Nem fogok hazudni, az élet szülés után nem egyszerű. De ha igazán őszinte vagyok, akkor itthon lenni a kisbabámmal és élvezni a londoni nyarat, ami most épp tényleg nyár, sokkal jobb, mint egy csomó dolog. És amikor reggel a kislányom felébred rámnéz és mosolyogni kezd amint felismer, na azért eléggé ott van. És felfedeztem, hogy bizony nem kell nekem itthon ülnöm és őriznem az álmát. Szerencsére feltalálták a "sling"et, ami egy jókora darab anyag, magam köré csavarom, belerakom bébit és enyém pontosabban miénk a világ. Így például még egy kiállításra is eljutottam a Somerset házba a Temze partján, ahol kaptam némi emlékeztetőt, hogy a világ még mindig világ és forog, az emberek még mindig élnek és dolgoznak és ebédidőben ha süt a nap a közeli parkokban piknikeznek. Aztán van annak a gyereknek egy apja is, aki hetente egyszer vigyáz nekem a bébire, amíg én a csajokkal találkozom vagy teszem amihez épp kedvem van. Aztán vannak az anyuka társak akikkel lehet menni ide-oda. Hát így. Nem rossz azért ugye?
Na és persze az örök séták a ház körül, hogy most már minden házat ismerek...
 |
| és minden virágot, még ha nem is név szerint |
Az első "outing" 2 héttel a szülés után. Szerencsére a lányok egy közeli pubban gyűltek össze, így odasétáltam meg vissza.
Aztán jöttek a "nagynénik" babát látogatni.
És a soha véget nem érő séták a Hampstead Heathre. Jajj de jó is ilyen közel lakni ahhoz a csodás parkhoz!
Na ezt nem messze a háztól találtam. Szerintem vicces.
És valóban elfelejtették a kertet gondozni...
Ez meg az első péntek este amikor kicsit kirúgtam a hámból...Mert igen is lehet szoptatás mellett ilyet csinálni, mert az alkohol eltűnik a tejből, amint kijózanodik az ember lánya.
Az első házassági évfordulónkat, ami egyben a második megismerkedési évfordulónk is Shorditch-on ünnepeltük. Volt ott egy food festival és gondoltuk az még pont belefér hogy odamenjünk. Nos...mikor odaértünk és megláttuk a hosszú kígyózó sort, rájöttünk, hogy vannak dologok amik per pillanat nem annyira működnek számunkra egy bébivel. Így páldául babakocsit betuszkolni egy amúgy is zsúfolt rendezvényre. Így kissé csalódottan, de nekiálltunk valami étteremet keresni, ahol legalább ehettünk valami jót. Legnagyobb meglepetésemre az emberem a blues kitchen-t szúrta ki, mert hogy annak van konyhája és az "app" szerint volt gluténfree kajájuk is.
A blues kitchen, amúgy koncert hely is egyszer Tash-sel voltunk itt jófajta Jim Jones revue-n.
Miután ügyesen megszoptattam a szoptatós kötényem alatt, egy kis pohár sört is megengedtem magamnak.
Az ebéd pedig nagyon fincsi volt!
Visszafelé úton fedeztük fel ezt a furcsa helyet. Cat cafe. Ami azt jelenti, hogy a kávézóban különleges macskákkal ülhetsz egy asztalnál és simogathatod őket.
Szokásos Hampstead Heath séta.
Virágos kertek.
 |
| SZóval ez az a bizonyos darab anyag, amibe bevágom bébit és megyünk. Ő tök jól elvan, szinte azonnal elalszik én meg élvezem a "szabadságot" |
Camdenban is jártam egy szombat este az Elephants Head nevű kedvenc kocsmában.
Itt meg az a bizonyos nap fotói jönnek, amikor a holland sógornőmmel elmentünk a Sommerset House-ba megtekinteni a Stanley Kubrick ihlette kiállítást. Annyira jó volt elhagyni a kerültet és bemenni az igazi pezsgő nyüzsgő városba. Hatalmasat dobott a hangulatomon.
Majd egy hírlevél nyomán múlt vasárnap összeszedtem magam, korán keltem előre fizettem és elbuszoztam a citybe, hogy a Hilton szálloda tetején jógázzak régi tanárommal Simon-nal. Külön ajándék volt, hogy reggel 9kor gyakorlatilag üres utcákon sétálhattam. Majd a hotel tetőteraszáról igazi szürreális látványban volt részünk, egyik oldalon a Tower Bridge, másik oldalon a felhőkarcolók. Igazán furcsa ötlet itt jógázni, de az élmény azért magával ragadó egy igazi London fanatikusnak. A jóga után egy juice bar várt minket, ahol degeszre ihattuk magunkat jobbnál jobb juice-szal. Nem is értem, hogy éri meg Simon-nak, mert nem voltunk túl sokan.
 |
| mennyire igaz... |
Rokonlátogatás alkalmával az uram nagynénijéke ezt az üveget találta megmutatni nekem. Azt mondta annyira finom, hogy nem meri meginni az utolsó kortyot, mert nem akarja hogy elfogyjon.
Aztán sétáltam Crouch Endbe, ahol felfedeztem a Circus cafet, ami egy nagyon cuki art kávézó. Állítólag itt lehet a legjobb kávét kapni észak Londonban, de mivel nem kávézom ezt így nem tudom letesztelni, de a saláta nagyon ott volt. Habár találtam benne pár nem túl fris zöld levelet, a tény, hogy iagzán bőkezűen bántak az avokádóval és a hallumival feledtette a salátás dolgot. Komolyan annyi hallumit nyomtak a tányéromra, hogy szerintem egy évre eléget ettem belöle.
Aztán egy borongós napon a mami társakkal elsétáltunk King's Crosshoz, megebédeltünk majd hazasétáltunk. HÁt bizony ezért jó itt Archwaynál lakni.
Az első "outing" 2 héttel a szülés után. Szerencsére a lányok egy közeli pubban gyűltek össze, így odasétáltam meg vissza.
Aztán jöttek a "nagynénik" babát látogatni.
És a soha véget nem érő séták a Hampstead Heathre. Jajj de jó is ilyen közel lakni ahhoz a csodás parkhoz!
Na ezt nem messze a háztól találtam. Szerintem vicces.
És valóban elfelejtették a kertet gondozni...
Ez meg az első péntek este amikor kicsit kirúgtam a hámból...Mert igen is lehet szoptatás mellett ilyet csinálni, mert az alkohol eltűnik a tejből, amint kijózanodik az ember lánya.
Az első házassági évfordulónkat, ami egyben a második megismerkedési évfordulónk is Shorditch-on ünnepeltük. Volt ott egy food festival és gondoltuk az még pont belefér hogy odamenjünk. Nos...mikor odaértünk és megláttuk a hosszú kígyózó sort, rájöttünk, hogy vannak dologok amik per pillanat nem annyira működnek számunkra egy bébivel. Így páldául babakocsit betuszkolni egy amúgy is zsúfolt rendezvényre. Így kissé csalódottan, de nekiálltunk valami étteremet keresni, ahol legalább ehettünk valami jót. Legnagyobb meglepetésemre az emberem a blues kitchen-t szúrta ki, mert hogy annak van konyhája és az "app" szerint volt gluténfree kajájuk is.
A blues kitchen, amúgy koncert hely is egyszer Tash-sel voltunk itt jófajta Jim Jones revue-n.
Miután ügyesen megszoptattam a szoptatós kötényem alatt, egy kis pohár sört is megengedtem magamnak.
Az ebéd pedig nagyon fincsi volt!
Visszafelé úton fedeztük fel ezt a furcsa helyet. Cat cafe. Ami azt jelenti, hogy a kávézóban különleges macskákkal ülhetsz egy asztalnál és simogathatod őket.
Virágos kertek.
Itt meg az a bizonyos nap fotói jönnek, amikor a holland sógornőmmel elmentünk a Sommerset House-ba megtekinteni a Stanley Kubrick ihlette kiállítást. Annyira jó volt elhagyni a kerültet és bemenni az igazi pezsgő nyüzsgő városba. Hatalmasat dobott a hangulatomon.
Majd egy hírlevél nyomán múlt vasárnap összeszedtem magam, korán keltem előre fizettem és elbuszoztam a citybe, hogy a Hilton szálloda tetején jógázzak régi tanárommal Simon-nal. Külön ajándék volt, hogy reggel 9kor gyakorlatilag üres utcákon sétálhattam. Majd a hotel tetőteraszáról igazi szürreális látványban volt részünk, egyik oldalon a Tower Bridge, másik oldalon a felhőkarcolók. Igazán furcsa ötlet itt jógázni, de az élmény azért magával ragadó egy igazi London fanatikusnak. A jóga után egy juice bar várt minket, ahol degeszre ihattuk magunkat jobbnál jobb juice-szal. Nem is értem, hogy éri meg Simon-nak, mert nem voltunk túl sokan.
Aztán sétáltam Crouch Endbe, ahol felfedeztem a Circus cafet, ami egy nagyon cuki art kávézó. Állítólag itt lehet a legjobb kávét kapni észak Londonban, de mivel nem kávézom ezt így nem tudom letesztelni, de a saláta nagyon ott volt. Habár találtam benne pár nem túl fris zöld levelet, a tény, hogy iagzán bőkezűen bántak az avokádóval és a hallumival feledtette a salátás dolgot. Komolyan annyi hallumit nyomtak a tányéromra, hogy szerintem egy évre eléget ettem belöle.
Aztán egy borongós napon a mami társakkal elsétáltunk King's Crosshoz, megebédeltünk majd hazasétáltunk. HÁt bizony ezért jó itt Archwaynál lakni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése