Ez volt aztán a hosszúranyúló szombat. Ami mondhatni már pénteken elkezdődött.
Nehezen szokom meg a távolságokat it Londonban. Főleg ha az egyik végéból a másikba utazom.
Uxbridge East Croydon 2 és fél óra...Ami a múltkori 3 órához képest rekordnak számít...De valahogy már fel sem tűnik az órák múlása. A kis üveg víz, svéd nyelvlecke és ipod olyan alaptartozékai a táskámnak mint az oyster card meg a lakáskulcs.
Hihetetlen a beépített GPSem, ugyanis dacára nnak, hogy egyszer voltam eddig Timinél, kapásból vissza is találtam. Az este érdekessége az utazáson (mind időben és térben) túl az volt, hogy sikerült skype-olni Evelynnel Lakewoodban. Így egyszerre két legyet láthatott egész hajnali fél 4ig, amikor is fellőttem a pizsit, mondván nekem programom van.
Újra meg kellett állapítanom, hogy Croydon sokkal menőbb, mint Uxbridge, pedig ez is kint messze, de a vonat olyan gyorsan suhan a Victoriáról ,hogy szinte időm sincs elővenni a könyvet. Aztán szombaton meg egyből mehetek vonattal a London bridgehez, kb. 20 perc és oda is ért a vonat. Csodálatos!
Természetesen tivábra is turistának érzem magam és a vonatról leszállva vadul kattingatni kezdtem a gépem, amikor is valami vágányúrszerűség odajött, hozzám udvariasan megérdeklődni, hogy mégis miért fotózom én a vágányokat, mikor az nem annyira szabályszerű, de végül megkaptam az engedélyt, mondván hülye turista vagyok Magyaroszágról.
A pályaudvar teteje üveg volt és ahogy felemeltem a fejem totál ledöbbentem. Ott magasodott felettem London legmagasabb épülete The Shard. A dolog érdekessége csak az, hoyg pont egy pár napja mutatták a híradóban, hoyg igen végre elkészült.
http://en.wikipedia.org/wiki/The_Shard
Én sosem voltam egy nagy felhőkarcolópárti, de valahogy ez most teljesen lenyűgözött. Döbbenetes élmény volt eltörpülni az árnyékában.
Aztán Dórával elindultunk Borough Marketra. http://www.boroughmarket.org.uk/
MOndhatjuk, hogy csak kaja van itt. De milyen! Gyakorlatilag egyfolytában ingerleve volt a nyálelválsztásom a látvány által. Mielőtt azonban megvettük volna a sajtjainkat a világ legjobb sajtboltjában, még kikukkantottunk a Temzepartra is a napsütésben.
Visszafelé beugrottunk Vinopoliszba, ami egy olyna hely, hogy ha szerted a bort akkor mindneképp meg kell látogatni. Vettünk is ott egy igen jófajtát.
http://vinopolis.co.uk/
Azon kívül, hogy a személyzet rettentően kedves volt (ami azért is fordult elő, mert Dóra régen itt dolgozott és mindneki nagyon kedvelte őt), az érdekesség az, hoyg a borkóstolást nem emberek prezentálják, hanem hanem gépek. Nos nem vagyok benne egészen biztos, hogy ez így jó e. Én kifejezetten élveztem Villányban, amikor odajött a borosgazda és magyarázot ezt azt a boráról. Lévén akusztikus memóriám fejlettebb, könnyebb úgy megjegyezenem dolgokat.
Na de attól még a borok kiválóak.
És ha a világ legjobb sajtait szeretnéd megkóstolni, akkor Neal's yard-ját ajánlanám:
http://www.nealsyarddairy.co.uk/shops_borough.html
Vegyél még paradicsomot, fokhagymát, zellert meg kenyeret avgy ami épp megtetszik a piacon és aztán már roboghatsz is haza, hogy egy kis gasztronómiai orgazmusban részesülj.
Mi a robogást hajón tettük meg. Egész vicces módon egyszer át kellett szállnunk egy másik hajóra North Greenwich nél de így legalább láttam a Cable cart, amit nem rég húztak át a Temze fölött és majd jólviszem oda Johnnyt egyszer.
http://en.wikipedia.org/wiki/Emirates_Air_Line_(cable_car)
Dóra lakása fantsztikus. A Temze partján van és bár elég távol van a citytól, mégis látni Londont a nappaliból. És a naplemente...Hát az valami elképesztően mesés volt. Miközben Dóra elkészítette a sajttálat, minden egyéb jósággal, mint oliva, angol paradicsom (és volt íze!), vörös bor, csak beszéltünk beszéltünk, a nap meg lement közben. És alig bírtam megállni, hogy ne csináljak 2 percenként egy fényképet.
Végezetül kaptam még egy vodka martinit oliva bogyóval és aztán elindultunk Shepard's Bushhoz, pezsgőzni. Amit tudni kell még, hogy Uxbridge Észak-Nyugat London legutolsó metrómegállója Dóra viszont Dél-Kelet London legutlosó metromegallójánál lakik. És egyszerűen hihetetelen távolságok vannak itt. Simán elutazgat az ember 2 és fél 3 órát, hogy odaérjen valahova. Mi 8 körül indultunk és "már" 10-re oda is értünk Shepards Bush-hoz, ami csak egy órára van Uxbridge-tól busszal...
Miután elfogyasztottunk 3 üveg darabonként 80 fontos pezsgőt elindultunk utunkon. Ki ki hova. Én Angelbe, ahol már várt rám Davi, hogy végre újra betegyem a lábam a Slimelightba. 9 és fél éve voltam itt először és ezidáig utoljára. Azt mondhatom, hogy rendesen megváltozott minden. Vagy lehet nem is igazán emlékszem mi volt itt. A 8 fontos belépő után kellemes meglepetés volt, hogy az eddigi legolcsóbb pub árakon dolgoztak itt. 2,5 font egy dobozos cider.
És ha jól emlékszem akkor legalább 3 terem volt nyitva. Egy az oldschool darkoknak, egy industrial egy meg amolyan dark elektro vagy hogy is mondják az ilyet. Nekem folyamatos eltévedhetnékem volt, amit nem is értek. A népek kedvesek voltak, a zene kitűnő és ez egy olyan hely, ami nem zár be reggel 3kor, mint a többi. Mi reggel 7kor jöttünk el, de a két felső szinten még ment a mulatság.
Aztán egy kellemes brunch a totál üres Sohoban, majd további borozgatás után egy házibuliban a Green Parknál délután 1kor el is indultam hazafelé. Azt hiszem inkább nem részletezem a hazautam és a maradék vasárnapot, nincs nagyon mit.
A lányeg, hogy az eddigi egyik (ha nem számítom, amikor Johnny erre jár) legjobb hétvégém volt ez Londonban, ami nem jött volna létre Timi, Dóra és Davi nálkül. Köszi nektek!
Nehezen szokom meg a távolságokat it Londonban. Főleg ha az egyik végéból a másikba utazom.
Uxbridge East Croydon 2 és fél óra...Ami a múltkori 3 órához képest rekordnak számít...De valahogy már fel sem tűnik az órák múlása. A kis üveg víz, svéd nyelvlecke és ipod olyan alaptartozékai a táskámnak mint az oyster card meg a lakáskulcs.
Hihetetlen a beépített GPSem, ugyanis dacára nnak, hogy egyszer voltam eddig Timinél, kapásból vissza is találtam. Az este érdekessége az utazáson (mind időben és térben) túl az volt, hogy sikerült skype-olni Evelynnel Lakewoodban. Így egyszerre két legyet láthatott egész hajnali fél 4ig, amikor is fellőttem a pizsit, mondván nekem programom van.
Újra meg kellett állapítanom, hogy Croydon sokkal menőbb, mint Uxbridge, pedig ez is kint messze, de a vonat olyan gyorsan suhan a Victoriáról ,hogy szinte időm sincs elővenni a könyvet. Aztán szombaton meg egyből mehetek vonattal a London bridgehez, kb. 20 perc és oda is ért a vonat. Csodálatos!
Természetesen tivábra is turistának érzem magam és a vonatról leszállva vadul kattingatni kezdtem a gépem, amikor is valami vágányúrszerűség odajött, hozzám udvariasan megérdeklődni, hogy mégis miért fotózom én a vágányokat, mikor az nem annyira szabályszerű, de végül megkaptam az engedélyt, mondván hülye turista vagyok Magyaroszágról.
A pályaudvar teteje üveg volt és ahogy felemeltem a fejem totál ledöbbentem. Ott magasodott felettem London legmagasabb épülete The Shard. A dolog érdekessége csak az, hoyg pont egy pár napja mutatták a híradóban, hoyg igen végre elkészült.
http://en.wikipedia.org/wiki/The_Shard
Én sosem voltam egy nagy felhőkarcolópárti, de valahogy ez most teljesen lenyűgözött. Döbbenetes élmény volt eltörpülni az árnyékában.
Aztán Dórával elindultunk Borough Marketra. http://www.boroughmarket.org.uk/
MOndhatjuk, hogy csak kaja van itt. De milyen! Gyakorlatilag egyfolytában ingerleve volt a nyálelválsztásom a látvány által. Mielőtt azonban megvettük volna a sajtjainkat a világ legjobb sajtboltjában, még kikukkantottunk a Temzepartra is a napsütésben.
Visszafelé beugrottunk Vinopoliszba, ami egy olyna hely, hogy ha szerted a bort akkor mindneképp meg kell látogatni. Vettünk is ott egy igen jófajtát.
http://vinopolis.co.uk/
Azon kívül, hogy a személyzet rettentően kedves volt (ami azért is fordult elő, mert Dóra régen itt dolgozott és mindneki nagyon kedvelte őt), az érdekesség az, hoyg a borkóstolást nem emberek prezentálják, hanem hanem gépek. Nos nem vagyok benne egészen biztos, hogy ez így jó e. Én kifejezetten élveztem Villányban, amikor odajött a borosgazda és magyarázot ezt azt a boráról. Lévén akusztikus memóriám fejlettebb, könnyebb úgy megjegyezenem dolgokat.
Na de attól még a borok kiválóak.
És ha a világ legjobb sajtait szeretnéd megkóstolni, akkor Neal's yard-ját ajánlanám:
http://www.nealsyarddairy.co.uk/shops_borough.html
Vegyél még paradicsomot, fokhagymát, zellert meg kenyeret avgy ami épp megtetszik a piacon és aztán már roboghatsz is haza, hogy egy kis gasztronómiai orgazmusban részesülj.
Mi a robogást hajón tettük meg. Egész vicces módon egyszer át kellett szállnunk egy másik hajóra North Greenwich nél de így legalább láttam a Cable cart, amit nem rég húztak át a Temze fölött és majd jólviszem oda Johnnyt egyszer.
http://en.wikipedia.org/wiki/Emirates_Air_Line_(cable_car)
Dóra lakása fantsztikus. A Temze partján van és bár elég távol van a citytól, mégis látni Londont a nappaliból. És a naplemente...Hát az valami elképesztően mesés volt. Miközben Dóra elkészítette a sajttálat, minden egyéb jósággal, mint oliva, angol paradicsom (és volt íze!), vörös bor, csak beszéltünk beszéltünk, a nap meg lement közben. És alig bírtam megállni, hogy ne csináljak 2 percenként egy fényképet.
Végezetül kaptam még egy vodka martinit oliva bogyóval és aztán elindultunk Shepard's Bushhoz, pezsgőzni. Amit tudni kell még, hogy Uxbridge Észak-Nyugat London legutolsó metrómegállója Dóra viszont Dél-Kelet London legutlosó metromegallójánál lakik. És egyszerűen hihetetelen távolságok vannak itt. Simán elutazgat az ember 2 és fél 3 órát, hogy odaérjen valahova. Mi 8 körül indultunk és "már" 10-re oda is értünk Shepards Bush-hoz, ami csak egy órára van Uxbridge-tól busszal...
Miután elfogyasztottunk 3 üveg darabonként 80 fontos pezsgőt elindultunk utunkon. Ki ki hova. Én Angelbe, ahol már várt rám Davi, hogy végre újra betegyem a lábam a Slimelightba. 9 és fél éve voltam itt először és ezidáig utoljára. Azt mondhatom, hogy rendesen megváltozott minden. Vagy lehet nem is igazán emlékszem mi volt itt. A 8 fontos belépő után kellemes meglepetés volt, hogy az eddigi legolcsóbb pub árakon dolgoztak itt. 2,5 font egy dobozos cider.
És ha jól emlékszem akkor legalább 3 terem volt nyitva. Egy az oldschool darkoknak, egy industrial egy meg amolyan dark elektro vagy hogy is mondják az ilyet. Nekem folyamatos eltévedhetnékem volt, amit nem is értek. A népek kedvesek voltak, a zene kitűnő és ez egy olyan hely, ami nem zár be reggel 3kor, mint a többi. Mi reggel 7kor jöttünk el, de a két felső szinten még ment a mulatság.
Aztán egy kellemes brunch a totál üres Sohoban, majd további borozgatás után egy házibuliban a Green Parknál délután 1kor el is indultam hazafelé. Azt hiszem inkább nem részletezem a hazautam és a maradék vasárnapot, nincs nagyon mit.
A lányeg, hogy az eddigi egyik (ha nem számítom, amikor Johnny erre jár) legjobb hétvégém volt ez Londonban, ami nem jött volna létre Timi, Dóra és Davi nálkül. Köszi nektek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése