Ez az egyik legviccesebb felfedezésem Londonban mostanában: Soho's Secret Tea Room
Annyira titkos, hogy előzetes bejelentkezés nélkül érkezők tutira nem találják meg és még ha van foglalásod is nehéz elhinni, hogy tényleg ott van a teaház, ahova a city maper irányított, annyira jól álcázott. A címre érkezvén ugyanis egy lepattant kocsmát talál az ember lánya. Igen még csak nem is egy menőt. Amúgy voltam én ebben a kocsmában már máskor is, pl itt ünnepeltük hogy két éve Londonban élek, majd két évvel ezelőtt...
Szóval kívülről abszolút semmi jele, hogy bármiféle teaház is lenne az épületben.
Aztán belépsz a krimoba, ami mág londoni mércével is lepattant, de amúgy a Sohoban dolgozó üzletemberek kortyolják a pintjüket délután 3 kor. Majd a bárpultos hölgytől megpróbálod kideríteni, hogy hol is van a teaház, mert sehol sincs nyoma lépcsőháznak. Kérdésedre, egy kérdés jön, hogy van e foglalásod. Már már azt vártam hogy titkos jelszót is tudnom kéne, de mikor mondtam, biztosítottam a hölgyet a foglalásomról, azonnalelárulta, hogy csak menjek keresztül a bárpulton és onnan nyílik majd a lépcsőház, ami felvisz a tea szalonba.
A lépcsőházban felfelé haladva nem vártam semmi jót, de amint beléptem a teaszobába minden kétségem elszállt egyből.
A legédesebb hamísitatlan teaházba nyitottam be amit valaha láttam. Oh amúgy elfelejtettem említeni, hogy a kollégáimmal találkoztam itt. El akartak búcsúztatni, mielőtt anyaságira mennék. Nagyon cukik. És kaptam egy rakás menő ajándékot it. Részben én, részben meg bébi persze.
Annyira finom volt itt minden, hogy nem bírtam abbahagyni a zabálást. A szenvicsek a sütik és a scone. És mindemellé azt is meg kell jegyeznem, hogy a legolcsóbb áron. Egy tradicionális tea délután Londonban ugyanis kb 25 fontnál kezdődik per fő. Itt 17ért kaptunk terülj terülj asztalkámat.
Annyira titkos, hogy előzetes bejelentkezés nélkül érkezők tutira nem találják meg és még ha van foglalásod is nehéz elhinni, hogy tényleg ott van a teaház, ahova a city maper irányított, annyira jól álcázott. A címre érkezvén ugyanis egy lepattant kocsmát talál az ember lánya. Igen még csak nem is egy menőt. Amúgy voltam én ebben a kocsmában már máskor is, pl itt ünnepeltük hogy két éve Londonban élek, majd két évvel ezelőtt...
Szóval kívülről abszolút semmi jele, hogy bármiféle teaház is lenne az épületben.
Aztán belépsz a krimoba, ami mág londoni mércével is lepattant, de amúgy a Sohoban dolgozó üzletemberek kortyolják a pintjüket délután 3 kor. Majd a bárpultos hölgytől megpróbálod kideríteni, hogy hol is van a teaház, mert sehol sincs nyoma lépcsőháznak. Kérdésedre, egy kérdés jön, hogy van e foglalásod. Már már azt vártam hogy titkos jelszót is tudnom kéne, de mikor mondtam, biztosítottam a hölgyet a foglalásomról, azonnalelárulta, hogy csak menjek keresztül a bárpulton és onnan nyílik majd a lépcsőház, ami felvisz a tea szalonba.
A lépcsőházban felfelé haladva nem vártam semmi jót, de amint beléptem a teaszobába minden kétségem elszállt egyből.
A legédesebb hamísitatlan teaházba nyitottam be amit valaha láttam. Oh amúgy elfelejtettem említeni, hogy a kollégáimmal találkoztam itt. El akartak búcsúztatni, mielőtt anyaságira mennék. Nagyon cukik. És kaptam egy rakás menő ajándékot it. Részben én, részben meg bébi persze.
Annyira finom volt itt minden, hogy nem bírtam abbahagyni a zabálást. A szenvicsek a sütik és a scone. És mindemellé azt is meg kell jegyeznem, hogy a legolcsóbb áron. Egy tradicionális tea délután Londonban ugyanis kb 25 fontnál kezdődik per fő. Itt 17ért kaptunk terülj terülj asztalkámat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése