Tegnap megérkezett Piri, meg az otthoni féltve őrzött teakollekcióm is. Haza kellett kéretőznöm melóból, hogy átvegyem a csomagot, mert persze azt csak és kizárólag 12 és 14 óra között lehet kézbesíteni hétfőn. De megérte. Egyrészt most már tudom, hogy tudok itthonról dolgozni, merthogy működik a rendszer, másrészt, mert tök jó érzés csomagot kapni. Még akkor is, ha én csomagoltam magamnak és még én is fizettem. És az is klassz volt, amikor meghallottam a teherautót befordulni (nem nehéz, mert néma csend van itt a környéken, ha egy nap 3 auto elhúz a ház elött, az már traffic jam...) és látni, hogy kis magyar zászlók vannak a kocsira festve. Nem vagyok egy nagy hazafi, de azért mégis jó érzés volt. Persze a sofőr egy igazi tahó...'Ha adsz egy kávét, segítek bevinni a csomagot...' Nem mintha nem fizetnék a szállításért, amely végpontja a megadott cím és nem az utca...Na mindegy csórtam egy kis nescafét a flatemate-től, amire aztán végül közölte, hogy hát GyöRgyi jó szar kávét főztél...Na mindegy. A lényeg a csomag. Alig vártam, hogy este hazaérve munkából, (mert hogy vissza kellett mennem) kinyithassam. Tényleg, mintha szülinapom lett volna. ÉS itt van Piri!!!! Ennek örültem a legjobban. Most kint alszik a lépcsőházban egy másik bringa társaságában a lépcső alatt, szőnyegen (szerintem a másik bicó fiú, remélem majd összemelegednek és Piri is megtanul angolul). Mert itt ugye a süppedős szőnyeg az alap még a lépcső alatt is. Nem tudom, ha sár lesz odakint, mi lesz idebent...
Szóval nagy örömmel bontom a csomagot, amikor is realizálom, hogy az általam használt ragasztócsík, fel van vágva és egy másikkal van leragasztva a doboz. Nem is nagyon foglalkoztam vele, elkezdtem boldogan pakolászni. És hihetetlen boldogság, hogy valamikor volt abban a pár napban volt annyi eszem, hogy a téli bélelt bőrkesztyűm beletegyem az egyik kabát zsebébe és a bringáskesztyűm meg beletettem a széldzsekim zsebébe. Ennek örültem a legjobban, mert pl. az ezüst miniszoknyámnak és egyéb más rövidujjú ruhácskának nem mostanában fogom hasznát venni az tuti, de azért persze szuper, hogy itt vannak...Aztán haladtam lefelé és megtalalátam a kis cipősdobozt, amibe a 'kincseimet' rejtettem és gondosan le is ragasztottam. Nos ez is hasonló eljárásban lett részesítve, illetve még durvábban, mert fel volt tépve, több ponton is. Pedig lent volt a doboz alján. Na most a kérdés az, ha ezt a vámosok csinálták, miért nem találtam felségjelzést a ragasztószalagon...Nem úgy kéne? Ezen kívül, konkrétan láttam egy másik dobozt is elég közelről, mert a fickó még mesélt is róla (és arról, hogy mi vana dobozban...)és azon nem láttam ilyen nyomokat...Na persze biztos halál csalódott volt szegény csóka, hogy csak a zokniaim, meg a buddhista és taoista könyveimet meg egy két mini szobrot talált, semmi arany vagy pénz vagy esetleg gyémánt...Bár lehet elvihette volna a könyveimet, talán hasznára váltak volna...Na mindegy. Amúgy egészen furcsa volt kipakolni azokat a kis ereklyéket, amik oly sokáig voltak féltve őrzött kincseim. Már egész elfelejtkeztem róluk és furcsán is mutatnak itt az új szobámban, itt az új életemben...Meg egy kicsit el is szomorodtam, hogy mennyi mindent hagytam hátra, mikor úgy döntöttem lelécelek. És akárhogy is nem hozhatok mindent magammal. Pl. a kedvenc szablyámról is le kellett mondanom. Egyszerűen nincs bőrönd a földön, amibe beleférne és a 70 cm hosszú dobozba sem tudtam bepasszírozni. Igazából eddig a pontig, őszintén nem hiányoltam semmit otthonról (anyagi javak értelmében), de ahogy pakoltam ki ezeket a régi kis ereklyéket, hát valahogy elszorult a szivem. Amúgy bár még csak két és fél hete vagyok itt, de totális agymosásban van részem. Sokan mondták nekem, hogy hiába futok el, a problémáimat örökre magamban fogom hordozni és nem tudok tőlük majd szabadulni. Ez őszintén egy jó nagy hülyeség. Leszámítva, hogy nem bánnám, ha a kedves barátaimat ideteleportálhatnám időnként, sőt még a t. család is hiányzik, teljesen leráztam mindent. Pont olyan, mint amilyennek gondoltam. Egy hossszú hosszú vakáció, amikor semmi másra nem kell figyleni csak arra, hogy itt és most mi történik. Szóval szeretettel ajánlom mindnekinek a diszidálást, kiváló problémamegoldás és búfelejtés:) ÉS a sör is finomabb itt..:) És néha ha szerencsém van és elcsípem az U4-est akkor double dekkeren jövök haza melóból és ha még nagyobb szerencsém van elöl van hely az emeleten és az már egészen olyan mintha vidámparkban lennék. És pónilovak vannak a szomszédban. És nem kell szomorkodnom, hogy például nem vehettem semmit sem Camden townban, sem a Portobello marketen, mert spórolnom kell az első fizumig vagyis okt 31-ig, mert tudom, hogy bármikor visszamehetek. És itt a királynő jubileumi ünnepségén a Madness játszik a Buckingham palota tetején. És mindneki mosolyog és megkérdezi, hogy vagyok. És a boltos nem dúl fúl, mert meg merem kérdezni (megjegyzem elég félve tettem ezt először), hogy hol találom a tofut. JA és alap hogy mindenhol van vegetariánus kaja. Még a legócskább fish and chipsben is van veggie burger. És hiába sokat borús az ég és hideg is van, mégis viccelődnek az emberek. Ja és igen itt is gazdasági válság van, leépítések és munkanélküliság, még is mindenki képes mosolygni...Bár az igaz, hogy a szokásos how are you kérdésre már sokan azt mondják 'not too bad', pedig régen még azt tanították, mindenki azt mondja itt, hogy fine, great, etc...De azért ezt még mindig mosolyogva teszik.:)
Szóval nagy örömmel bontom a csomagot, amikor is realizálom, hogy az általam használt ragasztócsík, fel van vágva és egy másikkal van leragasztva a doboz. Nem is nagyon foglalkoztam vele, elkezdtem boldogan pakolászni. És hihetetlen boldogság, hogy valamikor volt abban a pár napban volt annyi eszem, hogy a téli bélelt bőrkesztyűm beletegyem az egyik kabát zsebébe és a bringáskesztyűm meg beletettem a széldzsekim zsebébe. Ennek örültem a legjobban, mert pl. az ezüst miniszoknyámnak és egyéb más rövidujjú ruhácskának nem mostanában fogom hasznát venni az tuti, de azért persze szuper, hogy itt vannak...Aztán haladtam lefelé és megtalalátam a kis cipősdobozt, amibe a 'kincseimet' rejtettem és gondosan le is ragasztottam. Nos ez is hasonló eljárásban lett részesítve, illetve még durvábban, mert fel volt tépve, több ponton is. Pedig lent volt a doboz alján. Na most a kérdés az, ha ezt a vámosok csinálták, miért nem találtam felségjelzést a ragasztószalagon...Nem úgy kéne? Ezen kívül, konkrétan láttam egy másik dobozt is elég közelről, mert a fickó még mesélt is róla (és arról, hogy mi vana dobozban...)és azon nem láttam ilyen nyomokat...Na persze biztos halál csalódott volt szegény csóka, hogy csak a zokniaim, meg a buddhista és taoista könyveimet meg egy két mini szobrot talált, semmi arany vagy pénz vagy esetleg gyémánt...Bár lehet elvihette volna a könyveimet, talán hasznára váltak volna...Na mindegy. Amúgy egészen furcsa volt kipakolni azokat a kis ereklyéket, amik oly sokáig voltak féltve őrzött kincseim. Már egész elfelejtkeztem róluk és furcsán is mutatnak itt az új szobámban, itt az új életemben...Meg egy kicsit el is szomorodtam, hogy mennyi mindent hagytam hátra, mikor úgy döntöttem lelécelek. És akárhogy is nem hozhatok mindent magammal. Pl. a kedvenc szablyámról is le kellett mondanom. Egyszerűen nincs bőrönd a földön, amibe beleférne és a 70 cm hosszú dobozba sem tudtam bepasszírozni. Igazából eddig a pontig, őszintén nem hiányoltam semmit otthonról (anyagi javak értelmében), de ahogy pakoltam ki ezeket a régi kis ereklyéket, hát valahogy elszorult a szivem. Amúgy bár még csak két és fél hete vagyok itt, de totális agymosásban van részem. Sokan mondták nekem, hogy hiába futok el, a problémáimat örökre magamban fogom hordozni és nem tudok tőlük majd szabadulni. Ez őszintén egy jó nagy hülyeség. Leszámítva, hogy nem bánnám, ha a kedves barátaimat ideteleportálhatnám időnként, sőt még a t. család is hiányzik, teljesen leráztam mindent. Pont olyan, mint amilyennek gondoltam. Egy hossszú hosszú vakáció, amikor semmi másra nem kell figyleni csak arra, hogy itt és most mi történik. Szóval szeretettel ajánlom mindnekinek a diszidálást, kiváló problémamegoldás és búfelejtés:) ÉS a sör is finomabb itt..:) És néha ha szerencsém van és elcsípem az U4-est akkor double dekkeren jövök haza melóból és ha még nagyobb szerencsém van elöl van hely az emeleten és az már egészen olyan mintha vidámparkban lennék. És pónilovak vannak a szomszédban. És nem kell szomorkodnom, hogy például nem vehettem semmit sem Camden townban, sem a Portobello marketen, mert spórolnom kell az első fizumig vagyis okt 31-ig, mert tudom, hogy bármikor visszamehetek. És itt a királynő jubileumi ünnepségén a Madness játszik a Buckingham palota tetején. És mindneki mosolyog és megkérdezi, hogy vagyok. És a boltos nem dúl fúl, mert meg merem kérdezni (megjegyzem elég félve tettem ezt először), hogy hol találom a tofut. JA és alap hogy mindenhol van vegetariánus kaja. Még a legócskább fish and chipsben is van veggie burger. És hiába sokat borús az ég és hideg is van, mégis viccelődnek az emberek. Ja és igen itt is gazdasági válság van, leépítések és munkanélküliság, még is mindenki képes mosolygni...Bár az igaz, hogy a szokásos how are you kérdésre már sokan azt mondják 'not too bad', pedig régen még azt tanították, mindenki azt mondja itt, hogy fine, great, etc...De azért ezt még mindig mosolyogva teszik.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése