Further frolic in London

Annyi itt az élmény, hogy nincs idő a blogra. Vagy nem is tudom:) Pedig van hogy itthon vagyok, de olyan gyorsan mennek a napok. De így szép és jó. És mindenekelőtt ki kell kiabálni, hogy végre tavasz van. Igazi meleg, kissé talán gatyarohasztó meleg. Végre:) A virágok kb. 2 nap alatt behoztak minden lemaradást. MAjd remélem lesz alkalmam lefotozni. 

Na de.

Múlt hét szerdán utolsó pillantban rájöttem, hogy a meetup-on találtam Valami igazi gyöngyszemet. Ezúttal az alternative nightlife csoportnál. Viszont meglepetésemre, ezen este házigazdája is Eden volt. Kicsi ez a város.:)

Az este egy régi film DVD kiadásának a bemutatója volt. A régi film pedig egy igazi B kategóriás horror sci fi egyenest a 60as évekből. Miután feliratkoztam emailben, izgultam, hogy vajon kapok e jegyet vagy marad az eredeti verzió, hogy színházba megyek. Hál az Uninak kaptam erre ingyenjegyet és a leányzó sem ment egyedül a színházba, akit lemondtam. Kicsit szégyelltem magam, de már annyiszor csináltam itt olyan dolgot, hogy másoknak jó legyen, holott én meg valami mást akartam, hogy ideje azt csinálni, amit a szívem diktál. És a szívem B moviet akart! És nem csalódtam egyetalán. MÁr a helyszín is pompás volt. A Russel Squarenél. The Horse Hospital . Úgy döntöttem, hogy a Kings cross-nál szállok le a metróról és a szél dacára sétálok, mert ezen a környéken még sosem jártam. Klassz volt, láttam sok szépet, meg megint elképzeltem, milyen csudijó lehet itt lakni és mondjuk egy átbulizott éjszaka után reggel a szerelmemmel lecsoszogni sarki falafeleshez...Hát ez az álom még várat magára..

ez az első, amit a King's Crossra érve láttam

Majd ki kell derítenem, hogy ez a Brunswick azonos e azzal, aki magyar volt és nála időzött Beethoven

na ez valahogy annyira nem illet oda

na itt ellaknék

imádom a metrolejáratokat, olyan szépek

És akkor a kellemes séta után megérkeztem a helyre.

Elötte már gyülekezett egy csomó kedves ember. Eden is ott volt, akitől kaptam egy nagy ölelést, mint régi ismerőstől:) Aztán elkezdtem dumizni egy német lánnyal, akiről később kiderült, hogy neki is a Deine Lakaien a kedvenc zenekara és ezen felbuzdulva pénteken ellátogatunk együtt a Dead and Buried nevű buliba. Amiben egyszer 10 éve voltam még Ágota vitt oda. 

Legalább is ez a terv, aztán majd meglátjuk mi sül ki belöle. 

De vissza témához. Egy pincébe kellett lesétálnunk, miután gondosan leellenőrízték, hogy rajta vagyok e a listán. A pince kb. a cirkó gejzírhez hasonlítható mozi volt. Plusz poénként wc az épületen kívül. 

Az egész hely nagyon alternatív volt és tele volt igazán izgalmas arcokkal. Darkok, punkok, psychobillyk, amit akarsz. Nekem nagyon tetszett a légkör. Szerencsére nem maradtam én sem alul a pink lakk cipőm igazán sikeres volt ezen körökben:)

Meg kell mondjam, az este teljesen ingyenes volt és még egy üveg sört is kaptunk ajándékba. 

A film címe pedig Konga.

És az estét a Bizar címú magazin szponzorálta. 

Meghívták a film egyik szereplőjét, aki nagyon vicces figura volt. Ha elképzelsz egy majdnem híres B vonal beli színészt, aki nagyon büszke magára, és szinte imádja önmagát, akkor megkapod Jess Conradot, a kis okker zakójában. 

Amikor a film elkezdődött, először azt hittem, hogy ő a film főszereplője és csak a végén a szereplőket felvonultató listánál jöttem rá, hogy az a 20 éves fiúcska volt, aki a filmbeli széplány baratja. Csak közben eltelt konkrétan 52 év.

A film zseniális, mindneképp ajánlom megtekintésre azoknak, akik szeretik a 60as évek beli horror scifit. A sztori kb. a KingKong sztorija, a színészi játék kiváló és a trükkök pedig hatlamas ovációra adtak okot:)

Azt hiszem mindenki nagyon jól szórakozott. 

Nagyon vicces volt egy ilyen bemutatón résztvenni. Mondhatom, hogy tökéletes kis csütörtök esti moziélményem volt. Igazából nem is tudom nagyon leírni az érzést, de picit úgy éreztem magam, mintha mondjuk egy cannes-i filmbemutató paródiáján lennék. És azt hiszem, hogy ez számomra sokkal kellemesebb volt, minha egy igazi feszengős bemutatón lettem volna. 

Jobbra Jess Conrad a híres és utánozhatatlan

Most látom, hogy sikerült egy majdnem ugyanolyan képet csinálni, mint a weboldal címképe...Hiába zseni vagyok:)

és  a pink lakkcipőm, amit mindneki irigyelt.:)