New neighbourhood

Szóval az új környék. Archway és ez Borough of Islington-hoz tartozik, ami ma kiderült szomszédos Borough of Hackneyval és Borough of Stoke Newingtonnal és persze Borough of Camden-nal. JEEEEE. Bele a tutiba, a legjobb helyek ezeken a környéken vannak. Legalább is szerintem:) És Islington cool, mert a laza, menő és jól szituált fehér népek lakhelye. Na itt is van gettó, de közelről sem olyan gázos, mint pl. Killburn High road vagy délen egyes negyedek. És pl. Crouch End is itt van közel, ami nagyon "lovely". És egy rakás organikus bolt van a környéken, meg whole food market, meg vintage charity, elérhető áron és ma megtaláltam a helyi olcsó anyag boltot is (ruha anyagra gondolok itt..) Egyszerűen úgy érzem, hogy beköltöztem a mennyek kapujához. Menő nem? :) Vintage, Hipster, alter, goth, rock amit akarok minden itt van 45 perces gyalog távolságra, 25 perc bringával vagy pár buszmegálló vagy 1-2 metrómegálló. Szerintem ki sem akarom tenni a lábam innét.

Itt nem is említettem, hogy már 2 éve lakom ám Londonban. Igazából, most már 2 éve 1 hónapja és 2 napja. Azóta nem sikerült posztolni a hétköznapi dolgokról. 

Szóval egy keddi napon 2014 szeptember 16-án, begyűltünk Tash-sel, Miriammel és Tash még egy barátnéjával egy vicces, majdnem talponálló jellegű kocsmába a Sohoban, hogy igyunk a két éves jubileumomra. 

Szerintem ezek a fickók, akár Budapesten is talpalahtnának a sarki krimóban

És hazafelé az Oxford circus-on meg ez a bugi volt

I Love London!!!! Még 2 év után is:)

Ezt Angelben csináltam, ami szintén Islington része, mondhatni a szive. Egy moziból fotoztam, amikor is a Lucyt néztük meg. Szerintem ezek Agnel szárnyai

Az első estémen itt az új lakhelyemen elmentünk a kb. 4 perc sétára lévő kínai vegetáriánus étterembe. Ami önmagában ellentmondás, hiszen a kínai étel nem éppen a vegetáriánizmusról híres. Ámde. Itt tényleg nincs hús, de minden fincsi kínai kaját meg tudnak csinálni úgy nevezett mock húsból. Ami talán tofu lehet, de mind kinézetre, mind az anyag állagra, mind ízre majdnem tökéletes másolatot hoztak össze, aminek köszönhetően, báránybordát és pekingi kacsát ehettem:)

Ők is vegetáriánusok voltak és még is képesek voltak nagy dolgokra és életben is maradtak. Szóval minek is állatot enni? 

Ime a vegetáriánus bárányborda

Mock duck (pekingi kacsa stílusban)

Aztán végre eljutottam egy előadásra a Barbican Centerbe. Itt már voltam a Jean Paul Gaultier kiállításon, de még nem láttam semmilyen előadást. Jody talált egy előadást, (The five and Prophecy prana) ami kungfu hiphop stíusban készült. Ami nagyon viccesen hangzott és elég jó is volt. Igazából olyan volt, mintha egy japán manga képregény elevenedett volna meg. Kicsit kritikusak voltunk, mert szerintem ugye a srácok nem voltak túl jó kungfusok, míg Jody szerint nem voltak túl jó táncokosok, de mégis az összhatás igen szórakoztató volt. A rendezés, a látvány, a tánc és a zene együtt igen magával ragadó volt. Itt van pár kép ízelítőül.

Aztán volt egy este, amit két kedves volt Parexeles kollágával töltöttem a Sohoban. Klassz volt nagyon őket látni. Liza egy tanfolyamra ugrott ki Uxbridge-be, Lac ellenben kiköltözött Londonba, így őt még látom.

Cheers Guys

Tash egy úgy nevezett "late museum" eseménnyel ünnepelte a szülinapját. A Royal Academy-án. Dennis Hoppernek volt egy fotó kiállítása. Minden kép fekete fehér volt és ennek tiszteletére a tisztelt egybegyűltek arra lettek kérve, hogy fekete fehérben és 60-as évekbeli stílusban jelenjenek meg, ami aztán jó indok volt a pozőrködésre.

És végre felvehettem a cuki fekte fehér magassarkúm a feketefehér kis táskámmal

Az első rendes vasárnapi ebéd, amit főztem maganak Maggie konyhájában

Nagyon reform a konyhám a palacsintát kukorica lisztből és rizstejből csináltam

ÉS mivel végre megérkezett a varrógépem, egy szerda esti edzés után megelégelvén, hogy az esőben a kezemben kell cipelnem a botom, szemeteszsákkal körbetekerve, összerittyentettem egy tokot a botomnak egy régi fekete farmerból. És most ilyen menő módon fogok kungfuzni járni:)

Egyből a csí is megjelent:)

Ezt a pici csodát meg a szomszédos Crouch End főutcáján találtam. Igen ez egy Barbie baba torta!

Mert péntek este mi mást is tehetnénk, mint elugrunk az IKEÁba. De legalább majdnem teljesen üres volt. És bár sosem voltam UK IKEÁba még is tökéletesen elnavigáltam köszönhetően az eddigi tapasztalataimnak, amit Budapesten az exférjemmel, majd Götebogban az exbarátommal gyűjtöttem be. Új ország, új pasi, de az IKEA ugyanaz. :)

És a finsi svéd fahéjas csiga!!! Nyami. Köszi IKEA:) Köszi Globalizáció!

Finsbury park station az az állomás, ahol felszállok a vonatra, hogy kimenjek Welwyn Garden Citybe, ahol dolgozok. Ide fut a Seven Sister nevű út, ami azért annyia nem menő. De ez a bezárt kocsma még romjaiban is tök jól mutat.

És hát ugye a pályaudvarok sehol sem a legjobb környékek, de van itt egy ilyen kis parkocsak, (mert Londonban minden 100 méteren van egy züld park),  ahol egybeolvadhatsz a természettel. teljesen váratlanul bukkantam rá.

Na ide majd még tuti elmegyünk vacsizni. Állati jól néz ki kívülről. Old Diary a neve, gondolom régen tejcsarnok lehetett.

Most hogy a "nesting phase"-hez értem tanult barátném idézve, mindenhol bútorboltba botlok. Ez egy baromi olcsó használtbútor kereskedés

Ez meg egy baromira nem olcsó használt (antik) bútor kereskedés. 

Szóval ugye van egy tervem a fejemben ,hogy varrni szeretnék, de fogalmam sem volt, hogy Londonban hol találhatnék olcsó anyagokat. Ma Diával kóboroltunk itt a környéken (kb. 1 órát sétáltunk), amikor is egyszer csak ott volt az orrom előtt. Egy hatalmas anyagbolt, ahol nem csak csodás kelmék vannak, hanem fonalak és textilfesték és minden amire csak vágytam. És a hab a tortán, hogy fillérekért.

Ez a kínai selyem 5 fontért métere. Alap hogy fogok belöle valamit varrni vagy varratni, mert észrevettem, hogy Archwaynél van egy szabóság. Hoppá:)

A helyi carboot marketen találtam átalakítót ehhez a Thaiföldön vásárolt lámpához, így az IKEÁs csavarhúzó segítségével végre összeszerelhettem  (3 évvel a megvásárlás idejétől számítva, nem kapkodom el:)

Vacsi Jodyéknál, ember főzött, persze ultraegészséges vacsit. Ők pediglen a kedves barátai, ketten a balról nézve, aki két nappal később leléptek Ausztráliába, "forever".

Én ezzel bírtam hozzájárulni a vacsihoz. Sajna nem épp a legjobb bor kishazánkból, de már az is komoly, hogy ilyet lehet kapni Sydenem boltjaiban...

Első hivatalos vacsoravendégem Dia, aki sütött egy csodás cékla és csoki tortát. Sajnos itthagyta az egészet, így most kb. 15 percenként pattanok a hűtőhöz, hogy csak egy "kicsi kis vékony" szeletet betegyek az arcomba...

És még több kép a környékről. Mert menőőőőőő:)))

Ezek úton Stoke Newington felé. A házamtól kb. 45 perc séta, 25 perc bingával. De nagyon nekem való rész. Mégha hipszeres is. De az utcákon mozgó emberek átlag életkora és az életstílusa abszolút nekem való. :) Abszolút otthon érzem magam ezen a környéken.

Johnny Cash!

Ez a bolt hatalmas ötlet: Virág bolt és egyben étterem is. Ami pl. Budapesten elképzelhetetlen volna, mert az ÁNTSZ tuti nem engedné, hogy virágcserepek között ebédelj.

Hackney Flea market. Nem is reméltem, de teljesen elérhető áron nyomták a vintage cuccokat és még találtam is egy cuki felsőt 10 fontért, ami eredendően a Monsoonból származik.

Szeressük Hackney flea marketet:) (ami egyébként nem is hackneyban, hanem stoke newingtonban van, de mindegy...hazafelé találtam egy utcakereszteződést, ahol az egyik sarok Stoke Newington, a másik Hackney a harmadik Islington volt. AZ milyen már? :) Persze képtelenség lett volna lefotózni

Vasárnap lehet lazulni:) Mellesleg veggie burger. MErt ugye az itt minden pubban van.