2013. március 30., szombat

Beer, beer and Sambuca...

Nagyon kedvelem a meet up.com-ot. Vannak az indie geekek, akikkel már 3 szor próbálkoztam vicces társaság, igazából nyomik, de legalább lehet velük menni koncertre meg pubozni (mint pl. a Ship nevű rockkocsmába, ami ugyan tradicionalis english pub, de a zene tök jó és bent van a Soho környékén) és csatlakoztam egy olvasoklubhoz is. Na ez kihagyhatatlan sztori...

Mivel a csütörtöki programom le lett mondva és a hétvégi is, kénytelen voltam elkezdeni bökögetni a meetup ot, hát ha találok valamit helyette. Csütörtökre a 'London legrégebbi olvasó klubja' hírdetett meg egy pubcrawlt. Holbornba. És azt a környéket kedvelem. Szóval gondoltam nincs vesztenivalóm.

Persze mielőtt odamentem volna a találkozóra kicsit kódorogtam az Oxford streeten, hiszen az kötelező. :) Ebben a körben lekerültem egy kissé gyanús bolt pincéjébe is, ahol kiderült, hogy a telefonomat 45 fontért tennék kártyafüggetlenné...

NA de.

Elmentem az első pubba, ami Old Nick névre hallgatott és amolyan igazi tradicionális pub volt, tele angollal, plusz még egy munkahelyi buli is volt ott, lévén másnap senki sem dolgozott, mert a Good friday itt munkaszüneti nap. (Persze én dolgozok, mert kapok helyette szabadnapot plusz dupla lóvé, ami elég jó arány).
Őszintén semmi kedvem nem ehhez az egészhez, és ahogy körülnéztem úgy ment el a kedvem egyre jobban. Már már fontolgattam a hazaindulás lehetőségét, de azért gondoltam legalább egy sört megiszok. Közben dobtam egy smst a szervezőre, hogy hol vannak és hogy ismerem fel őket. Hááát. Amikor megláttam a társaságot, azonnal menekülni akartam. A minimum életkor 45, de inkább 50 év volt konkrétan volt ott egy faszi, aki a nagyapám is lehetne.
Hát ennyire még sosem nyúltam mellé...Gondoltam gyorsan megiszom a söröm és lelépek, na de ők gyorsabbak voltak, mert még meg sem ittam a söröm, amikor közölte a szervező, hogy most megyünk egy lengyel bárba, mert ott a vodka féláron van. HÁt nem volt mit tenni mentem velük.

Aztán ott valahogy az egész tök jó lett. Mindenki nagyon kedves lett, meghívtak sörre és még el is dumizgattunk és röhögcséltünk. Hiába az alkohol a szorongás és feszengés legjobb oldószere. Volt két amerikaii csajszi, azok is minimum 50 évesek voltak, de nagyon jó arcok voltak Az egyik még Budapesten is volt egyszer. A másik egy fotográfus csajszi és imádott engem valamiért. A végén alaposan megölelgetett és hogy menjek máskor is velük. Hát komolyan nagyon vicces volt. Igazából csak egy sima kis iszogatós este volt, nagyon kellemesen csalódtam. És az is hozzátarozik, hogy azt hiszem az amerikai népek jobb fejek, az angoloknál. Ha aza két csajszi nem lett volna, valszeg tényleg elmenekültem volna.
Amúgy érdekes módon az olvasásról szó sem esett. Pedig már készültem, hogy majd biztos megkérdezik, mi a kedvenc könyvem...

lengyel bár

no comment

róka sör:)

olvasó klub:D


Oh a Sambuca rész lemaradt.
Tegnap Timi elvitt egy tök jó helyre egy barátja szülinapi bulijába. A hely Clapham Junctionnal van és úgy hívják Project Orange. És nagyon klassz hely. Már pont ideje volt, hogy ne csak angol pubokba menjek, hanem lássak valami mást is. És a zene nagyon jó rock muzsika volt! Missiont is játszottak, meg Johnny Casht, ezekre emlékszem...Mert amúgy a végére rendes elhajlás lett belüle. NEm is értem haza csak ma déletőtt.

A Sambuca egy rövid ital kéne legyen, de szerintem átverés, mert kanalas gyóygszer íze van, amit gyerek koromban ittam.
És volt egy ausztrál fickó, aki teljesen kész volt, hogy szeretem Nick Cave zenéjét. Nem bírta felfogni, hogy ismrehetem én, aki kelet Euróbában nőttem fel.

Ezenkívül dumiztam egy rakás magát zenésznek nevező egyénnel. Hát elég neház lehet itt zenésznek lenni, elég erős a konkurencia. Gondolom tényleg csak a legjobbaknak jön össze.

Reggel kellemesen kisétáltam  az overgroundhoz és megállapítotam, hogy igen klassz kis környéken töltöttem az estém. Konkértan egy kastélyba botlottam, amint kiléptem az átmeneti szállásom helyszínéről.

Itt van pár kép és aztán megyek aludni.:)

A 'szerb harcos', akinek a szülinapját ünnepeltük

kaptam egy szivecskét a guinessem habjába


na ez az ausztrál srác, aki nem értette, honnan ismerem Nick Cave zenéjét















Earl's courtnál, minden manuálisan ment, már  ami a metroirányítást illeti

kőkori kijelző Earl's courtnál



Mivel pirosba kellett menni, felvettem a piros martens gumicsizmám, a piros farmerom és a piros bőrdzsekim. Az ünnepelt annyira meghatódott, hogy szuperheronak keresztelt el.Szóval mátől hívhattok Szuperheronak:)))


Ezen a helyen találkoztam Timivel először életemben 5 évvel ezelőtt, akkor Evelynnel hármasban és persze ott volt Dexter is...

40 féle sör...



2 megjegyzés:

  1. Már 9 napja nem volt bejegyzés!!!
    Remélem nem fogytál ki a témából... :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát dehogy is, épp az hogy annyi az élmény hogy nincs időm frissíteni a blogot:)

      Törlés