Volt egyszer valamikor az első hétvége Londonban 2013-ban. Elég uncsinak indult az egész, mert ugyan lett volna egy találkozóm, és Shorditch street volt betervezve, de sajnos lemondta a leányzó.
Bánantomban pénteken beugrottam a Tescoba és vettem 4 kisüveges Crabbiest, amiből aztán 3 le is csúszott és ez kb. elég is volt ahhoz, hogy feljavítsa a hangulatom annyira, hogy beregisztráljak egy oldalra, ahol hasonszőrű népek vannak, vagyis külföldről idetelepültek. Gyorsan szerveztem egy eseményt is, a VandA museumba, ahol is éppen angol estélyi ruhák kiállítás volt. Kedves univerzum meg is hallgatott, mert egy orosz leányzó be is jelentkezett, pedig elég szűk volt az időintervallum, kb. este 9kor postoltam és másnap kora délutánra hírdettem meg. Mint kiderült még egy lány jelentkezett rá, de végül ő mégsem jött, viszont a tervek szerint most vasárnap találkozunk Ealingben és megyünk brancholni egy francia étterembe. Nem is branch lesz az, hanem petit dejeuner:) Na de vissza a tárgyra.
Szóval végül egész jó érzéssel hunytam le a szemem, hogy szombatra két programom is akadt, egy múzeum és egy mozi.
Alexandra halál pontos volt, be is vettük magunkat a múzeumba. Csak éppen kiderült, hogy aznapra már nincs jegy...Csak vasárnapra. Így egy kissé elkámpicsorodva jártuk körbe azt a részét a kiállításnak, amely ingyenes volt. Ami döbbenet, hogy gyakorlatilag a fele megtekinthető volt. Na de akkor minek szednek belépőt? mi lehet, olyan izgalmas a falak mögött. Nos ki is derítettük, mert Alaexandra is vagány lány, így amikor a jegypultnál leesett valami könyvhalom és mi épp véletlenül a kijáratnál sündörögtünk, hirtelen lehajoltam és 'véletlenül' a szalag mögött egyenesedtem fel. Fél perc múlva már Alexandra is bent volt. Nos azt nem tudom 15 fontot megérte e a kiállítás, de ingyen mindenképp hatalmas élmény volt látni a csúcsdivattervezők ruháit élőben, a 60-as évektől napjainkig. Képek alább csatolva.:)
Múzeum után meg beültünk egy igazi kis kínai étterembe. Kis faszékeken ültünk, olcsón nagyon jót kajáltunk jázminteával. A wc pedig kívülről volt megközelíthető a pincében, a konyhán keresztül, ahol is éppen fél Kína üldögélt és ette az ebédjét. Milyen autentikus élmény volt:)
Aztán elvetődtünk egy nagy és szépségesen csillogó útra, ahol a HArrods is van. Fogalmam nincs mi a neve az útnak, de még a turkálók is csilivilik és méregdrágák voltak:)
5kor meg találkoztam Nickzaddal, akit még Swans koncertről ismerek. Végre összehoztunk egy moziestet. A Sohoba mentünk az Armour című filmet nézni. (mellesleg pont egy hete Johnnyval kolbászoltunk el a mozi elött, teljesen véletlenül). Nos mozi Londonban. Ez egy art cinema volt, de attól még csili vili. A földszinten kávézó sütikkel ,amik éppen csak nem szólaltak meg, de mindenestre erősen sugalmazták, hogy vegyél meg és egyél meg. Aztán egy emelettel lejjebb egy bár, ahol a szokásos mozikaján kívül vörös bort is kérhetsz és üvegpohárban fogod kapni.
Aztán még egy emelet lefelé és akkor már a mozi terem is megvolt. 13 fontért pedig oda ülsz ahova akarsz. A boroddal vagy a söröddel.
Film meg brutál volt. Aki látta tudja. Aki meg nem, csak akkor nézze meg, ha szereti a drámákat. Amour. Izgalmas téma, sokan, sokféleképpen feldolgozták már, ez nekem most igen újszerű volt. Igen sok minden kavargott közben a fejemben. Egyrészt, hogy ez egy olyan szerelem, amit remélem én is megélek egyszer, ha olyan hajlott korú leszek, mint a főszereplők. Aztán eszembejuttatta a tesóm, meg anyut is.
Meg egy rakás dolgot. Mivel kicsit le voltam hangolódva, mozi után még beültünk egy sörre a sohoban egy pubban és sokáig boncolgattuk a filmet. Nickzad nem csak néz egy filmet, hanem látja is. És nagyon jó dolgokat vetett fel. Tisztára élmény volt így dumizgatni. Azt hiszem változtatott a filmnézési technikámon. És amúgy is jó arc, csupa jó könyveket olvas, meg filmeket néz. Sajnos egy sör után haza is akart menni, viszont én ugye ha elkezdek inni és másnap nem kell dolgozni, nos akkor ugye baj van...Szóval mondtam, hogy menjünk még egy helyre. Elvitt egy jópofa kocsmához, 12 bar, de ott épp koncert volt, ezért nem mentünk be, így átmentünk egy másik pubba, ami viszont nagyon cuki volt. Legalább 3 bejárata volt és mindenhol kis szobák voltak, de kb. olyan mint egy nappali. Ott még egy sör, majd még egy pub és még egy. Lett volna még egy csak sajna lévén ez Anglia, már bezárt. Pedig az is nagyon király volt. Ott a pult körül vannak boxok, értsd úgy, hogy konkrét fallal elválasztott boxok és ajtó is van hozzá, szóval egy ilyenbe ha betelepülsz, nem kell sorbaállni a pultnál, mert ott van elötted és kb. 6-8 ember elfér egy ilyenben, szóval, nem kell kihúznod magad addig is a baráti csevegésból. Állati jó ötlet.
Aztán persze a szokásos 2 órás buszút haza az elragadó Hillingdonba, amikor is 85x fogadtam meg, hogy innen költözni kell nagyon hamar.
Valahol Hays Bypassnál, ami röpke 15 megálló innen, lerakott minket a busz és ami meg tovább hozott volna Uxbridgeba, na az szépen elhúzott az orrunk elött. Azért használok többesszámot, mert a megállóban volt egy leányzó, akivel aztán elütöttük azt a laza fél órát, amig a követező buszra vártunk...Sajnos nem emlékszem a nevére, de nepáli volt, és már itt él vagy 3 éve. Pont aznap szakított a pasijával, aki szintén nepáli, ezért csúnyán berúgott a sohoban a meleg barátaival. (Közben meg csetegetett valami sráccal, aki tetszik neki (szintén nepáli), de a beszélgetés végére kiderült, hogy az srác a USban él és még valami távoli unokatesó is, szóval nem is értem hogy gondolja..)Mert hogy divatot tanul az egyetemen és minden barátja meleg. Ez sok gondolatot felvetett bennem. Pl. a csaj százszor exklúzívabban és divatosabban volt nálam öltözve, kitűnő stílusérzékkel válogatott ruhákba, ami arra a követekeztetére juttatott, hogy ha valaki Nepálból Londonba jön divatot tanulni, akkor lehet, Nepálban nem csak szerzetesek vannak bordó lebernyegben, mantrákat motyogva?
Másrészt, megjegyzem, hogy nekem semmi bajom a melegekkel. Széép dolog a szerelem, akár egyneműek között is. De azért picit mindig ledöbbenek, amikor a Sohoban az utcán smároló srácokat látok. Hát ideje a beszűkűlt magyar látásmódomon tágítani egyet:)
Nos dióhájban ennyit a szombatomról. De el kell, hogy mondjam, hogy annyira feltöltött ez a hétvége, hogy hihetetlenül jól éreztem magam utána egész héten. Ezek azok az élmények, amiért én ideköltöztem.
Aztán még hétfőn Davival is összefutottunk, de ez egy másik lap.
Bánantomban pénteken beugrottam a Tescoba és vettem 4 kisüveges Crabbiest, amiből aztán 3 le is csúszott és ez kb. elég is volt ahhoz, hogy feljavítsa a hangulatom annyira, hogy beregisztráljak egy oldalra, ahol hasonszőrű népek vannak, vagyis külföldről idetelepültek. Gyorsan szerveztem egy eseményt is, a VandA museumba, ahol is éppen angol estélyi ruhák kiállítás volt. Kedves univerzum meg is hallgatott, mert egy orosz leányzó be is jelentkezett, pedig elég szűk volt az időintervallum, kb. este 9kor postoltam és másnap kora délutánra hírdettem meg. Mint kiderült még egy lány jelentkezett rá, de végül ő mégsem jött, viszont a tervek szerint most vasárnap találkozunk Ealingben és megyünk brancholni egy francia étterembe. Nem is branch lesz az, hanem petit dejeuner:) Na de vissza a tárgyra.
Szóval végül egész jó érzéssel hunytam le a szemem, hogy szombatra két programom is akadt, egy múzeum és egy mozi.
Alexandra halál pontos volt, be is vettük magunkat a múzeumba. Csak éppen kiderült, hogy aznapra már nincs jegy...Csak vasárnapra. Így egy kissé elkámpicsorodva jártuk körbe azt a részét a kiállításnak, amely ingyenes volt. Ami döbbenet, hogy gyakorlatilag a fele megtekinthető volt. Na de akkor minek szednek belépőt? mi lehet, olyan izgalmas a falak mögött. Nos ki is derítettük, mert Alaexandra is vagány lány, így amikor a jegypultnál leesett valami könyvhalom és mi épp véletlenül a kijáratnál sündörögtünk, hirtelen lehajoltam és 'véletlenül' a szalag mögött egyenesedtem fel. Fél perc múlva már Alexandra is bent volt. Nos azt nem tudom 15 fontot megérte e a kiállítás, de ingyen mindenképp hatalmas élmény volt látni a csúcsdivattervezők ruháit élőben, a 60-as évektől napjainkig. Képek alább csatolva.:)
Múzeum után meg beültünk egy igazi kis kínai étterembe. Kis faszékeken ültünk, olcsón nagyon jót kajáltunk jázminteával. A wc pedig kívülről volt megközelíthető a pincében, a konyhán keresztül, ahol is éppen fél Kína üldögélt és ette az ebédjét. Milyen autentikus élmény volt:)
Aztán elvetődtünk egy nagy és szépségesen csillogó útra, ahol a HArrods is van. Fogalmam nincs mi a neve az útnak, de még a turkálók is csilivilik és méregdrágák voltak:)
5kor meg találkoztam Nickzaddal, akit még Swans koncertről ismerek. Végre összehoztunk egy moziestet. A Sohoba mentünk az Armour című filmet nézni. (mellesleg pont egy hete Johnnyval kolbászoltunk el a mozi elött, teljesen véletlenül). Nos mozi Londonban. Ez egy art cinema volt, de attól még csili vili. A földszinten kávézó sütikkel ,amik éppen csak nem szólaltak meg, de mindenestre erősen sugalmazták, hogy vegyél meg és egyél meg. Aztán egy emelettel lejjebb egy bár, ahol a szokásos mozikaján kívül vörös bort is kérhetsz és üvegpohárban fogod kapni.
Aztán még egy emelet lefelé és akkor már a mozi terem is megvolt. 13 fontért pedig oda ülsz ahova akarsz. A boroddal vagy a söröddel.
Film meg brutál volt. Aki látta tudja. Aki meg nem, csak akkor nézze meg, ha szereti a drámákat. Amour. Izgalmas téma, sokan, sokféleképpen feldolgozták már, ez nekem most igen újszerű volt. Igen sok minden kavargott közben a fejemben. Egyrészt, hogy ez egy olyan szerelem, amit remélem én is megélek egyszer, ha olyan hajlott korú leszek, mint a főszereplők. Aztán eszembejuttatta a tesóm, meg anyut is.
Meg egy rakás dolgot. Mivel kicsit le voltam hangolódva, mozi után még beültünk egy sörre a sohoban egy pubban és sokáig boncolgattuk a filmet. Nickzad nem csak néz egy filmet, hanem látja is. És nagyon jó dolgokat vetett fel. Tisztára élmény volt így dumizgatni. Azt hiszem változtatott a filmnézési technikámon. És amúgy is jó arc, csupa jó könyveket olvas, meg filmeket néz. Sajnos egy sör után haza is akart menni, viszont én ugye ha elkezdek inni és másnap nem kell dolgozni, nos akkor ugye baj van...Szóval mondtam, hogy menjünk még egy helyre. Elvitt egy jópofa kocsmához, 12 bar, de ott épp koncert volt, ezért nem mentünk be, így átmentünk egy másik pubba, ami viszont nagyon cuki volt. Legalább 3 bejárata volt és mindenhol kis szobák voltak, de kb. olyan mint egy nappali. Ott még egy sör, majd még egy pub és még egy. Lett volna még egy csak sajna lévén ez Anglia, már bezárt. Pedig az is nagyon király volt. Ott a pult körül vannak boxok, értsd úgy, hogy konkrét fallal elválasztott boxok és ajtó is van hozzá, szóval egy ilyenbe ha betelepülsz, nem kell sorbaállni a pultnál, mert ott van elötted és kb. 6-8 ember elfér egy ilyenben, szóval, nem kell kihúznod magad addig is a baráti csevegésból. Állati jó ötlet.
Aztán persze a szokásos 2 órás buszút haza az elragadó Hillingdonba, amikor is 85x fogadtam meg, hogy innen költözni kell nagyon hamar.
Valahol Hays Bypassnál, ami röpke 15 megálló innen, lerakott minket a busz és ami meg tovább hozott volna Uxbridgeba, na az szépen elhúzott az orrunk elött. Azért használok többesszámot, mert a megállóban volt egy leányzó, akivel aztán elütöttük azt a laza fél órát, amig a követező buszra vártunk...Sajnos nem emlékszem a nevére, de nepáli volt, és már itt él vagy 3 éve. Pont aznap szakított a pasijával, aki szintén nepáli, ezért csúnyán berúgott a sohoban a meleg barátaival. (Közben meg csetegetett valami sráccal, aki tetszik neki (szintén nepáli), de a beszélgetés végére kiderült, hogy az srác a USban él és még valami távoli unokatesó is, szóval nem is értem hogy gondolja..)Mert hogy divatot tanul az egyetemen és minden barátja meleg. Ez sok gondolatot felvetett bennem. Pl. a csaj százszor exklúzívabban és divatosabban volt nálam öltözve, kitűnő stílusérzékkel válogatott ruhákba, ami arra a követekeztetére juttatott, hogy ha valaki Nepálból Londonba jön divatot tanulni, akkor lehet, Nepálban nem csak szerzetesek vannak bordó lebernyegben, mantrákat motyogva?
Másrészt, megjegyzem, hogy nekem semmi bajom a melegekkel. Széép dolog a szerelem, akár egyneműek között is. De azért picit mindig ledöbbenek, amikor a Sohoban az utcán smároló srácokat látok. Hát ideje a beszűkűlt magyar látásmódomon tágítani egyet:)
Nos dióhájban ennyit a szombatomról. De el kell, hogy mondjam, hogy annyira feltöltött ez a hétvége, hogy hihetetlenül jól éreztem magam utána egész héten. Ezek azok az élmények, amiért én ideköltöztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése