Everyday Life in Uxbridge

Rettenetesen elhanyagoltam eme kis blogom. Ez két dolognak köszönhető, egyrészt annyi élményem van, hogy nincs időm blogolni, másrészt beteg is voltam. (Na jó csak egy napig voltam lázas, de akkor is:))
Elöszőr egy képregénnyel kezdem. Mert engem ez a téma valamiért nagyon érdekel és vonz. A lényeg, hogy Angliát egy elég jelentős csatornarendszer szeli keresztül, amit annak idején az ipari fordalomban építettek nehéz munka árán. Ma már csak rekreációs csónakázásra használják. Nem tudom lesz e rá leehtőségem, de nagyon szívésen kibérelnék egyszer egy ilyen lakóhajót és elhajókáznék egy pár napig ebben az országban.
Csatornarendszer egy része látható Camden Townban, a piacnál, de itt Uxbridge-ban is van és történetesen pont az iroda mögött fut.
Húsvét hétfőn én ügyeltem, de mivel kivételesen bringával mentem reggel (kicsit fáradt voltam az előző napi mulatozés miatt), meló után gondoltam eltekerek egy kicsit a csatona partján. Ezeket láttam:

És akkor volt olyan szerencsém, hogy végre láthattam, hogyan halad át a gáton, egy azok közül az oly tipikus lakóhajók közül.

A gát

hajó közelít

gátőr anyuval kinyitja a kaput

apu átkormányoz

apu segít gátőrnek becsukni a kaput

a víz szintje elkezd csökkeni, gyerekek örülnek

a gát picit ereszt, de azért működik:)

mikor a hajó leliftezett a következő szakaszra szintjáre, apu a következő kapun is áthalad

ezeken a hajókon tényleg laknak

És akkor kedden találkoztam Tündével itt Uxbridge-ben és neki is megmutattam a csodás Parexel épületet a csatornával.

És hozott nekem magyar ínyencséget:) Aminek nem tudom elmondani mennyire örültem. Sajnos a pálesz nem gyóygított ki a torokgyulladásból, de azért kellemesen feldobta a hangulatot:) Én hülye meg elpazaroltam egy rudit a béna brit lakótársamra, akinek láthatólag nem ízlett. Hülye angolok, nem tudják mi a jó.

Aztán meglátogattuk a környék pubjait. Meg kell hogy valljam, itt a legolcsóbb a sör. Sehol nem fizettünk 5,50 fontnál többet két pint sörért. Szinte ingyen volt:)

Nekem nagyon jól esett végre egy jót dumizni Tündével és nagyon örülök, hogy kimetrózott hozzám Uxbridgbe. Tulajdonképpen ekkor jöttem rá, hogy itt a napi szintű beszélgetéseim annyira felszínesek, hogy én inkább már bele sem nagyon kezdek. Halálra unom már, a hogy is kell a neved kiejteni, honnan is jöttél, mit is csinálsz itt témát. Ezért inkább nagyrészt csöndben vagyok, itt Uxbridgben. A lakótársaimmal sem nagyon beszélgetek, csak a szokásos csitcset megy, de inkább csak feljövök a szobámba és itt vagyok. Mert a szobámat szeretem és nekem mindig annyi dolgom van, sosem unatkozom. És amúgy meg alig vagyok itthon:)