szigetlakó lettem: We made art!

Annak a ténynek köszönhetően, hogy gyermeket vállaltam, nem sok helyre jutok el, ámde olyan helyekre viszont igen, ahova sosem gondoltam volna.

Így történt, hogy vasárnap a megszokott és jólismert gyermekprogramok helyett inkább egy múzeumba látogattunk el, ahol minden korosztálynak szánt művészi foglalkozást tartottak. És akkor még nem is sejtettem, hogy habár csak 20 percig leszünk a foglalkozáson, ámde azt igen tartalmasan és örömtelien fogjuk eltölteni.

Mielőtt in medias res belevágnék...Attól öregnek számítok, ha már furcsán tekintek a fiatalabb genereciók öltözködési, illetve egyéb stílusjegyeire? Pl. volt a foglalkozást tartók között egy leányzó vagy nem is tudom minek nevezzem, aki úgy döntött, márpedig neki tök jól áll a bajusz és eszébe sincs lenyírni a sarjadzó arcszőrt a szája fölötti részen. És az bizony nőttön nőtt és nődigélt. Láthatóan a tulajdonosa örömére.

Na de vissza a témához. Szóval vasárnap elvándoroltunk a Cadmen Art Centre-be, ahol egy szobában, már sokan alkották maguk kis műremekeit, mindenféle szemétből, ami a teremben fellelhető volt. Így mi is lelkesen nekiálltunk a magunk kollázsának, miután sebtében összeszedtem néhány random tárgyat, mint pár szívószál és ceruza, egy darab rongy, színes ragasztócsík és egy 'alig' használt kisseprű. Joy annyira meglepődött, hogy gyakorlatilag 15 percig képes volt a kis popiján megülni és csak szemlélődni. És hát igen részletgazdag volt a terem. És nem csak a rózsaszín tincseket viselő bajuszos lédi miatt. Én közben meg elkezdtem a tárgyak újrarendezését, ahogy a hölgyek magyarázták. Random módon feltornyoztam ezt meg azt a papírra, majd a kisseprűt jól körbetekertem ragasztószalaggal és azt is felállítottam a komponzicíóba. Annyira jól sikerült, hogy kaptam néhány elismerő szót is az egyik lelkes foglalákozást vezető hölgytől. Én meg jókat mosolyogtam magamban. Sajna azonban a terem nem volt elég nagy így 20 perc után Joynak pont elege is lett és indulásra fogta a dolgot. Na de sertepertéltünk még kicsit a kertben és a kávézóban is és csak utána indultunk haza.

Határozottan pozitiív élményként tartom számon. Joy nélkül soha nem jutottam volna még közelébe sem egy ilyen eseménynek. És sosem kezdem el a magam kifinomult művészeti alkotását.