...you will know he is with me:)
A jól sikerült csütörtököm után egy mégjobban sikerült hétvégről számolhatok be itt Londonban, amit Johnnymmal töltöttem.
Persze volt kis izgalom, mert Ryanair késett egy csomót és ilyenkor beáll a para, hogy lekéssük az utolsó metrót Uxbridge-ba és akkor jön az éjszakaizás. De megnyugtatásul közlöm, hogy elértük.
Szombaton reggel kitaláltuk, hogy mégis csak megnézzük a KMFDM-et és a Sheep on drugs-t, szóval lefoglal
tam a jegyeket. KÉsőbb vettem észre, hogy közben Eden is üzent, hogy akkor hozzunk össze valamit. Amiből aztán később sok levelezés után végül semmi nem lett, de majd máskor.:) Ilyen ez a London. Vlahogy sosem lehet eleg biztos benne, hogy valami összejön. Ha mégis, akkor nagyon örülök neki! Azt tuti, hoyg keményen szokom a bizonytalanság elviselést. Egyszerűen semmiben sem lehetek biztos, ami Londonban történik. mindneki gondolkozés nélkül mond le dolgokat. És ami rossz, hogy kezdek én is ilyenné válni. Ez van. Megszoksz vagy megszöksz. De én ettől függetlenül élvezem és azért egy bizonyosság azért van itt nekem. Johnny.:)
Szóval, mivel verőfényes napsütés volt, ezért igen lengére vettem a figurát és egy kis ruhácskában mertem elindulni, egy szál leggingsel, amit utólag belátom igen nagy felelőtlenség volt, mert bár sütött a nap, mégis picit hűs volt.
Tottenham court felé vettük az irányt, hogy ott a Oxford streeten megnézzük, hátha van Johnny-nak Doc Martens olcsóért. Nem volt.
Így benéztünk a Soho square-re, ami akármennyire is turistás, akkor is a kedvenc terem és talán 10 éve nem láttam ilyen ragyogó napsütésben. És még egy szabad padot is találtunk a napon. És mert okosok vagyunk, két Crabbies is előkerült Johnny táskájából, így megadatott a tökéletes élmény, a parkban gyömbérsörözve napfürdőzni.:)
Ezútán elindultunk a Berwick street felé, mert aznap éppen record store day volt a Sohoban és ezért volt egy kis minifesztivál, zenekarokkal. Rengeteg szimpi arc hömpölygött az utcán. Volt ott minden, sör, kaja, színpad. Mi más kell még? És a Berwick street és környéke tele jobbnál jobb alter boltokkal.
Aztán elérkezett az idő, hogy Johnny végre kipróbálja a fish and chips féle nemzeti kultúrételt. Nos, megkóstolta, de köszöni többet nem kér. :) Angol ízetle kaja. Nem csodálom, hogy nem jött be neki:)
Ezútán elsétáltunk a Neal strethez, tervünk szerint a legnagyobb Martens shopba akartunk bemenni, és be is mentünk, de út közben találtunk egy kis boltot, ahol pont le volt árazva az a Martens, amit Johnny kinézett Göteborgban. És a különbség igen szignifikáns volt a svéd és angol árak között: 60 font.
És onnan már Angelbe mentünk, hogy felkapjuk a jegyeinket a koncertre és körbenézzünk mi folyik ott szombat délután. Eden javasolt egy "old traditional boozert" az O2 academy Islington környékén, ahol a koncert is volt, így oda ültünk be első körben. The York És nem bántuk meg. Mire kijöttünk fél Angel ott üldögélt az utcán, a pub elött, a földön, a napsütésben.
NA persze a koncert közepén meghallottam, hogy két fiatalember magyarul nyomja. Nem véletlen. Talán minden koncerten vannak az első sorban magyarok. Nagyon boldogok voltak, hogy találkoztunk, kaptam sok ölelést és persze Johnny is nagyon közkedvelt lett azonnal. Köszönhetően a magyar barátságos vérmérsékletnek. Vagy inkább az elfogyasztott alkoholnak? De tény, hogy így már régen örült nekem bárki itt Londonban. Kicsit el is kámpicsorodtam, mert bár mindig feltalálom magam, és mindenhol jól érzem magam, azért az hiányzik, hogy igazi kebelbarátnéimmal menjek ide oda. Vagy éppen egy koncertre srácokkal. Mint ahogy mondtam, hogy itt sokszor előfordul, hogy lemondják a programjaimat. Azt hiszem ennek az oka is abban keresendő, hogy nem igazán vannak itt mély és őszinte baráti kapcsolatiam. Ismerek egy csomó embert most már, de nagyon hiányzik az, hogy legalább egy valaki lenne, akit ha felhívok, hogy te nem ugrunk el sörözni olyan szépen süt a nap, akkor az a valaki azt mondja, hogy dehogynem, pont ezt akartam javasolni. Lehet bennem van a hiba, de mintha mindenki nagyon felületes lenne. De az is lehet, hogy csak az van, hogy mindenki elmúlt 30 és van egy önálló élete, netán gyerek, család és abba már nem férnek bele új barátságok, meg az sem, hoyg folyton eljárkáljon otthonról. De javítson ki sbárki, ha tévedek. Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor amíg otthon voltam egyedül, szingliként, ugyanez volt a helyzet. Nagyon nehéz volt bárkivel is bérmit leegyeztetni. Egy különbség volt csak, otthon nem kaptam ennyi programtörlést, mint itt. Lassan megszokom, hogy egyszerre két programot csinaáljak magamanak, mert egy legalább összejön. NA de ennyit a nyafogásról, mert panaszra igazán nincs okom és kiválóan érzem magam a bőrömben. Mindennel együtt is életem legjobb döntése volt ideköltözni..:) És ott van nekem a meetup, ahol bármikor tlaálok barátokat, ha más nem egy estére.
Ezzel a szombati nap hivatalos része véget is ért s szépen hazametrótunk és buszoztunk (metropolitain megint lezérva).
Vasárnap pedig a csodálatos Uxbridge-ban kavirnyáltunk. :) És csináltam Johnnynak töltött paprikát vegetáriánus verzióban. De jó lett! Pedig életemben először csináltam.
A jól sikerült csütörtököm után egy mégjobban sikerült hétvégről számolhatok be itt Londonban, amit Johnnymmal töltöttem.
Persze volt kis izgalom, mert Ryanair késett egy csomót és ilyenkor beáll a para, hogy lekéssük az utolsó metrót Uxbridge-ba és akkor jön az éjszakaizás. De megnyugtatásul közlöm, hogy elértük.
Szombaton reggel kitaláltuk, hogy mégis csak megnézzük a KMFDM-et és a Sheep on drugs-t, szóval lefoglal
Szóval, mivel verőfényes napsütés volt, ezért igen lengére vettem a figurát és egy kis ruhácskában mertem elindulni, egy szál leggingsel, amit utólag belátom igen nagy felelőtlenség volt, mert bár sütött a nap, mégis picit hűs volt.
Tottenham court felé vettük az irányt, hogy ott a Oxford streeten megnézzük, hátha van Johnny-nak Doc Martens olcsóért. Nem volt.
Így benéztünk a Soho square-re, ami akármennyire is turistás, akkor is a kedvenc terem és talán 10 éve nem láttam ilyen ragyogó napsütésben. És még egy szabad padot is találtunk a napon. És mert okosok vagyunk, két Crabbies is előkerült Johnny táskájából, így megadatott a tökéletes élmény, a parkban gyömbérsörözve napfürdőzni.:)
Ezútán elindultunk a Berwick street felé, mert aznap éppen record store day volt a Sohoban és ezért volt egy kis minifesztivál, zenekarokkal. Rengeteg szimpi arc hömpölygött az utcán. Volt ott minden, sör, kaja, színpad. Mi más kell még? És a Berwick street és környéke tele jobbnál jobb alter boltokkal.
Aztán elérkezett az idő, hogy Johnny végre kipróbálja a fish and chips féle nemzeti kultúrételt. Nos, megkóstolta, de köszöni többet nem kér. :) Angol ízetle kaja. Nem csodálom, hogy nem jött be neki:)
Ezútán elsétáltunk a Neal strethez, tervünk szerint a legnagyobb Martens shopba akartunk bemenni, és be is mentünk, de út közben találtunk egy kis boltot, ahol pont le volt árazva az a Martens, amit Johnny kinézett Göteborgban. És a különbség igen szignifikáns volt a svéd és angol árak között: 60 font.
És onnan már Angelbe mentünk, hogy felkapjuk a jegyeinket a koncertre és körbenézzünk mi folyik ott szombat délután. Eden javasolt egy "old traditional boozert" az O2 academy Islington környékén, ahol a koncert is volt, így oda ültünk be első körben. The York És nem bántuk meg. Mire kijöttünk fél Angel ott üldögélt az utcán, a pub elött, a földön, a napsütésben.
Egy sör után kicsit sétálgattunk a környéken, amikor is találtunk egy charity shopot, ahol én találtam egy bájos kis csipke ruhát 6 fontért a topshoptól és úgy gondoltam ez jobban illik az esti programhoz, így gyorsan át is öltöztem a következő pubban.
Ezután már tényleg elindultunk a koncertre. Természetesen mindenki dress code szerint öltözve, punk, dark electro whatever. Sosem tudtam ezeket a megfogalamazásokat. De tény, hogy még halványkékbe öltözött avatart is láttam.
És a koncert. Hát az abszolút az elvárásokon felüli volt. Be kell valljam, hogy sem a Sheep on drugs sem a KMFDM munkásságát nem ismerem túl mélyrehatóan.
De nagyon jól szórakoztunk. Sheep on drugs kifejezetten felmelegítette a közönséget a színpadi látványosságaival. Nekem személy szerint ők jobban tetszettek, mégha a hangosítás nem is volt olyan jó, mint KMFDMen. KMFDM is szimpi volt, meg zúztak is rendesen.
Koncert után elmentünk a Slimelightba, mert a jegy ellenében ingyen mehettünk be. Ami azonban csak egy teremre vonatkozott, így sajna a többit nem tudtam megmutatni életem szerelmének. De tetszett neki amit látott és még visszatérünk. Johnnyt a Szimplakertre emlékeztette a hely és ahogy körülnéztem be kellett valljam van benne valami.
 |
| Johnny Love |
Vasárnap pedig a csodálatos Uxbridge-ban kavirnyáltunk. :) És csináltam Johnnynak töltött paprikát vegetáriánus verzióban. De jó lett! Pedig életemben először csináltam.
 |
| Felirat hozzáadása |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése