Food and fashion

Asszem kezd kissé egysíkú lenni a blogom. Ilyen étterem olyan étterem...De most épp ez tetszik Londonban. Meg most épp megengedhetem, hogy hetente kétszer vagy akár háromszor is étteremben egyek. Na jó nem túl puccosokban, de akkor is étterem. És ennek a kaja központú életvitelnek sajna van következménye, akkor is ha vegetárinus vagyok és nem steaket meg pacalt zabálok kétpofára. Na jó nem csak a heti két étterem, hanem a melóban a sütike, meg a kevés a mozgás, meg az este egy kis chips meg fagyi avgy éppen magokat rágcsálok, ami ugye tömény energia...Ezek együtt bizony azt eredményezték, hogy sikító frászt kaptam tegnap, mikor egy fashion designer salen felpróbáltam egy csodálatosan szép farmert és a nadrág csipőrészénél egy kis redőben kibuggyant a nem is merem nagyon leírni.... a háj. Így bármennyire is csodálatos volt a nadrág, ottmaradt. És persze mondhatnám, amit az Ízek, imák, szerlmek főhősnője, hogy én most épp kiteljesedek, de nálam ez nem menő. Most kezdem megérteni, hogy is lehet itt ezekkel az elhízott népekkel. Nap 3-4 óra utazgatás, üldögélés a monitor elött, no mozgás és az irodai cake, cookie, ami szinten minden nap van, meglehetősen hamar hoz eredményt. De reméljük még időben elkaptuk a dolgot és már ma el is kezdtem tenni ellene: reggel egy 40 perces intervallum tréninggel. Ami totál kifingatott. Pedig csak az első 32 perc volt kemény. De azt hittem végem. Nos hát welcome in the British reality. És van 4 hónapom helyrehozni a hibát és felkészülni a bikini szezonra. Igen jól írtam, 4 hónap, mert nálam a bikini szezon januárban lesz, amikor is elrepülök Szingapúrba, onnan meg majd még meglássuk  hova, egyelőre Kambodzsa a cél.:) Hahhhhaaaa:)

 Szóval Mildred az egy vegetáriánus étterem a Sohoban, ahova azért ültünk be, hogy megünnepeljük, hogy immáron kapcsolatban vagyunk a facebookon. Nagyon cuki hely, de annyi asztalt zsúfoltak be amennyit csak bírtak, ami azt eredményezi, hogy mikor a szomszéd asztalnál levest kanalaznak az illető könyöke épp nem ér a szádba. Életemben nem láttam ilyen picike asztalokat és persze kristály tisztán érted miről beszélgetnek a melletted lévő asztalnál, azonban a zaj akkora, hogy azt már viszont nem érted, hogy az asztal másik oldalán ülő párod, mit próbál neked elmondani. Szóval vegyes érzelmekkel ajánlom a helyet. Arról nem is beszélve ha ez volt itt kedden, akkor mi lehet itt egy csütörtöki vagy pénteki nap...De az étel első osztályú volt. Vegetáriánus, amolyan az angolok így képzelik módra. Nem éppen a wholefood vega menű, de az én salátám elsőrendű volt, bár a 9 és fél fontért szerintem egy tonna répát és céklát vehettem volna, amiből egy egész hadsereget megvendégelhettem volna...És a ház bora nem esett túl jól a salátához. Na persze ki kér vörös bort vega kajához???
http://www.mildreds.co.uk/

Az előétel hibátlan 10 pontos! 

 Imádok az öreg Sohoban sétálni, egész pontosan a BErwick street és környékén. Ennek egy olyan spéci hangulata van ,ami pont hozzám illik. Alternatív és elegáns. :)

Ilyen itt egy fodrászat

 Aztán pénteken elcsaltam emberem egy postpunk mulatságba.
Ami egy Dalstonban lévő ppubban volt, egy könyv megjelenése kapcsán.

Ez meg egy fordászat Dalstonban

Tiszta jó kis este volt, kedélyesen eldumiztunk, klassz volt a zene és a postpunkok is nagyon kulturáltak voltak, így ember sem akadt ki nagyon. :)

Scenario bar

 Szombaton volt az a bizonyos Designer warhouse sale, amit én magamtól tutira nem találtam volna meg soha, de most már van egy kalauzom:) Volt egy két nagyon szép cucc, amit szívesen hordtam volna, de sajnos 150 font alatt kevés nekem való cuccot árultak. Nem tom honnan ez a kifinomult átkozott ízlésem, hogy bármi ami megtetszett valami méreg drága volt...Legalább tudom, hogy kurva jól tudnék öltözködni, ha a felső osztályban élnék...Meg kell tanulnom varrni.

 Utána kedvenc vegetáriánus éttermünkbe a Vantrába látogattunk, de ezt most nem részletezem újra ,mert már szerepelt itt egyszer.

Mellesleg épp London fashion week van, ahova egyszer nagyon szeretnék belépőt szerezni...

 Vacsi után az új élet jegyében (egészséges ételek, no cigi, kevés alkohol, no cookie és cake és több mozgás) hosszan sétáltunk. Tottenham court-tól a Liverpool streetig és volt szerencsém olyan helyeken sétálni, ahol még az életben nem voltam. És ennek a legnagyobb része az úgy nevezett city volt, ahol én mindig csak munkaidőn kívül érkezem és ennek következtében, minden zárva van. Olyan mint egy kísértet város. Régi barokk és gótikus épületek felhőkarcolokkal felváltva, az utcákon meg senki. Minden puccos étterem zárva szombat este fél 8kor. Itt élet csak akkor van ,mikor a tőzsde is nyit. Egyszer majd jó lenne errefelé dolgozni és valami trendi 2es zónában lakni.

Nem is értem miért lepődtem meg ezen az esernyőbolton, elvégre Londonban élek. Igen, semmi mást nem árulnak itt.

A híd ami a Citybe vezet.

Szerintem egyszer már csináltam egy pontosan ilyen képet...Szent Pál katedrális

Imádom ezeket a régi épületeket, a London falat, egyszer majd el kell ide jönnöm nappal fényképezőgéppel és minden apróságot megörökíteni 

Na ez az a film, amit már tök régóta meg akarok nézni. És Budapesten már mikor játoszották! Hihetetlen London el van maradva!

A mai napi élmény az huuuu, de nagyon klassz volt. A Victoria and Albert múzeumban van egy kiállítás: Horst photograph of style. Nos azt hiszem nem kell említenem ,hogy a VandA leginkább a divatról és a szépségről szóló kiállításoknak ad otthont, én legalább is eddig mindig azért mentem oda hogy valami ruhákkal kapcsolatos dolgot lássak. De ez überelte az összes többit. Fényképek ruhákról a 30-as évektől, Horst munkásságából. Be kell valljam mit sem tudtam az illetőről. A Vogue fényképésze volt és egyben doktorit is kapot a munkásságáért élete alkonyán. És ő nem csak divat fotós volt, hanem igazi művész is egyben. Eszméletlen. És pont azt az ihletet kaptam meg amire agyban készülödök már egy ideje. Mivel nem akartam (na jó nem mertem) fényképezni a kiállításon, idelinkelem ki is ő. 

És ami még fontosabb a munkái

http://www.horstphorst.com/

Muriel's Kitchen volt a harmadik étterem ahol a héten megfordultam...Kár hogy nem fotóztam, mert nagyon cuki részletgazdag a dekorja. A kaja sem volt rossz, bár az adag igen picike és ha nem kérsz köretet akkor éhes maradsz...mint én. 

Aztán még egy körre vissza a Vand Abe.

Mert a kovácsolt vas az szép:)