My new home

Mivel a Svédiába költözésem időpontja megint csak tolódni látszik és per pillanat fogalmam sincs mikorra, ezért úgy döntöttem ideje olyan helyen laknom, ahol jó nekem, ahova beillek és nem érzem minden egyes alkommal, amikor hazafelé sétálok, hogy na ezt nem. Mert Uxbridge már ilyen volt.

Miután ezt jól megbeszéltük emberrel is, neki is láttam az új otthonom keresésének. Már egy jó ideje foglalkoztam gondolatban a témával, így nagyjából volt náhány öteltem, hogy merre is kéne nézelődnöm és mit is szeretnék pontosan vagy mit nem. Pl. néztem 2 helyet Golders Green-nél, de egyiket nem kaptam meg (már látom, hogy hála istennek..) a másik meg nem tetszett. Aztán tervben volt, hogy a Piccadilly vonal mentén keresnék valamit és olyan posh helyekre akartam vetődni mint Kensington, de valahogy arrafelé sem jöttek össze dolgok. Aztán január 1én, amikor is hazaértem Göteborgból és azt találtam ,hogy az elözőleg katonás rendbe tett ház újra romjaiban hever, az elhatározás kőkemény lett, hogy márpedig én nem maradok itt tovább. Másnap már el is kezdtem hivogatni a helyeket és péntekre, szombatra és hétfőre már sikerült is leszerveznem “view” t.

Az első West Hampstead metromegállóban volt, amiről azt kell tudni, hogy kb. fél évvel ezelőtt itt kellett átszállnom hazafelé menet és akkor átsuhant a gondolta a fejemben, hogy de klassz lenne itt lakni.

A hely amit néztem nem töltött el különösebb kielégüléssel, kicsi is volt meg ósdi is. Kifelé menet megkérdeztem Avit az ügynököt, hogy esetleg tud e másik helyet is itt a környéken és a nagyon kedves úriember betuszkolt a kocsijába és már suhantunk is megtekinteni egy másik helyet, amiben azonnal felismertem, hogy én már pedig láttam ezt az interneten. A ház is szebb volt, a hely pedig mérföldekkel jobb. Totál felújított és még érezni lehetet a festék illatát. A lépcsőház is rendezett, mert hetente takarítják, a közös helységek szintúgy. Azonban kicsit hezitálni kezdtem , mert hát azért mégis, elsőre ne mondjuk igent. Meg abszólut a budgetem felső határvonala a bérleti díj. Avi azonban erőltette, hogy ha akarom akkor azonnal kell cselekednem, mert ez nem sokáig lesz üres.

No este lementünk ALexszel és Miriammal darkulni egyet és jól megvitattam velük a szituációt és Miriam azonnal rávágta, hogy ezért az árért ezen a  környéken, eszembe ne jusson elmulasztani. Szóval másnap hajnali 8kor 3 óra alvás után, ébren voltam már és kisebb nyomozás után rájöttem, hogy pontosan ezt a helyet kéne délután is megnéznem. Szóval máris hívtam Avit és fél 12kor már ott voltam nála és fizettem is a kaukciót. Azonban hétfőig még izguni kellett, hogy valóban enyém e a hely. És hétfőn megkaptam a megnyugtató hívást, igen az enyém. Pénteken már írhatom is alá a szerződést és költözhetek is. Némi papírmunkával még számolni kellett a héten, de pénteken újfent elsétáltam kedvenc ügynököm irodájába a Finchley roadon (és micsoda különbség van már az ügynökök viselkedésében is: sosem fogom elfelejteni a mufurc Bradleyt, amikor az Uxbridge-i szobám béreltem nála és Avi, aki mindig boldogan üdvözölt.). Megkaptam a kulcsokat és miután majd egyhavi fizetésem átutaltam a fennmaradó kaukció, ügynöki díj és az első havi lakbérért, kissé remegő térdekkel elindultam új otthonom felé. Sokáig nem remegtem, mert az a környék, amin átsétáltam kárpótolt Uxbridge és Hillingdon minden kopár csúnyasága és lepattantsága miatt. Sajnos a kamerám otthonmaradt, de járok én még arra eleget és amúgy is sötét volt. Szóval a környék az amit úgy hívnak posh. Ami azt jelenti gazdag és menő. No persze vannak menőbb környékek is Londonban, de akkor is. És ahogy az utcatáblákat figyletem egyszercsak arra lettem figylemes, hogy tulajdonképpen én borough of Camden utcáin sétálok. Kicsit izgatottan haladtam új otthonom felé, de megnyugodtam mikor elértem az utcámba, hogy még az is Camdenhez tartozik. És nem csak megnyugodtam, hanem tulajdonképpen rádöbbentem, hogy nem is voltam tudatában ennek, mikor kivettem a lakást. Ergo egyszerűen ösztönösen beköltöztem Camdenba. Ami azért csodálatos, mert mindig is Camdenban akartam lakni. Mindig is ez volt a kedvenc városrészem. ÉS most 10 évvel azután, hogy először kijelentettem egyszer majd Camdenban akarok lakni tessék itt vagyok! Megcsináltam! Mert egyszer minden álom valóra válik.

Szombaton az első reggelemen pedig madárcsicsergésre és napsütésre ébredtem. Sokáig nem hezitáltam elindultam felfedezni a környéket. És a következő dolgokat találtam.

Ha west hampstead megálló felé sétálok az épületek egyre szebbek és a környék egyre elegánsabb, viszont a Kilburn felé megtaláltam a gettót. Multikulti környék a javából olcsó halal élelmiszerboltokkal, poundland-del (helyi százforintos bolt) és még olcsóbb mindenes vicik vacak boltokkal, meg primarkkal. Ami nem is baj igazából, mert ki a fene akar drágán zöldséget venni. És van piac és egy rakás zöldség gyümölcsös, ahol minden egy font. Ezt nagyon hiányoltam Uxbridgban. ÉÉÉÉsSSS minden szombaton carboot market!!!

Ha a posh rész felé sétálok, akkor meg organikus élelmiszer piac van, meg alter fiatalok, de az a jólöltözött fajta. HOgy verge azt érezhetem, igen ide illek! Szóval abszolút a legjobb helyre tettem be a kis fenekem.

Az otthonkám, amúgy egy bedsit. Ami több mint egy szoba, mert van benne egy konyhasarok, de kevesebb mint egy studio, mert a wc és a fürdő közös. De mint mondtam takarító jön hetente, szóval ez nem gáz.

Mellesleg azt hiszem Lonodn keményen megtanít a kevés dolgok értékelésére és hogy tulajdonképpen nem kell sok ahhoz, hogy az ember éldegéljen. Bár minden európai kiakad az itteni lakésviszonyokon, én már kezdem megszokni és most hogy már tényleg egydül lakom teljesen jó ez így. NO ez persze nem jelenti, hogy örökre bedsitben akarok élni és nem is fogok! Ez csak a kezdet és a szobabérlés után ez a következő lépés. Lesz még nekem otthonom még szépségesebb, de most ez is elég. Megvan mindenem. Csak egy dolog hiányzik, de az most már állandóan. Az ember. De majd az is megoldódik előbb utóbb, tutiJ

És már találkoztam két lakóval. Az egyik egy írtó öreg bácsi, aki 35 éve lakik pont a felettem lévő lakásban. Őszintén kicsit megriadtam, mikor bekopogván beléptem a szobájába. Rettenet. Rendetlenség, mindenhol tárgyak kissé koszosan, egy rakás könyv rogyadozó polcokon és egy Mona Liza kopi a falon. De a bácsinak van ipadje, beépített internettel, szóval vele nem fogok barterolni internet ügyén.

Később összefutottam a másik lakóval is, Aronnal. Aki fiatal nagyon szimpi  alterkinézetű, gitártanár és szintén van bringája, de ő meg a telója netjét használja. Na de ő legalább cuki és nagyon szimpi.  Sokat úgy sem fogunk dumizni, mert bár egy házban lakunk, itt a bedsit tulajdunképpen egy önálló lakásnak felel meg. Tudom rettentő fura ez, nem is beszélve, hogy otthon amikor ugyanennél a cégnél ugyanebben a pozicióban dolgoztam meg sem kottyant önálló lakásban lakni, de itt ez van. Ezt kell szeretni. Vagy nem. Meg el is lehet költözni vidékre az olcsóbb. Tényleg. Én annyit fizetek itt ezért a kis helyért, amiből egy kisvárosban 2 hálószobás lakást vagy akár egy egész házat is bérelhetnék. De hát ez London. Sőt ez CamdenJ