Last bits from West Hampstead

 SZóval eljött a búcsú ideje West Hampsteadtől. Vagyis elkeztem összepakolni a dolgaim az utolsó vasárnap, amit ott töltöttem, de aztán eszembe jutott, hogy pl. Michelle-nek, akit jógáról ismerek mindig csak ígérgettem, hogy majd egyszer újra elmegyünk a környéki étteremekbe vacsizni. Így aztán gondoltam, hogy az utolsó vasárnapom vele kéne megünnepelnem és egy jó kis angol ebéddel, ami nem lehet más, mint a híres vagy inkább hírhedt "Sunday roast". Szerencsére annyira előrehaladottak itt, hogy ezt vegetáriánus formában is árulják. Szóval szépen nekiestünk az ebédünknek, délután fél 5 körül.

Veggie sunday roast a híres yorkshire puddinggal (előtérben a pudding, ami egyetalán nem hasonlít semmiféle puddingra)

 Majd még egy jó kis desszerttel is megtoldottuk a dolgot.

 Az eredmény: totál katasztrófa. Hazamenni alig bírtunk. Mindketten totál rosszul lettünk a sok kajától és mindezért fejenként 20 fontot fizettünk...Élmény volt mindenesetre és azt is tudom, hogy többé nem kell ezt sem kipróbálnom.

Még azon a héten valamikor volt egy szép napunk, amikor is Jodyval elugrotunk a Regent's parkba, a Queen Mary's gardenbe, ahol a rózsák nyílnak. Azt hiszem nyáron nem is sikerült oda eljutnom, és mostanra, azért már eléggé lement a rózsák ideje. De azért még így is szép volt.

 

Szóval aztán eljött az a bizonyos csütörtök, a szeptember 25, amikor is mindent összepakolva vártam a szállítókra. Ellenben kiderült, hogy annyi cuccom van, hogy én már nem is férek be a kicsiny kis kuckómba, így gondoltam, amíg a szállítók megérkeznek én teszek egy utolsó sétát a környéken.

 És elindultam a Mill Lane felé, hogy kipróbáljam a bake a boo nevezetű kávézót.

A Mill lane amúgy egy tündéri utcácska West Hampsteadnél. Kicsit poshnak is elmegy. Csupa fehérember lakja és nagyon cuki üzletek vannak végig.

Sajnáltos módon a bake a boo zárva volt, mint kiderült a nagyközönség számára csak péntek szombat és vasárnap van nyitva, egyébként csak privát rendezvényre nyit ki. 

Így utamat a Curled Leafbe vettem, amiről kiderült, hogy egész egyszerűen besétáltam az álmaimba. Mert, mindig az az elképzelésem, hogy nyitok itt egy teaházat, ahol van egy terem csikungnak, meg jógának, meg egyéb jópofaságoknak. És ez meg egy ilyen hely. Ahogy belép az ember csak a teák, meg a sütik tűnnek fel. 

Aztán lementem WCre.

 És kiderült, hogy ott lent vannak jógaórák is. És van egy másk kis terem, ahol a tulaj srác akupunktúrás kezelést végez.

A tulaj maga szolgálja fel az ebédem, vagyis ő készíti össze  egy tányérra, hogy az úgy nézzen ki mint valami mennybéli lakoma.

Hát ez volt az ebédem. Az utolsó West Hampsteadben. Azt hiszem méltó búcsúebéd.

 Ezek a képek meg életem legromantikusabb vacsoráján készültek.

 Aztán voltam egy world music minifestiválon is, ahol Jody barátja és egyben landladyje énekelt.

 Meg volt egy sétánk a St. Pancras parkban, ami szerintem egykoron temető lehetet, de persze ez itt senkit sem érdekel.

 Hát ezek voltak az utolsó képek, amikor még West Hampsteadben vagyis Borough of Camdenban laktam.
Valahogy az volt az érzésem, ahogy kiköltöztem kicsi kis tartózkodási helyemről, hogy ezzel egy korszak is lezárult. És kinyitotta az ajtót egy másiknak.