hogy valami hülye játékba kezd és folyton ki be kapcsol. Konkrétan használhatatlanná vált. És vele együtt eltűnt az összes telefonszámom és pár igen fontos adat. (itt ragadnám meg a esélyt és kérném el azon kedes ismerőseim számát, akik olvassák a blogom és még nem kértem el a számuk) És ez mind egy keddi napon, amikor is nekem találkozóm volt Miriammal, aki késett és ugye ezt sehogy sem tudta velem tudatni, mert a telefonomon még hívni sem lehetett. Ellenben ismervén Miriamet, tudtam, hogy ha ő nem pontos és nem szólt jó előre, akkor jönni fog csak valami közbejött. Így türelmesen üldögéltem és vártam és közben egybeolvadtam Londonnal. A folyamat végére én nem voltam más mint egy díszlet a város kellékei közül. Ott ültem, mint egy kő a járdaszegélyben és csak szemléltem az elsiető embereket. És néha fotóztam is. Nagyon kellemes élmény volt.
 |
| A piros szoknyás lány is várt az utca túloldalán, de neki volt működő telefonja, szerintem ő nem érezte magát egynek a város lelkével |
Aztán jött a péntek és a Tottenham Courthöz közel eső Vantra-ba vitt a jósorsom http://vantra.co.uk/
Erre helyre már többször is beugrottam hogy magammal vigyek ételt vagy italt, de most végre valakivel beülhettem oda egy igazi vacsorára. ÉS meg kell mondjam döbbenet hogy az amúgy nem valami hangulatos Oxford streeten van egy ilyen sziget. Csodálatos vegán ételekkel és row vegan sütik, amik konkrétan gasztronómiai orgazmust okoznak.
Aztán mentünk moziba, megnéztük a Begin again című cheesy moviet. Ami bár rohadt nyálas volt, de be kell valljam jól szórakoztam. Főleg hogy New YOrkban játszódik. Miközben ott ültem és néztem a filmet, azon gondolkoztam ,milyen jó lenne elutazni valami klassz városba és csak bóklászni az utcákon. Aztán realizáltam, hogy hiszen a világ egyik legklasszabb városában ülök és nézek egy filmet ami a világ egyik másik legklasszabb városában játszódik (ahol már voltam egyszer:). És olyan öröm és boldogság töltötte meg a szívem, hogy itt élhetek. El is határoztam mozi közben, hogy utána mindneképp el kell vesznünk itt a nagyvárosban, mintha turisták lennénk.
 |
| Imádom az ilyen kis hátsó utcákat a cityben, amibe nem megy turista csak az aki ismeri a várost. |
Nos az időjárás azt mondta no barnagolás és elkezdett ömleni az eső, így ez mot nem jött be, d emajd máskor!
A másnapi program pedig Jean Paul Gaultier kiállítás a Barbican-on. Na hát erre nincsenek szavak mennyire jó volt és amúgy is már régóta el akartam jutni a Barbicanhoz, megnézni mi is az. És bár marha jó kiállítások vannak ott, azért annyira nem jön be a csupa beton építmény. Nem tudom ki gondolta, hogy ez majd jól fog kinézni.
Igazából én semmit nem tudtam Jean Paul Gauliter-ról, azért mentem el a kiállításra, mert egy barátom mutatott képeket. És bizony mondom néktek ez szerelem! Szerencsére lehetett fotózni, így itt vannak a szerintem legjobb darabok:)
Ja ez nagyon kemény volt, a modellek arcára élő modellek arca volt projektálva, akik a legváratlanabb pillanatban mozdítottak egyet az arcukon. Nem kicsit volt jozták rám a frászt!!
 |
| Szóval ez a Barbican, beton beton beton |
 |
| Az új cipőm:D |
 |
| Mennyire összeöltözünk:) |
Aztán egy jó kis estebéd Angelben a Pho nevű Vietnámi étteremben. Azt hiszem nagyon szeretem a vietnámi kaját.
Aztán voltam full moon partyn. Ecstatic dance, sound meditation és gong bath. A tánc extázis volt valóban, a meditáció pedig nagyon klassz élmény. A gong hangja konkrétan átvibrál az egész testen.
Aztán gondoltam vasárnap nem csinálok semmit, csak pihizek, írom a blogom...Amikor is reggel negyed 9kor egy telefon hívás ébresztett fel, hogy el kéne mennem a város másik végén lévő szállodába és elhozni egy bőröndöt, amit egy kedves barátném szülei kintfelejtettek Londonban. És nagyon sűrgős lenne, mert hát a manikűrkészlet is benne van és tuti ki fogják lopni a szállodában. Na címet azt nem kaptam, csak hogy valahol Docklanden egy Ibis hotel. A harmadikban meg is találtam a bőröndöt. És mondanom sem kell a hotel nem az kifosztós stílusú volt...De köszönöm kedves ismeretlen emberek, hogy elkirándulhattam Docklandbe. Ahol beszélgettem egy kedves hölggyel, akitől azt a visszajelzést kaptam magamról, hogy kedves és nagylelkű vagyok (segíteni akartam a 10 éves fiának bőröndöt cigölni). Hát nem megérte?:)
Aztán megint a Hampstead Heathen kötöttem ki a délután folyamán. Ami most olyan volt mint egy festmény.
Majd egy kedves kávézóba menekültünk a szél elöl.
A Southbank a kedvenc helyem London turistás részei közül. Szerintem ezt már mondtam. Többször. De nem múlik. Ebben a hónapban Festival of Love van ott. http://www.southbankcentre.co.uk/whatson/festivals-series/festival-of-love
Sikerült ismét eljutnom a roof gardenbe, ahol már voltam és szerintem tök menő,
http://www.southbankcentre.co.uk/visitor-info/shop-eat-drink/restaurants/roof-garden-cafe/bar
de múltkor nem volt nálam fényképező, azonban, most hogy van egy iphone-om :) mindig tudok csodás képeket csinálni:) Hja feladtam az elveim, beszereztem egy iphone-t. A fene sem akar mégegyszer elveszíteni ennyi adatot. És mint tudjuk az apple temékek megbízhatok. Ugyan nem piros:( De szép fehér és szerintem fogok rá rajzolni valami szépet, ezüsttel, csak hogy legyen lelke. :)
Southbank naplementében a legszebb!
 |
| Az első panoréma képem |
Aztán még egy kis lófra után eljutottunk a London stone oldschool gothic kocsmába, ahol egyszer voltam vmi new wave partyn év eleje felé. A koktél nagyon fincsi volt, de nagyon hosszú az út hazajutni...
Péntek este Camden shopping. Na azt nem sikerült, ellenben Timivel fel alá rohangáltunk egy ideig, megdumiztuk a dolgokat, aztán én tovább álltam darkulni.
 |
| Camden around closing |
A szokásos kis fogat. Miriam, Veronica én. Tash hiányzik a képből...Electrowerkz. Spiritual Front koncert. A koncert nagyon jó volt, de meg kell állapítsam ismét nagyot csalódtam ebben a dark goth partyzgatásban. Pedig pont 11 éve voltam először ezen a helyen Slimelineban és akkor annyira bejött. Akkor azt hittem valami nagyon menő helyen vagyok, tele kúl emberekkel. Nem tudom ,hogy én változtam, vagy az idő felemésztette a kultúrát vagy mindkettő, de a közönség kicsit szánalmas volt. Ellenben rájöttem ,hogy ezek az emberek sokkal nyitottabbak, mintsem azt bárki gondolná róluk. Az a megfigyelésem, hogy ez a klub gyűjtőhelye azoknak, akiket máshol nem fogad el a társadalom. Pl. tele van nőnek öltözött pasival és ronda dagadt fickóval. És itt ez senkit sem érdekel. Sőt még kaphatsz is pár bátorító megjegyzést, ha eléggé kimaszkoltad magad.
Másnap 5 óra alvás és néhány cider után frissen és fiatalosan ébredtem, hogy egy újabb csodás napot töltsek el szeretett városomban, ezúttal Diával. Reggel 10kor ismét a SOuth Banken találtam magam meditálva a szokásos flashmobos csapattal. És micsoda élmyén volt. És a legviccesebb hogy egyforma élményünk volt. Egyszerűen elkapott minket az univerzum egyetemes szeretete és olyan boldogok voltunk, hogy majd kiestünk a bőrünkből. Most kezdem értelmezni azt a szép magyar kifejezést, hogy nem fér a bőrébe. Mostanában nagyon sokat van ilyen érzésem. De reméletőleg egyszer leírom ezeket egy másik blogon.
 |
| panorama kép 2. |
 |
| Na ez nagyon komoly volt, illatosított alagút |
 |
| Love:) |
 |
| Még ez is SouthBank egy szoba volt ahol beöltözhettél különböző énekesekenek. |
 |
| Szerintem állati jól áll Diának ez a szín |
 |
| Ez már újra Camden. Yumchai teázó. |
Aztán egy váratlan séta a Hyde parkban, ezen részén is 11 évvel ezelőtt voltam először. És azóta sem. Azért emlegetem ezt ennyiszer, mert 11 évvel ezelőtt Augusztus 11-én tettem be a lábam először London országba és totál be is szerelmesedtem. És nászúton voltam itt. Akkor elhatároztam, hogy én itt szeretnék élni. És most immár egy éve 11 hónapja és 1 napja itt is élek. Mert lehetséges. Minden.
 |
| Melting. Two souls to one. Love. Peace. Happiness. Intimacy. |
 |
| Hát így. Love. |
Temető után jólesett volna egy meleg tea, de a legszimpibb helyet sajnos épp készültek bezárni. Ellenben megtaláltuk ezt a bájos pubot, ahol a többi dark is begyűlik temcsizés után.
Aztán hirtelen programváltás és a békés szombat estém tervei a ködbe vésztek és már úton is voltunk az esti mulatság felé.
És London óriási ám még sem elég nagy azon emberek számára, akik a hasonló zenét kedvelik...Így történt, hogy belefutottam ismerősökbe.
És ami az este legfurcsább szorija volt. Alexandra, akit még gimiből ismerek, aki most Göteborgban lakik és itt tartózkodott a hétvégére, szóval vele próbáltunk összehozni valami találkozót. Na nagy nehezen elindultam a Baker street felé este 11 felé, amikor is Andrea kérdezte hova megyek és mit csinálok. Nos ő is sms-ezgetett egy barátjával közben, aki épp itt van Londonban, Göteborgból és amúgy meg magyar. Nos, mint kiderül pontosan ugyanazon személyről beszéltünk. Mert Alexandra mikor itt lakott Londonban együtt nyomult egy sráccal, aki történetesen újdonsült ismerősöm barátja volt. Kicsi világ. És persze ettől a barátod barátja a te barátod is lesz egyből.
Innen átsétáltunk a Hackney Pearl-be, ahol már én voltam előtte és a vacsoránk egyszerűen hibátlan volt. Valami mezze volt az kérem, nem igazán tudom mit takar eme kifejezés, de az tuti, hogy isteni volt.
Aztán megint csak csavarogni indultunk, hogy majd egyszer csak belebotlunk valami pub-ba. Nem nagyon sikerült, már a Victoria parkban botladoztunk korom sötétben, mikor még az eső is eleredett és aztán egyszer csak feltűnt az a sörkert, amit már egyszer kinéztem magamnak, de nem láttam, hogy mi is az igazán, és az alapján amit láttam, engem mindig a KErtemre emlékeztetett a Városligetben. Most bementünk és kiderült, hogy a kert egy rendes angol pubhoz tartozik. People's tavern. Mindenképp ajánlom a helyet. És nem csak hogy otthon éreztem magam a berendezés miatt, hanem az idő is pont olyan fincsi meleg volt éjjel 11 kor, mint otthon júliusban. Simán kis szoknyában sétáltam harisnya nélkül és egyetalán nem kellett attól parárznom, hogy megfázok. Pont ahogy én azt szeretem. Na persze ez angol kollégáknak már too much.:)
Másnap aztán volt egy találkozóm és Camdenbe terveztük menni. Ahol először egy kerthelységben üldögéltünk, amit Edinboro Castle-nak hívnak, aztán átmentünk Dublin Castle-ba. Még egyik helyen sem voltam azelőtt és a Dublin Castle nagyon vicces hely. Ez amolyan punk, postpunk, kocsma. Koncertekkel és érdekes arcokkal. Ahogy ott üldögéltünk egy fazon elkezdett beszélni hozzánk. Én azonnal szívembe zártam, mert pont olyan témáról kezdett beszélni, ami mostanában érdekel. Ismerősömnek szerencsére :) távozni kellett időben, én viszont úgy döntöttem, hogy nekem sehova sem kell mennem és nyugodtan beszélgethetek újdonsult ismerősömmel David-del. Milyen szép dolog is a szabadság. El sem tudom mondani, mennyire nagyra értékelem frissen meglelt szabadságom. Semmi de semmi kötöttségem nincs.
Helyette megint az Inspiralban kötöttünk ki teázgatni. Egész vicces élmény éjjel teázgatni Camdenban:)
Kedden Dóra barátnémmal találkoztunk és mikor vele randizok, mindig biztos lehetek benne, hogy valami új és izgalmas helyre fogok eljutni a cityben. Így is volt. Először Borough Market-en egy Argentín kocsmában ettünk, ittunk, majd onnan sétáltunk és kikötöttünk a Madinson Bar-ban, ahonnan valami csodás kilátás nyílik London-ra. Az emberek nem igazán voltak az én stílusom, de a hangulát átjött és mi tök jól éreztük magunkat.
Aztán másnap nagy terveim voltak, hogy én biza nem találkozom senkivel, ellenben elmegyek jógázni vagy kungfuzni. Aztán hazafelé arra gondoltam, hogy mennyire klassz lenne benézni Camden-be egy kis cipővásárlásra, mert annyira meleg volt, hogy kellett egy nyitott szandál vagy nagyon nyitott cipő, amiben szellőzik a lábam. És találtam is egy gyönyörűséges ezüst cipőt leárazva. Nagy boldogan sétáltam hazafelé az úton, amikor is beleütköztem egy ismerősbe, akivel egy rövid időre bültünk egy kellemes bárba Camden végében, ahol épp valami srác zenélt élőben.
Néhány rozé fröccsel beljebb valamilyen oknál fogva elindultunk a környékre bóklászni. Nem tudom miért, hiszen aki Londonban él tudja, hogy éjfél után már nehéz bármit is nyitva találni, legyen az Dalston vagy Old Street szinte csak a klubok vannak nyitva. Aztán csatlakozott hozzánk Keith is. Aki Gergő barátja. És együtt hédereztünk Dalstonban.
De leglább voltam megint valami új helyen...A nap sütött, az idő csodás volt. Végül is nem is értem, miért panaszkodnék.
Ezek a képek már a House of Parliament-nél készültek és én annyira szabadnak és csodálatosnak éreztem magam, hogy az egész világot a magaménak éreztem hirtelen. Ahogy egy kedves barátném megjegyezte a facebookon tündérenergiákat hozok ebbe a hatalmas Babilonba. És tényleg:) Babilon nagyon találó név Londonra. De én még mindig szeretem.
Aztán kaptam egy meghívást egy házba, ami igazából, azt hiszem a béke egy kis szigete. A ház dél London egyik nem annyira menő helyén van, amikor kiszállsz a metróból kizárólag fekete nem túl magasan iskolázott emberek lepik el az utcát, ám 5 perc séta a metromegállótól és felbukkan ez a ház egy templom mellett. A házban nincs mikróhullámsőtő és wifi sem. Az egész ház tele nyugtató kreatív energiákkal. És a kert...Az Édenkert. Abban a szerencsében volt részem, hogy abban a kertben tölthettem a napom nagy részét. Nyugalom, béke, harmónia és szeretet. Ezeket éreztem. És hála
Aztán megint teltek a napok, találkozók itt ott. De sikerült csinálnom képet Hampstead Heath-en a kilátódombon a naplementéről.
Aztán volt sok érdekes dolog a hétvégén. Pl. voltam egy plázában itt Londonban. Itt nem úgy van ám, mint Budapesten. Itt nincsenek bevásárlóközpontok minden sarkon a belvárosban. Az egyik ilyen hatalmas komplexum a jubilee line végén van Stratfordban. Moziba indultunk oda, de valahogy végül csak ettünk. Amúgy a pláza tutira nem hiányzott az életemből. Nem jobbak az energiák itt sem mint otthon. Állítólag az egyik legnagyobb Európában, nem tudom, mert igazából nem jártuk be. Amennyiben épp valaki erre vágyik itt Londonban hát tessék itt egy weboldal róla webodal:http://en.wikipedia.org/wiki/Westfield_Stratford_City
Sajnos rá kellett ébrednem, hogy a minőség az nem valami megbízható és bizony ez csak amolyan mutasd meg cipő. Túl sokat nem lehet benne sétálni, bár nagyon kényelmes, de a talpa nagyon hamar kopik. Nem véletlenül mellékeltek egy extra sarokpárt.
Aztán jött a péntek és a Tottenham Courthöz közel eső Vantra-ba vitt a jósorsom http://vantra.co.uk/
Aztán mentünk moziba, megnéztük a Begin again című cheesy moviet. Ami bár rohadt nyálas volt, de be kell valljam jól szórakoztam. Főleg hogy New YOrkban játszódik. Miközben ott ültem és néztem a filmet, azon gondolkoztam ,milyen jó lenne elutazni valami klassz városba és csak bóklászni az utcákon. Aztán realizáltam, hogy hiszen a világ egyik legklasszabb városában ülök és nézek egy filmet ami a világ egyik másik legklasszabb városában játszódik (ahol már voltam egyszer:). És olyan öröm és boldogság töltötte meg a szívem, hogy itt élhetek. El is határoztam mozi közben, hogy utána mindneképp el kell vesznünk itt a nagyvárosban, mintha turisták lennénk.
Igazából én semmit nem tudtam Jean Paul Gauliter-ról, azért mentem el a kiállításra, mert egy barátom mutatott képeket. És bizony mondom néktek ez szerelem! Szerencsére lehetett fotózni, így itt vannak a szerintem legjobb darabok:)
Ja ez nagyon kemény volt, a modellek arcára élő modellek arca volt projektálva, akik a legváratlanabb pillanatban mozdítottak egyet az arcukon. Nem kicsit volt jozták rám a frászt!!
Aztán egy jó kis estebéd Angelben a Pho nevű Vietnámi étteremben. Azt hiszem nagyon szeretem a vietnámi kaját.
Aztán voltam full moon partyn. Ecstatic dance, sound meditation és gong bath. A tánc extázis volt valóban, a meditáció pedig nagyon klassz élmény. A gong hangja konkrétan átvibrál az egész testen.
Aztán megint a Hampstead Heathen kötöttem ki a délután folyamán. Ami most olyan volt mint egy festmény.
Majd egy kedves kávézóba menekültünk a szél elöl.
Péntek este Camden shopping. Na azt nem sikerült, ellenben Timivel fel alá rohangáltunk egy ideig, megdumiztuk a dolgokat, aztán én tovább álltam darkulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése