You dont have to pay to God

Mióta itt vagyok és beixszeltem a meetup.com-on, hogy érdekelnek a spirituális és egyéb ezo hókuszpokuszok, gyakorlatilag naponta 5-6 kéretlen hírlevelet kapok, hogy milyen csodás csoporthoz csatlakozzak. Eleinte nagyon örültem is neki, mert azért klassz lenne picit tovább fejlődni, valami újat tanulni, bár sokszor már az az érzésem, hogy minden tanítás ugyanazt hajtogatja, csak valami más köpenybe van burkolva, hogy jól eladható legyen.
Például kicsi szívem nagyon röpdösött, mikor az első jóga hírlevelet kaptam West Londonból. Aztán mégjobban, amikor tibeti buddhisták hívtak meditálni. Aztán azóta persze csalódottan törölgetem az ilyen értesítőket, mert sajnos mindegyiknek ára van. És olyan ára, amit én nem akarok kifizetni. Egy jóga óra simán 20-30 font. De pl. a tibeti meditáció ingyenes, azonban ajánlott adományt nyújtani a tanításért cserébe és volt bizony olyan javaslat is, hogy személyenként 100 fontot gondoltak megfelelő összegnek eme tanításért.
Aztán egyszer csak kaptam egy hírlevelet, kundalini jógára, ami teljesen ingyenes.
Hát persze már elég szkeptikus voltam, de gondoltam üsse kő egyszer csak kipróbálom, legalább megtalálom, hol a buktató. Még gyanúsabb lett, mikor valaki megkérdezte, hogy kell e matrac amire a válasz az volt, hogy nem. Itt már szinte biztos voltam benne, hogy valami beetetés lesz. Na de azért menjünk el, nem árt az impulzus, és a hely legalább London belvárosában van, ha más nem, hát legalább sétálok egyet...
Már az egész érkezésem mesebeli volt. Valahogy ahogy kiszálltam a Covent gardennél és elsétáltam a rengeteg kivilágított színház mellett, hirtelen úgy éreztem magam, mintha valamiféle elvarázsolt mesevilágba csöppentem volna. Annyira szürreális volt az egész, hogy itt Uxbridgeben az unalmas szürke kisvárosban felszállok egy metróra és egy óra múlva egy Monty Python szerű valóságba csöppenek.

sajna pont nem volt nálam fényképező apparát és ez nem is igazán adja vissza a csillogást és a kabaré hangulatot

ez egy régebbi képem, de pontosan itt voltam most is

Na de a hely maga, az egy félreeső kis sikátorban volt, ahova magamtól tutira nem mentem volna be.

A nagy csillogó utcák után igen éles volt a kontraszt. Semmiféle díszítő motivum nem hívta fel a figyelmet a közösségi házra, ha nem állt volna elötte két ember, lehet el is megyek mellette.

magamtól tuti nem megyek ebbe az utcába be

a közösségi ház

Az épület belülről sem volt különösebben hivalkodó, látszott, hogy már jóideje nincs pénz még a tisztasági festére sem. 

Az előadó teremben már gyülekeztek a népek és középen a mester(nő) képe volt kitéve. Név szerint Shri Mataji Nirmala Devi. Néhányan már meditáltak és voltak akik fura mozdulatokat csináltak, mintha egy képzeletbeli spulnit tekernének fel a fejük fölé, majd ott háromszor masnit kötnének rá. Be kell valljam, nadi ide, csikung oda, elsőre azt hittem valami lököttek közé kerültem.

Mint kiderült a jóga hétköznapi értelmezéséről, amennyiben is különböző ászanák segítségével érik el a jóga állapotát szó sincsen. Először egy magyarazátatot kaptunk a kundalini jógáról, majd egy kb. 20-25 perces riportot  Shri Mataji Nirmala Devi-vel. Aki két éve eltávozott. De elmagyarazta, hogy ez az egész dolog itt ingyen van, mert istennek nem kell azért fizetnünk, hogy megkapjuk a tudást. És tényleg nem kellett fizetni. És a végén még teával és süteménnyel is megkínáltak, valamint fénymásolt papíron kiosztották, mit is csináltunk, hogy segítség a gyakorlást. ÉS hetente több helyszínen is van ilyen, tlejesen ingyen.

És hogy mit is csináltunk? Így majd egy héttel később már kicsit nehéz leírni mindent, de széken ültünk és volt néhány mozdulat, amely nekem leginkább némi csakratisztításhoz hasonlított. És meditáltunk. Meg volt a láthatatlan spulni tekerés is masnikötéssel.
És aztán egyszerűen kinyílvánítottuk a kívánságunkat "Mother"nak, hogy megkapjuk a tudást és saját magunk tanítómesterei lehessünk. És így tapasztaljuk meg a Yoga-t.  És azt kell mondjam valami mindneképp mükődött. Az érzesek is nagyon kellemesek voltak közben. Hiába csoportban, mindig sokkal jobban megy a meditáció. És ahogy előre mondták, valóban jelzett a kezem, hova kell majd jobban koncentrálnom. Aztán "seniorok" segítettek nekünk kitisztítani a csakrákat. Én egy idősebb chilei úriemberrel kerültem párba. Aki foglalmam sem volt mit csinál, mert a szemem csukva volt, de nagyon jó érzés volt és közben mintha valami folyamatosan húzott volna hátra és fölfelé vagy húzott volna ki belölem valamit. Aztán még beszélgettünk erről arról, olyan dolgokat hozott fel saját magától, amiről egyetalán nem akartam megnyilvánulni aznap és amikor mondtam, hogy én nem ezért jöttem ide, hogy ezekről beszéljek, szegény eléggé megsértődött, mert ezzel én az ő gurui képességeit hazudtoltam meg. Amúgy persze a vesémbe látott...Csak amikor épp nem vagy rákészülve, hogy egy idegennek bőgjél, akkor nem vagy rákészülve. Ennyi.

Mindenesetre nagyon kellemes csalódás volt az egész. Hihetetlen, hogy itt Londonban, ahol minden a pénzről szól, itt is vannak olyan emberek, akik egyszerűen csak jót akarnak neked. És teszik ezt akkor, amikor neked éppe erre van szükséged. Köszönöm. Hálás vagyok érte kedves Uni.

Arra csak később jöttem rá, hogy ez az egész olyan szimbólikus volt. Már maga  a hely is. Ahogy ott sétáltam a csillogó színházsoron, ahol mindne csak játék, trükk és semmi sem igazi és akkor letértem egy kis sötét kis utcába, mert tudtam, hogy nekem oda kell mennem és ott találtam meg az igazi fényt. Amely nem kérkedett, nem csábítgatott, nem akart megcsalni, átverni, elvenni a pénzem, csak felkínálta minden szeretetét. És mostatntól mindig ott van. Bármikor, amikor csak szükségem van rá. Mert nem kell ahhoz semmi körítés, hogy megkapd, amire szükséged van. Csak kérni kell és megadatatik.