Overdue: waiting for baby

Mivel bébinek esze ágában sem volt kijönni így tovább élvezhettem a terhesség gyönyöreit és a munka nélküli édes életet.
Mivel tudtam időm hamarosan lejár, amikor is szabadon jövök megyek, elmentem embernek szülinapi ajándékot venni, mégha a szülinapja csak egy hónap múlva is esedékes. Lófráltam egyet a Covent Garden körül majd ebedeltünk az urammal a szokásos vegán mennyországban a Vantrában az Oxford streeten, majd együtt visszasétáltunk a melóhelyéhez, ami igen közel esik a kedvenc Soho Square-hez.

Soho Square: napos ebédszünetben a környék összes irodistája és a túristák is itt figyelnek

babtist or chinese or both?

Aztán szerdán egy szülésmegindító akupunktúra és egy reflexológia időpont között elsétáltam a közeli Hamostead Heath-re.

Highgate cemetry

ilyen kis kastélyok figyelnek a közeli Camden kerületben

Hampstead Heath újra

Másnap a Waterlow parkban: igazán senki nem mondhatja, hogy nem sétáltam eleget...

 És a legjava. Mivel bébi még június 12-én sem adta semmi jelét, hogy kijönne így Tash barátnőm kíséretében elmentem a Field day Festivalra, hogy megnézzem PJ Harvey-t. Akit ugyan egyszer láttam évekkel ezelőtt, de csak nagyon messziről és azóta féjt a fogam rá, hogy megnézzem élőben. Köszönhetően az édes drága kicsi lányomnak, aki nem jött ki időre, így ez a vágyam is megvalósult. Sajna túl közel most sem jutottam a színpadhoz, ellenben sikerült bekéretőzni a disabled zónába, ahová ugyan nem volt jegyem, de a kedves néni beengedett látván mekkora terhet cipelek. És mivel időben érkeztünk, az első sorból élvezhettünk Polly Jane koncertjét. Leginkább a két utoló albumról játszott és önmagához híven fenomenális kosztümben lépett fel. Majd egyszer csak belecsapott a húrokba és egy best of PJ Harvey szettet nyomott le a down by the watertól a bring you my love-ig. El nem tudom mondani mennyire boldog voltam hogy ott lehettem.

kellemes sáros angol fesztivál

legendás lesz ez a kép

még ha ilyen messziról is, de akkor is ott voltam!

 Koncert után szépen rendezett sorokban hazaindultunk, hogy aztán másnap reggel 9kor a Whittington kórházban jelentkezzek az időpontomra, amikorra is a szülésznők a terhesség beindítását tervezték. Na de itt kérem ez a sztori véget ér, mert júnuis 16-tól az életem egy új szakaszába léptem. Anya lett belölem. Ezzel vége a felelőtlen gondtalan csélcsapongásnak (márha egyetalán csináltam ilyet egyetalán..:) ). A mistressből mother érett.  Szeretett városomban továbbra is fogok kószálni, de valószínűleg kevesebb lesz az ide kívénkozó tartalom. Habár nem tervezem eme blog beszűntetését, amíg Londonban élek, de valószínű többet fogok írni az új életemről, amit egy másik blogomon olvashattok.

Az utolsó terhes fotó az utolsó terhes napomon