Party hard - zombie attack

Party hard. Nos nekem már az is vad mulatozásnak számíott, hogy tegnap éjjel 11-kor indultam haza. 

Szerdára Sigur Rós-ra lett volna jegyünk, de mivel be voltunk szarva Joyt itthagyni valami idegen bébiszitterrel, inkább jól eladtunk a jegyeink és elfogadtuk a véres valóságot. Lévén szülők vagyunk nulla segítséggel. Majd ha Joy egyetemre jár és elköltözik itthonról, akkor majd megint járunk kettecsként szórakozni. Remélem mindketten megérjük együtt, boldogságban. 

Miután meghoztuk a döntést, hogy nem megyünk, én jól megvettem egy koncertjegyet a legközelebbi koncertre, ami kicsit is érdekelt, az emberem, meg ma ment el táncolni 5 rythm-re. 

A koncertem:  3 goth banda játszott a közeli Garage-ben. Mikor elindultam még nem is sejtettem, hogy mennyit fogok mulatni. 

Szóval elég sokat kuncogtam magamban. Mert kimondani nem mertem, lévén az összes ott lévő barátném a goth-dark scene oszlopos tagja. De bakker én ebből totál kinőttem. 

Sosem szerettem az olyan bandákat, akik csak abból élnek, hogy másokat másolnak. SOsem értettem, miért kéne 666 ugyanolyan kutyaütő bandát kedvelnem. Ezért inkább van kevés kedvenc zenekarom, de azok legyenek mind különlegesek. Mindegy. A lebanon hanover nevű bandáról, azt gondoltam megér nekem 18 fontot, hogy élőben is meghallgassam őket. Nos.. Ők is csak kopiznak. Nagyon ügyesen ugyan és mivel minden szám egy másik bandára hajaz, ezért még azt sem lehet mondani, hogy egy síkúak lennének. 

Lebanon Hanover: Na jó azért jók voltak valljuk be, nem kiemelkedő, de jó :)

Az este fénypontja meg a She past away volt, amin már annyira nem bírtam ki röhögés nélkül, hogy ki kellett vonuljak a WCbe. Pedig úgy rémlett láttam én már őket és akkor még tetszett is. Most is tetszett, de nem egészen úgy ahogy ők azt tervezték. Szóval mindkét figura megpróbált annyira gothnak látszani, hogy totál halottnak tűnt mind a kettő. Úgy tűnik, nem csak She past away, de még a srácok is. A gitáros énekesbe még szorult némi élet, de a másik csávó totál zombi volt. 

She past away a srácok, meg követik

Zombitámadás

És aztán körbenéztem és rájöttem, hogy mindneki zombi volt körülöttem. Mindenkinek olyan sminkje volt, mintha halott lett volna és valahogy semmiféle életenergiát nem éreztem magam körül. Rettentő fura érzés volt. Vicces is volt, meg nem is. Csak az járt a fejemben, amikor Ereni barátném mondta Krétán, mikor az exférjem képét mutattam meg neki: "he has dead eyes". Akkor tökre nem értettem, mit gondolt ezen. De tegnap totál átjött. Mindnekinek halott szeme volt. Mindenkinek. Egytől egyig. Egész hátra kellett mennem, a pultig, hogy találjak némi életet. Ott aztán ott is ragadtam, vidáman eldumcsizva egy két még élő ismerősömmel, a she past away meg úgy múlt el, hogy fel sem tűnt. Tökéletes háttérzenét adtak. Aztán egyszer csak vége lett és menni kellett haza. Többen addigra hazasiettek, aztán én valahogy elveszítettem mindenkit, így továbbra is nagy vidáman, de a busz megállóba vettem az irányt, felpattantam az első buszra, ami történetesen pont házhoz is szállított és 20 perccel később már a konyhában nyammogtam a sajtos-vajas pritítóson. De tényleg jól szórakoztam. És hát ez a lényeg. Ma nem dolgoztam ahogy pénteken sosem és a kicsi lányom megörvendeztetett egy reggeli 8.15-ös ébredéssel, így még a 3 sört is kialudtam szépen. Majd elmentünk játszóházazni, ott talizam egy NCT anyukával, délután meg a highgate wood erdejében sétáltunk, mivel szuper az idő, ahol megismerkedtem egy francia anyukával, akivel együtt ütöttük el az időt, míg a gyermekeink meg egymásba szerelmesedtek (neki egy 4 hónappal idősebb fia van). Igaz eleinte volt némi hajcihő, de hazafelé Oscar már úgy názett Joyra, mintha járnának. 

A török szomszéddal is jót dumiztam napközben, szóval jól vagyok köszönöm. A szerdai búbánat is elmúlt. Na jó, egész addig, míg a gyermektelen anyuka barátnéim nem kezdtek el képeket küldözgetni, hogy éppen hol járnak Londonban a Temze partján...Köszönjük szépen, pont már elfelejtettem, hogy hogy is néz ki London belvárosa este...Időszerű volt legalább képen látni...