2018. január 19., péntek

50 shades of grey

Egy nagyon szürke reggelen, nagyon elegem lett a télből és kifakadtam az embernek, hogy márpedig mi most elmegyünk valahova, ahol nem érzem a szürke telet, mert már elegem van. Így hirtelen felindulásból gyorsan megreggeliztünk és elpattantunk a London Aquariumba tengeri élőlényeket lesni. Vagyis lemerültünk a tenger mélyére. Nem agyok egy nagy halbarát, de milyen jót is tett a hangulatomnak! Meleg is volt és annyira szuperül van megcsinálva a hely, hogy tényleg olyan mintha a tenger mélyén lenne az ember lánya. Joy is imádta, így bár húzós volt a beugró, minden pennyt megért a majd két óra szórakozás, amíg végig mentünk a különböző éghajlatú vizes termeken. Azán Joy bébi volt szíves bealudni a babakocsiban, így mi végigsétáltunk a Temze partján egész le a Borough Marketig, néha eljátszottuk, hogy randizunk, majd jót nevettünk, hogy akkor mit is tolunk it tmagunk elött... Reméltük, hogy majd valami fincsit eszünk Borough marketen, de mivel Joy bébi itt már felébredt kénytelenek voltunk valami gyerek barátabb hely után nézni. Így maradt a szokásos Leon, de legalább volt magas szék és pelenkázó.
Egy héttel később visszanázve a képeket, nagyon megjött a kedvem, hogy újra búvárkodjak...

Asszem belezúgtam a medúzákba




Pingvinekkel. Na jó itt mondjuk volt egy olyan érzésem, hogy azért szegény madárkák, jól be vannak zárva, de gyorsan elhessegettem...

Halaknak köztudottan nincs hosszú memóriájuk, szóval azokban a hatalmas akváriumokban, szerintem jól elvoltak. 3 emelet magas! Vagy is mély...

Na hol vagyunk? 










Nem kellett kétszer kérni a kisasszonyt, hogy nyúlkáljon a vízbe, tengeri csillagot simogatni...



Hát ez szerintem tök vicces

Na és akkor szürke 1.

Ezt nem manipuláltam, ilyen szép szürke árnyalatú volt aznap London délután fél kettőkor. 


Szürke


MÉg több szürke

na hány szürke árnyalatot lehet megszámolni?

Leglább a szemetes színes...



Az én kis gyönyörű másfélévesem...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése