Eat, love and mud

Hétfőnként West Hampstead 'eating out' van. Ez azt jelenti, hogy elmegyünk egy vacsira valamelyik étterembe itt West Hampsteadben a főúton. Mert hogy van egy rakás és nem is túl drágák. 

A soros a Bananatree volt, ami egy láncolat egyik tagja. Őszintén szólva a láncolatoktól nem vagyok elragadtatva, de egye fene, ilyenben még nem voltam. Ez egy thai és kínai ételeket kínáló étterem és mivel nagyon koraiak voltunk (délután 5 órakor értünk oda, amikor a kutya nem megy vacsizni) kaptunk egy rakás bónuszt. Pl. egy koktélt fizet kettőt kap, meg az egyik kajához előételt ajándékba és rákszrimot. Ezutóbbit sajna vissza kellett küldenünk, lévén egyikünk sem eszik állatot. Főleg nem rákot. Az tavaszi tekercs ellenben a legjobb volt, amit valaha ettem. Sajna nem sikerült róla képet csinálni, pedig itt mindenféle friss zöld levelekkel és mentával szolgálják fel, amibe beletekekerheted a tavaszitekercset. A fő fogástól nem voltam nagyon elájulva, igazából majdnem olyan volt mint egy pad thai. Ellenben sok volt és nehéz. 

Türelem rószát terem. Ez az első csokor virág, amit Londonban kaptam. Nagyon megbecsülöm, a virág itt arany áron van. 

 Aztán egy átlagos szerdán voltam Camdenben egy baráttal, ahol is egy spanyol tapas barba estünk be.
http://jamonjamon.uk.com/ Hát ez egy nagyon szuper hely és most látom, hogy több is van belöle. Mindenképp ajánlom. Két embernek úgy 5-6 tapas szerintem optimálisan elegendő. Még egy jófajta házi vörös borral is leöntöttem. Hibátlan volt a vacsi.

Sajna nem sikerült időben fotózni, amikor minden egyben volt.

Ez az egyik rózsa. 

Rózsa 2.

A tökéletes rózsa

Ez meg a Liverpool street station, ahonnan a vonat megy a Stansted reptérre. Mindig megcsodálom a mennyezetet tartó vasíveket. És egy tipp, akik Londonban érkeznek Stansteden keresztül: ha utazás előtt 30 nappal foglalnak Stansted expresszt, akkor oda vissza 16 font, ami verhetetlen ár, a busz is többe kerül és a vonat mindig biztos és kényelmes. 

Egyik reggel ő üldögélt a kis kertben. Nekem picit kísértetiesnek tűnt ez a fehér cica. Azóta sem láttam.

 Na aztán volt egy fesztivál, amire Sam barátom hívott meg azzal, hogy van e kedvem egy kis zenei fesztiválra elmenni velük. Nos volt. Hoztam a barátom is:) A fesztivált nem írom meg hogy hívják, mert  nem igazán engedélyezett fesztivál. Valakinek a földjén 5 éve elkezdték ezt a fesztivált, akkor még csak családtagok és barátok mentek és valakinek a születésnapját ünnepelték. Ma már kemény 30 fontba kerül egész hétvégére és vannak zenekarok, meg DJ. Azt hiszem még sosem voltam ennyire kicsi fesztiválon. Még a fekete zaj is nagyobb volt otthon. Talán 100-an ha lehettünk. Mindenesetre nagyon cuki volt.

Nem igazán ez a bejárat, de mi itt mentünk be. 

Az egyetlen színpad

Mert fireperformance az kell

Videovetítés

A konyha

Sam és a két lánya és még valaki:)

Az őrangyalommal:) Komolyan! kevés ilyen melegszívű, kedves, érdek nélküli emberrel találkoztam itt Londonban, mint Sam 

A videoszoba

Volt tábortűz is 

Meg haddelhadd

 A közönségről: ahogy említettem a terület vkinek a földje és az egész egy születésnapi buliból indult ki. Szóval leginkább két generáció volt jelen. Az egyik 50-es éveikben járó hippik, a másik generáció, az ő gyermekeik, korai 20-es években leledző, indie, goa, rocker, alterarcok. Mi Jodyval eléggé a kettő között voltunk. De ettől függetlenül nagyon kedves volt mindenki és mi tök jól éreztük magunkat, leszámítva, hogy pl én otthonhagytam a sátrat pénteken és inkább vettem egy újat út közben, minthogy hazamenjek és vissza. Aztán Jody által vételezett légmatrac nem fért be, szóval végül leengedve használtuk..Szó mint szó, a hideg és nedves angol nyári hétvégén a zuhanyzási lehetőség nélküli sáros fesztivál pont tök jó volt egy napig. Legalább elmondhatom, hogy voltam fesztiválozni Angliában.

Meg kell hogy említsem, hogy bár csak egy hétvégi kis fesztiválról volt szó, azért a szervezők beleadtak mindent, hogy dekorálják a helyszínt.

Balra a konyha, ahol pont annyi főre főznek, ahányan kérnek vacsit.

a hippi szerkóm

pici sár...

még egy kis sár

A nimfa meg a kobold azerdőben

A szomszédban ez a bájos kis gőzvasút állomás volt szép tiszta angol wc-vel:)

Mire visszaértünk a sétánkból az egész fesztivál feléledt, mindenféle programok voltak, amiket a saját szórakoztatásukra eszeltek ki a résztvevők. Pl. falfestés, meg versenyek. Na mi ebből kimaradtunk, helyette volt egy csodás sétánk az erdőben.:)

Ebéd a szabadban

Az egyetlen színpad nappal, ahol jógaóra is volt

Másnap még kicsit kóboroltunk a környéken, majd buszra és vonatra ültünk ls visszajöttünk Londonba, ahol Jodynál töltöttem a hétvége hátra levő részét (kertes ház és szerencsére senki sem volt otthon, se a tulaj, se a többi lakótárs, így zavartalanul élveztük a házat és megint egy csodás békés otthonba botlottam, kerttel:) 

Valahogy ezen a héten semmi különöset nem csináltam vagyis igen, de az nem erre a blogra tartozik:)

Pénteken elmentünk egy indiai étterembe itt Camdenben, ami azért érdekes, mert én ugye nem bírom az indiai kaját, mióta 2009-ben ételmérgezésem volt Mumbaiban. És csodák csodája, a Masala Zoneban elfogyasztott vacsi után, újra képes vagyok indiait enni. Na nem állítom, hogy minden nap, de néha néha tök jó lesz. Utána egy új helyre mentünk 5rythm estre, de azt hiszem, maradok a Vauxhallnál a templomban. Nem áll szándékomban kritizálni senkit, de most, hogy van összehasonlítási alapom, kicsit erősnek érzem a 14 fontot kiadni egy vaktában összedobált DJ szettért. Annyi jó azért akadt az estében, hogy voltak tamtam dobosok. De Chris Vauxhallban, sokkal inkább érti a dolgát. Ott van íve az eseménynek, ő elmondja mit csinálj és a zene is profin van összeválogatva. Mindenesetre rájöttem ,hogy nem is lehet olyan egyszerű a DJ meló. Szóval újra tágult a négyzetem:)