Food and fashion

Asszem kezd kissé egysíkú lenni a blogom. Ilyen étterem olyan étterem...De most épp ez tetszik Londonban. Meg most épp megengedhetem, hogy hetente kétszer vagy akár háromszor is étteremben egyek. Na jó nem túl puccosokban, de akkor is étterem. És ennek a kaja központú életvitelnek sajna van következménye, akkor is ha vegetárinus vagyok és nem steaket meg pacalt zabálok kétpofára. Na jó nem csak a heti két étterem, hanem a melóban a sütike, meg a kevés a mozgás, meg az este egy kis chips meg fagyi avgy éppen magokat rágcsálok, ami ugye tömény energia...Ezek együtt bizony azt eredményezték, hogy sikító frászt kaptam tegnap, mikor egy fashion designer salen felpróbáltam egy csodálatosan szép farmert és a nadrág csipőrészénél egy kis redőben kibuggyant a nem is merem nagyon leírni.... a háj. Így bármennyire is csodálatos volt a nadrág, ottmaradt. És persze mondhatnám, amit az Ízek, imák, szerlmek főhősnője, hogy én most épp kiteljesedek, de nálam ez nem menő. Most kezdem megérteni, hogy is lehet itt ezekkel az elhízott népekkel. Nap 3-4 óra utazgatás, üldögélés a monitor elött, no mozgás és az irodai cake, cookie, ami szinten minden nap van, meglehetősen hamar hoz eredményt. De reméljük még időben elkaptuk a dolgot és már ma el is kezdtem tenni ellene: reggel egy 40 perces intervallum tréninggel. Ami totál kifingatott. Pedig csak az első 32 perc volt kemény. De azt hittem végem. Nos hát welcome in the British reality. És van 4 hónapom helyrehozni a hibát és felkészülni a bikini szezonra. Igen jól írtam, 4 hónap, mert nálam a bikini szezon januárban lesz, amikor is elrepülök Szingapúrba, onnan meg majd még meglássuk  hova, egyelőre Kambodzsa a cél.:) Hahhhhaaaa:)

 Szóval Mildred az egy vegetáriánus étterem a Sohoban, ahova azért ültünk be, hogy megünnepeljük, hogy immáron kapcsolatban vagyunk a facebookon. Nagyon cuki hely, de annyi asztalt zsúfoltak be amennyit csak bírtak, ami azt eredményezi, hogy mikor a szomszéd asztalnál levest kanalaznak az illető könyöke épp nem ér a szádba. Életemben nem láttam ilyen picike asztalokat és persze kristály tisztán érted miről beszélgetnek a melletted lévő asztalnál, azonban a zaj akkora, hogy azt már viszont nem érted, hogy az asztal másik oldalán ülő párod, mit próbál neked elmondani. Szóval vegyes érzelmekkel ajánlom a helyet. Arról nem is beszélve ha ez volt itt kedden, akkor mi lehet itt egy csütörtöki vagy pénteki nap...De az étel első osztályú volt. Vegetáriánus, amolyan az angolok így képzelik módra. Nem éppen a wholefood vega menű, de az én salátám elsőrendű volt, bár a 9 és fél fontért szerintem egy tonna répát és céklát vehettem volna, amiből egy egész hadsereget megvendégelhettem volna...És a ház bora nem esett túl jól a salátához. Na persze ki kér vörös bort vega kajához???
http://www.mildreds.co.uk/

Az előétel hibátlan 10 pontos! 

 Imádok az öreg Sohoban sétálni, egész pontosan a BErwick street és környékén. Ennek egy olyan spéci hangulata van ,ami pont hozzám illik. Alternatív és elegáns. :)

Ilyen itt egy fodrászat

 Aztán pénteken elcsaltam emberem egy postpunk mulatságba.
Ami egy Dalstonban lévő ppubban volt, egy könyv megjelenése kapcsán.

Ez meg egy fordászat Dalstonban

Tiszta jó kis este volt, kedélyesen eldumiztunk, klassz volt a zene és a postpunkok is nagyon kulturáltak voltak, így ember sem akadt ki nagyon. :)

Scenario bar

 Szombaton volt az a bizonyos Designer warhouse sale, amit én magamtól tutira nem találtam volna meg soha, de most már van egy kalauzom:) Volt egy két nagyon szép cucc, amit szívesen hordtam volna, de sajnos 150 font alatt kevés nekem való cuccot árultak. Nem tom honnan ez a kifinomult átkozott ízlésem, hogy bármi ami megtetszett valami méreg drága volt...Legalább tudom, hogy kurva jól tudnék öltözködni, ha a felső osztályban élnék...Meg kell tanulnom varrni.

 Utána kedvenc vegetáriánus éttermünkbe a Vantrába látogattunk, de ezt most nem részletezem újra ,mert már szerepelt itt egyszer.

Mellesleg épp London fashion week van, ahova egyszer nagyon szeretnék belépőt szerezni...

 Vacsi után az új élet jegyében (egészséges ételek, no cigi, kevés alkohol, no cookie és cake és több mozgás) hosszan sétáltunk. Tottenham court-tól a Liverpool streetig és volt szerencsém olyan helyeken sétálni, ahol még az életben nem voltam. És ennek a legnagyobb része az úgy nevezett city volt, ahol én mindig csak munkaidőn kívül érkezem és ennek következtében, minden zárva van. Olyan mint egy kísértet város. Régi barokk és gótikus épületek felhőkarcolokkal felváltva, az utcákon meg senki. Minden puccos étterem zárva szombat este fél 8kor. Itt élet csak akkor van ,mikor a tőzsde is nyit. Egyszer majd jó lenne errefelé dolgozni és valami trendi 2es zónában lakni.

Nem is értem miért lepődtem meg ezen az esernyőbolton, elvégre Londonban élek. Igen, semmi mást nem árulnak itt.

A híd ami a Citybe vezet.

Szerintem egyszer már csináltam egy pontosan ilyen képet...Szent Pál katedrális

Imádom ezeket a régi épületeket, a London falat, egyszer majd el kell ide jönnöm nappal fényképezőgéppel és minden apróságot megörökíteni 

Na ez az a film, amit már tök régóta meg akarok nézni. És Budapesten már mikor játoszották! Hihetetlen London el van maradva!

A mai napi élmény az huuuu, de nagyon klassz volt. A Victoria and Albert múzeumban van egy kiállítás: Horst photograph of style. Nos azt hiszem nem kell említenem ,hogy a VandA leginkább a divatról és a szépségről szóló kiállításoknak ad otthont, én legalább is eddig mindig azért mentem oda hogy valami ruhákkal kapcsolatos dolgot lássak. De ez überelte az összes többit. Fényképek ruhákról a 30-as évektől, Horst munkásságából. Be kell valljam mit sem tudtam az illetőről. A Vogue fényképésze volt és egyben doktorit is kapot a munkásságáért élete alkonyán. És ő nem csak divat fotós volt, hanem igazi művész is egyben. Eszméletlen. És pont azt az ihletet kaptam meg amire agyban készülödök már egy ideje. Mivel nem akartam (na jó nem mertem) fényképezni a kiállításon, idelinkelem ki is ő. 

És ami még fontosabb a munkái

http://www.horstphorst.com/

Muriel's Kitchen volt a harmadik étterem ahol a héten megfordultam...Kár hogy nem fotóztam, mert nagyon cuki részletgazdag a dekorja. A kaja sem volt rossz, bár az adag igen picike és ha nem kérsz köretet akkor éhes maradsz...mint én. 

Aztán még egy körre vissza a Vand Abe.

Mert a kovácsolt vas az szép:)

Eat, love and mud

Hétfőnként West Hampstead 'eating out' van. Ez azt jelenti, hogy elmegyünk egy vacsira valamelyik étterembe itt West Hampsteadben a főúton. Mert hogy van egy rakás és nem is túl drágák. 

A soros a Bananatree volt, ami egy láncolat egyik tagja. Őszintén szólva a láncolatoktól nem vagyok elragadtatva, de egye fene, ilyenben még nem voltam. Ez egy thai és kínai ételeket kínáló étterem és mivel nagyon koraiak voltunk (délután 5 órakor értünk oda, amikor a kutya nem megy vacsizni) kaptunk egy rakás bónuszt. Pl. egy koktélt fizet kettőt kap, meg az egyik kajához előételt ajándékba és rákszrimot. Ezutóbbit sajna vissza kellett küldenünk, lévén egyikünk sem eszik állatot. Főleg nem rákot. Az tavaszi tekercs ellenben a legjobb volt, amit valaha ettem. Sajna nem sikerült róla képet csinálni, pedig itt mindenféle friss zöld levelekkel és mentával szolgálják fel, amibe beletekekerheted a tavaszitekercset. A fő fogástól nem voltam nagyon elájulva, igazából majdnem olyan volt mint egy pad thai. Ellenben sok volt és nehéz. 

Türelem rószát terem. Ez az első csokor virág, amit Londonban kaptam. Nagyon megbecsülöm, a virág itt arany áron van. 

 Aztán egy átlagos szerdán voltam Camdenben egy baráttal, ahol is egy spanyol tapas barba estünk be.
http://jamonjamon.uk.com/ Hát ez egy nagyon szuper hely és most látom, hogy több is van belöle. Mindenképp ajánlom. Két embernek úgy 5-6 tapas szerintem optimálisan elegendő. Még egy jófajta házi vörös borral is leöntöttem. Hibátlan volt a vacsi.

Sajna nem sikerült időben fotózni, amikor minden egyben volt.

Ez az egyik rózsa. 

Rózsa 2.

A tökéletes rózsa

Ez meg a Liverpool street station, ahonnan a vonat megy a Stansted reptérre. Mindig megcsodálom a mennyezetet tartó vasíveket. És egy tipp, akik Londonban érkeznek Stansteden keresztül: ha utazás előtt 30 nappal foglalnak Stansted expresszt, akkor oda vissza 16 font, ami verhetetlen ár, a busz is többe kerül és a vonat mindig biztos és kényelmes. 

Egyik reggel ő üldögélt a kis kertben. Nekem picit kísértetiesnek tűnt ez a fehér cica. Azóta sem láttam.

 Na aztán volt egy fesztivál, amire Sam barátom hívott meg azzal, hogy van e kedvem egy kis zenei fesztiválra elmenni velük. Nos volt. Hoztam a barátom is:) A fesztivált nem írom meg hogy hívják, mert  nem igazán engedélyezett fesztivál. Valakinek a földjén 5 éve elkezdték ezt a fesztivált, akkor még csak családtagok és barátok mentek és valakinek a születésnapját ünnepelték. Ma már kemény 30 fontba kerül egész hétvégére és vannak zenekarok, meg DJ. Azt hiszem még sosem voltam ennyire kicsi fesztiválon. Még a fekete zaj is nagyobb volt otthon. Talán 100-an ha lehettünk. Mindenesetre nagyon cuki volt.

Nem igazán ez a bejárat, de mi itt mentünk be. 

Az egyetlen színpad

Mert fireperformance az kell

Videovetítés

A konyha

Sam és a két lánya és még valaki:)

Az őrangyalommal:) Komolyan! kevés ilyen melegszívű, kedves, érdek nélküli emberrel találkoztam itt Londonban, mint Sam 

A videoszoba

Volt tábortűz is 

Meg haddelhadd

 A közönségről: ahogy említettem a terület vkinek a földje és az egész egy születésnapi buliból indult ki. Szóval leginkább két generáció volt jelen. Az egyik 50-es éveikben járó hippik, a másik generáció, az ő gyermekeik, korai 20-es években leledző, indie, goa, rocker, alterarcok. Mi Jodyval eléggé a kettő között voltunk. De ettől függetlenül nagyon kedves volt mindenki és mi tök jól éreztük magunkat, leszámítva, hogy pl én otthonhagytam a sátrat pénteken és inkább vettem egy újat út közben, minthogy hazamenjek és vissza. Aztán Jody által vételezett légmatrac nem fért be, szóval végül leengedve használtuk..Szó mint szó, a hideg és nedves angol nyári hétvégén a zuhanyzási lehetőség nélküli sáros fesztivál pont tök jó volt egy napig. Legalább elmondhatom, hogy voltam fesztiválozni Angliában.

Meg kell hogy említsem, hogy bár csak egy hétvégi kis fesztiválról volt szó, azért a szervezők beleadtak mindent, hogy dekorálják a helyszínt.

Balra a konyha, ahol pont annyi főre főznek, ahányan kérnek vacsit.

a hippi szerkóm

pici sár...

még egy kis sár

A nimfa meg a kobold azerdőben

A szomszédban ez a bájos kis gőzvasút állomás volt szép tiszta angol wc-vel:)

Mire visszaértünk a sétánkból az egész fesztivál feléledt, mindenféle programok voltak, amiket a saját szórakoztatásukra eszeltek ki a résztvevők. Pl. falfestés, meg versenyek. Na mi ebből kimaradtunk, helyette volt egy csodás sétánk az erdőben.:)

Ebéd a szabadban

Az egyetlen színpad nappal, ahol jógaóra is volt

Másnap még kicsit kóboroltunk a környéken, majd buszra és vonatra ültünk ls visszajöttünk Londonba, ahol Jodynál töltöttem a hétvége hátra levő részét (kertes ház és szerencsére senki sem volt otthon, se a tulaj, se a többi lakótárs, így zavartalanul élveztük a házat és megint egy csodás békés otthonba botlottam, kerttel:) 

Valahogy ezen a héten semmi különöset nem csináltam vagyis igen, de az nem erre a blogra tartozik:)

Pénteken elmentünk egy indiai étterembe itt Camdenben, ami azért érdekes, mert én ugye nem bírom az indiai kaját, mióta 2009-ben ételmérgezésem volt Mumbaiban. És csodák csodája, a Masala Zoneban elfogyasztott vacsi után, újra képes vagyok indiait enni. Na nem állítom, hogy minden nap, de néha néha tök jó lesz. Utána egy új helyre mentünk 5rythm estre, de azt hiszem, maradok a Vauxhallnál a templomban. Nem áll szándékomban kritizálni senkit, de most, hogy van összehasonlítási alapom, kicsit erősnek érzem a 14 fontot kiadni egy vaktában összedobált DJ szettért. Annyi jó azért akadt az estében, hogy voltak tamtam dobosok. De Chris Vauxhallban, sokkal inkább érti a dolgát. Ott van íve az eseménynek, ő elmondja mit csinálj és a zene is profin van összeválogatva. Mindenesetre rájöttem ,hogy nem is lehet olyan egyszerű a DJ meló. Szóval újra tágult a négyzetem:)