Bits and bobs and Peter Murphy

Ami kimaradt az elmúlt időszakból.

Ágota szülinapja az ultrafancy Vanillablack nevű vegetarianus étteremben.  Brutal fincsi új ízkombinációk, de szerencsére ettem a vacsi előtt, mert különben éhes maradtam volna :) Az egyik srác komolyan fontolgatni kezte, hogy vegetárianus lesz, annyira bejött neki a kaja.
Ne kérdezzétek mit ettem, fogalmam nincs már. Nem is mindent értettem az étlapon micsoda, de a gasztronomiai élmény megvolt.

Előétel

Jody főétele

Az én főtételem

Desszert

Szülinapi torta

 Aztán átvonultunk egy közeli pubba, Ye Olde Cheshire Cheese. Mindenestre valami régi pub volt, megőrizték olyannak amilyen évszázadokkal ezelőtt volt (1500 as évek óta működik ezen a helyen egy pub). A bejárat egy szűk kis sikátorból nyílt, ahol szinte érezni lehetett, ahogy Hasfelmetsző Jack elsuhant a hátunk mögött. Igazi ködös, misztikus londoni fíling:)
A pub belülről olyan mint egy labirintus, alacsony ajtókon keresztül újabb és újabb szobákba termekbe lehet jutni és egyre lejebb a pincében. Kedves volt.

Amikor rájöttünk, hogy a telóm olyan képeket készít amik mozognak. 

Másnap további éttermezésben voltunk részünk, de közben rábukkantam a Monthy Python studiora a Neal's Yardban, ahol most egy kedves vegan étterem üzemel (Wild food cafe).

Voltunk olasz étteremben, mert épp gnoccit akartam enni, ami nagyon fincsi volt, valahol a Covent Garden környékén, aztán este találkoztunk Viktorral és Lacival, akik hazaköltöznek Budapestre és így utoljára még beültünk The Rosemary-be, az organikus magyar étterembe, amiről már írtam korábban. Közben Ereniekhez is betoppantunk, ahol tovább tömtük a hasunkat és az egész napos zabalás végeredmenye részemről egy jó kis gyomorrontásba torkollt, hogy aztán vasárnap amikor végre az első tavaszi napsugár megérkezett én az ágyat nyomjam. 

Távoli galaxis

itt így néz ki a somlói galuska

Wild food cafe, ahova pár héttel később Miriammal mentünk. Itt csinálják a legjobb vegan burgert, az tuti és átvette a világ legjobb vegán cheesecake érdemrendet is a Vantrától. 

Volt szülinapom is. A körülmények miatt úgy dönöttem, hogy idén nem akarok semmilyen bulit sem, mivel én nem ihatok, nem igazán akarom azt nézni, hogy a tiszteletemre mindenki leissza magát. Így az urammal kettecskén ünnepeltünk és ő mindent megtett, hogy igazi csodás szülinapom legyen. Annak ellenére, hogy hetek ezelőtt már egyszer felköszöntött, amikor megérkeztett az ajándékom (egy iphone SE :) ) a szülinapom reggelén egy csodás smoothie-val várt a konyhában és még egy csomag ajándékkal. 

Este elvitt egy nagyon vicces helyre valahol dél Londonban, ami amolyan hippi kis étterem és közel-kelet étel bolt egyben: Persepolis. Nagyon cuki volt,  csak úgy mint a weboldala (érdemes rábökni a linkre),  bár ismét elámultam, hogy itt Londban miféle "éttermeknek" adnak "köjál" engedélyt. A WCt ugyanis itt is a konyhán keresztül közelíti meg az ember és hát ugyan biztos takarítanak, azért nekem nem a makulátlan tisztaság jutott eszembe egyből...A vacsi fincsi volt, jóllaktunk és a legjobb az volt amikor kihozták a számlát. Majdnem röhögőgörcsöt kaptunk: kettőnknek, a kétszemélyes falafel tál, plusz a sweetpotato babbal, meg az italok borravalóval együtt volt 15 font. Oh és a tetejébe hozhattunk volna piát is magunkkal. De ugye mi nem iszunk...:)

a szülinapos

Hétvégén pedig elvitt az uram a Kew Gardens-ba, ahova már régóta érett, hogy elmenjünk. Nos, az idő kellemes volt, a park szép volt, de azt kell  mondjam, ha az ember lánya nem igazi botanikus, talán felejthető élmény odamenni. Belépőt  kell fizetni, hogy fákat és bokrokat nézzek, amiről sajnos nekem foglamam volt mi...Szégyen tudom. De ez van. Bármely londoni parkban tök ingyen meg lehet ezt tenni, úgy értem nekem a fék csak fák, szeretem őket, nézegetni, néha még ölelgetni is, de nem vagyok botanikus na.. A rhododenronok tényleg szépek voltak és sokfélék, de tegnap elsétáltunk a közeli Hampstead Heathre és bizony ott még nagyobb bokrokban tornyosultak ezek a csodás növények, mint a Kew Gardensben. És a fák itt is csodásak, na nem még csodásabbak, hiszen a természet kertésze hagyta őket kifejlődni, ahogy épp nekik jólesett és persze éppoly névnélküliek, nekünk halandó földieknek, akik nem emlékeznek már a növénytanra az általános iskolából, mint a Kew Gardens táblával ellátott és sorbaállított fái...

Na de itt vannak a képek (Kew Garden, a többit majd később egy másik posztban): 

Aztán voltam koncerten is, ami egyben az egyik legmeghatározóbb élmény is volt az elmúlt hetekben. Mikor felfedeztem, hogy Peter Murphy újra játszik a városban, ráadásul itt a kerületben, nagyon megörültem, de hamar lehervadt arcomról a mosoly, mert 8 és fél hónapos terhesen végigállni egy koncertet, azért elég merész kihívás. Így szomorkásan, de vettem két jegyet Miriamnak és Tashnek, miközben én lemondtam eme földi örömökről. Azonban pár héttel később rájöttem, hogy bizony van olyan, hogy írok a koncerthelyszínnek, hogy 8 hónapos terhes vagyok és ők biztosítanak nekem széket a disabled zónában, mert jófejek. :) Így volt részem megnézni újra Peter Murphyt. És mekkora volt! Tökéletesen láttam mindent az erkélyről, ahova beállítottak nekem egy rozoga faszéket (meg a másik 6 disablednek) és még Miriam is feljöhetett velem, hogy gondoskodjon rólam és ő is kapott egy széket.  A legjobb az volt, hogy külön escort kísért fel minket a helyünkre, mintha valami VIP vendégek lettünk volna. Aztán kiderült, hogy az O2 Islingtonban, az erkély az az O2 vendégeknek mindig nyitva áll a bárral együtt (ehhez csak egy O2 telefonszámmal kell rendelkezni, ami nekem van). Végül Tash is befutott) ő is O2-s, így együtt toltuk. 

Peter Murphy még mindig király. Ha esetleg valaki nem tudná, ő volt a frontembere a legendás Bauhausnak és vannak akik csak a goth keresztapjának nevezik. Nyílván a legtöbb ember a mai napig (mint ahogy én is) azért megy el egy Peter Murphy szóló estre, mert abban reménykedik, hogy Bauhaus dalokat hallhat, ahogy pl 3 éve így is volt, ugyanezen a helyszínen. 

Most hogy teljesen józanul néztem rájöttem, hogy mennyire vérprofi zenész.  Nagyon nagy hatással volt rám, ahogy énekelt. Eleinte csak egy hegedűs és egy akusztikus gitár kísérte. A koncert lassan kezdődött, saját szóló dalokkal és ez pontosan egybevágott az állapotommal.  Eddig mindig csak a zúzós Bauhaus dalokat hallgattam, de ezen az estén rájöttem, hogy igazából nagyon szép hangja van Murphy bácsinak és azóta bizony több Peter Murphyt hallgatok, mint Bauhaust. Nagyon tetszett ahogy énekelt, még ha kissé megfáradt is mára, akkor is hozta a régi energiáit, amiket a régi videokon láthatunk. (Sajna nem sokra emlékszem a 2008-as Bauhaus koncertről, 2013 ból már több emlékem van, meg az fent van itt a blogon is :) 

Sajna a hangtechnikus megérdemelt volna egy nagy pofont és egyben egy erős továbbképzést, mert mikor a dobos is bekapcsolódott a koncertbe, az bizony elnyomta az éneket. De azért így is igen jól szórakoztunk. A koncert második felében már Bauhaust játszott és bár a Bela Lugosi is dead kimaradt, így is 150% os élményben volt részem. Amikor hazamentem még másnap reggel is ott csengett a fülemben.