És négy hónap 13 nap itt tartozkodás után megtörtént a csoda és egy magyar kolláganővel elmentünk egy pubba munka után és söröztünk és dumáltunk és nagyon jó volt. :)
Persze ő már az összes puban volt Uxbridgeben, mert mint kint kiderült a CRAkkal lehet menni pubozni meló után. Csak a drug safety-sek bénák...
Na de összegezve, ez volt a legcukibb pub Uxbridgben és az eddigi legolcsóbb Londonban. 2.80 illetve 3 font között a pint ale.
Összességében vegyes társaság, az középkorú öltönyös, újságot olvasó nyugger, vöröshajú 30as punk, 50-es rock n' rollerrel. Mindenféle volt férfiban. Viszont rajtunk kívül egy nő volt csak: a pultos...
http://www.beerintheevening.com/pubs/s/44/4456/Queens_Head/Uxbridge
Múlt heti sörözés meló után:
http://www.grandunionbars.com/paddington/
A történet annyi, hogy egyszer nem is olyan régen beregisztráltam egy weboldalra, ahol én azt gondoltam, hogy velem hasonszörűekkel találkozhatom. Vagyis külföldre költöztem, társaságot keresek segítség.
Szépen meló után felültem a metropolitain linera és meglepően gyorsan be is értem a citybe. Viszont a helyet meg nem találtam, akarhogy kerestem. Végül két kedves angol igazított útba, az egyik hölgy előzékenyen kikereste nekem a post code alapján a pubot az iphone-ján. Nem is értem minek vettem smart phonet, ha mindenkinek van és szívesen használják, kérés nélkül azonnal...
Na de a hely maga rejtve volt, mert bár Paddington station régi belvárosi rész, a hely jól volt álcázva újépítésű lakóházakkal. A házak között bájos kis kanális, hidacskával és a végén ott a Grand Union. El is képzeltem egyből, hogy ha itt laknék nyáron milyen kellemes lehetne.
A pub igazából egy bár.
Különbség a pub és a bár között:
Pubban csapolják a sört és általában old school brit pub külseje és belső tere van, tapétával, szőnyeggel, helyi alkeszokkal.
Bár: nincs csapolt cider. Sőt alngol cider sincs, csak svéd Koppaberg.
Viszont kellemes meglepetés, hogy a CS (citysocializing.com) fizet egy koktélt ajcsiba. Kiszámoltam, elég csak kétszer elmenni egy hónapban és máris visszakapom a regisztrációs havi díjat folyadékban.
Na de az este nyomozati kérdése:
Ha valaki angol és Londonban született és itt is nőtt fel, miért van szüksége egy ilyen oldalra? Hiszen csak kéne, hogy legyen itt pár baratja, mint ahogy Budapesten nekem is van volt sok barátom.
A válasz:
Többnyire korai 30asok voltak jelen. És a két helyről (reprezentatív minta, egy nő és egy férfi volt kikérdezve) is pontosan ugyanazt a választ kaptam. Ebben a korban sok barát elment külföldre, másik városba, csaladja, gyereke van, vagy egyszerűen csak bepunnyadt és nincs kedve menni, vagy nincs pénze... Szóval kokrétan ugyanabban a helyzetben vannak, mint én.
London talán 10 millió magányos lélek városa. Általánosságban is az a véleményem, hogy itt nagyon egyedül érzik magukat a népek.
De nem is csoda, egyszerűen itt nem olyanok, mint otthon. Bár igen jól eldumizgattam több emberrel is, mégsem volt senki sem, aki mondjuk elkérte volna a számom, hogy huu hát ez élmény volt dumizzunk máskor is vagy bármi...Nem csodálom, hogy magányosak és nincs barát, akivel elmenjenek valahova. Valahogy az az érzésem, hogy csak úgy vannak itt a népek, de nem élnek igazán.
Melóban is sokszor, ha megkérdezem az egyedülálló leányzókat, hogy telt a hétvége a választ legtöbbször az, hogy hát el akartam menni a gymbe, de végül mégsem. Mi a baj ezekkel az emberekkel? Miért nem kötődnek senkihez? Hol vannak a jófejek? Vagy ebben a korban már mindenki rigolyás és csak magával törődik?
Komolyan nem értem. De viszont hála a rengeteg közösségi oldalnak, amelyek próbálják a sok kis elszigetelt emebkét egy nagy masszává kovácsolni, többet nem fogok unatkozni.
Gyakorlatilag minden napra van 5-6 program hétvégére pedig megszámolhatatlan mennyiségű. És ez csak egy weboldal, de van egy rakás. Arra gondoltam végigtesztelem az összeset, amíg itt vagyok. Jó mókának tűnik és majd riportálok itt, linkkel, meg miegymás.
Annak a 3 embernek, aki olvassa a blogom...
Nektek köszi:)
Persze ő már az összes puban volt Uxbridgeben, mert mint kint kiderült a CRAkkal lehet menni pubozni meló után. Csak a drug safety-sek bénák...
Na de összegezve, ez volt a legcukibb pub Uxbridgben és az eddigi legolcsóbb Londonban. 2.80 illetve 3 font között a pint ale.
Összességében vegyes társaság, az középkorú öltönyös, újságot olvasó nyugger, vöröshajú 30as punk, 50-es rock n' rollerrel. Mindenféle volt férfiban. Viszont rajtunk kívül egy nő volt csak: a pultos...
http://www.beerintheevening.com/pubs/s/44/4456/Queens_Head/Uxbridge
Múlt heti sörözés meló után:
http://www.grandunionbars.com/paddington/
A történet annyi, hogy egyszer nem is olyan régen beregisztráltam egy weboldalra, ahol én azt gondoltam, hogy velem hasonszörűekkel találkozhatom. Vagyis külföldre költöztem, társaságot keresek segítség.
Szépen meló után felültem a metropolitain linera és meglepően gyorsan be is értem a citybe. Viszont a helyet meg nem találtam, akarhogy kerestem. Végül két kedves angol igazított útba, az egyik hölgy előzékenyen kikereste nekem a post code alapján a pubot az iphone-ján. Nem is értem minek vettem smart phonet, ha mindenkinek van és szívesen használják, kérés nélkül azonnal...
Na de a hely maga rejtve volt, mert bár Paddington station régi belvárosi rész, a hely jól volt álcázva újépítésű lakóházakkal. A házak között bájos kis kanális, hidacskával és a végén ott a Grand Union. El is képzeltem egyből, hogy ha itt laknék nyáron milyen kellemes lehetne.
A pub igazából egy bár.
Különbség a pub és a bár között:
Pubban csapolják a sört és általában old school brit pub külseje és belső tere van, tapétával, szőnyeggel, helyi alkeszokkal.
Bár: nincs csapolt cider. Sőt alngol cider sincs, csak svéd Koppaberg.
Viszont kellemes meglepetés, hogy a CS (citysocializing.com) fizet egy koktélt ajcsiba. Kiszámoltam, elég csak kétszer elmenni egy hónapban és máris visszakapom a regisztrációs havi díjat folyadékban.
Na de az este nyomozati kérdése:
Ha valaki angol és Londonban született és itt is nőtt fel, miért van szüksége egy ilyen oldalra? Hiszen csak kéne, hogy legyen itt pár baratja, mint ahogy Budapesten nekem is van volt sok barátom.
A válasz:
Többnyire korai 30asok voltak jelen. És a két helyről (reprezentatív minta, egy nő és egy férfi volt kikérdezve) is pontosan ugyanazt a választ kaptam. Ebben a korban sok barát elment külföldre, másik városba, csaladja, gyereke van, vagy egyszerűen csak bepunnyadt és nincs kedve menni, vagy nincs pénze... Szóval kokrétan ugyanabban a helyzetben vannak, mint én.
London talán 10 millió magányos lélek városa. Általánosságban is az a véleményem, hogy itt nagyon egyedül érzik magukat a népek.
De nem is csoda, egyszerűen itt nem olyanok, mint otthon. Bár igen jól eldumizgattam több emberrel is, mégsem volt senki sem, aki mondjuk elkérte volna a számom, hogy huu hát ez élmény volt dumizzunk máskor is vagy bármi...Nem csodálom, hogy magányosak és nincs barát, akivel elmenjenek valahova. Valahogy az az érzésem, hogy csak úgy vannak itt a népek, de nem élnek igazán.
Melóban is sokszor, ha megkérdezem az egyedülálló leányzókat, hogy telt a hétvége a választ legtöbbször az, hogy hát el akartam menni a gymbe, de végül mégsem. Mi a baj ezekkel az emberekkel? Miért nem kötődnek senkihez? Hol vannak a jófejek? Vagy ebben a korban már mindenki rigolyás és csak magával törődik?
Komolyan nem értem. De viszont hála a rengeteg közösségi oldalnak, amelyek próbálják a sok kis elszigetelt emebkét egy nagy masszává kovácsolni, többet nem fogok unatkozni.
Gyakorlatilag minden napra van 5-6 program hétvégére pedig megszámolhatatlan mennyiségű. És ez csak egy weboldal, de van egy rakás. Arra gondoltam végigtesztelem az összeset, amíg itt vagyok. Jó mókának tűnik és majd riportálok itt, linkkel, meg miegymás.
Annak a 3 embernek, aki olvassa a blogom...
Nektek köszi:)
Szerintem több az, mint három...:):)
VálaszTörlés