New experiences

Mert minden lejtő egyszer csak emelkedni kezd, csütörtökön kaptam Londontól megint egy adag endorfint.

Ezúttal az Alternative nightlife meetup grouppal volt találkozóm, Miriammal együtt. Mozi egy háztetőn. Elötte egy ital. Hát szerintem egy mozi, ami egy háztetőn van, már önmagában elég csábító ötlet. És persze filmvetítés is volt: Sightseers. Igazi brit feketehumor.

Na de. Kicsit aggodalmas volt a csütörtök, mert esett majd egész nap. Miriam már majd be is dobta a törölközőt és javasolta, hogy inkább csak a Covent Garden körül talizzunk,  de én hallgattam a belső hangra, ami azt mondta jó lesz ez. És mikor kiléptem az iroda ajtaján, már verőfényes napsütés várt.

Szóval ezúttal egy picit hosszabb metrozás után leszálltam Peckham Rye-nál az overgroundról. Aki ismeri Londont az tudja, hogy bár ez zone 2, mégsem a közbiztonságról híres. Nos amint kiléptem az utcára az első dolog ami feltűnt, hogy nincs körülöttem fehér ember. Egy sem. Mindenki fekete volt. 100%ban. És az utca maga is elég lepukkant volt. Én meg hirtelen azt sem tudtam merre induljak, hogy megtaláljam Franki bárját. Annyit tudtam, hogy egy parkolóház 10. emeletén van. Megkérdeztem egy fiatalembert, de szegény vagy nem beszélt angolul vagy nem tudom, mert nagyon tanácstalanul visszairányított az állomásra. Pedig ott láttam egy emeletes épületet, ami ugyan a helyi pláza lehetett, de gyanúsan tartozott hozzá parkolóház. Na sebaj, másodjára bebizonyosodott, hogy az érzékeim nem csalnak. És ott már találtam egy darab fehér férfit, aki még azt is tudta, hol a Frenki bárja. Mert trükkös ám a feljutás és sehol, de sehol nincs kitáblázva, mintha valami titkos találkahely lenne ez. Fehéreknek...Mert hogy felérve az épület legtetejére egész más élmény ért, mint odalent. Inkább hasonlított egy trendi kiülős helyre Budapesten, mint bármi másra Londonban. Viszont a kilátás, az hamisíthatatlan London volt. A háttérben London felhőkarcolóival és naplementével.
Nem is tudom, hogy fogalmazzak, de volt valami nagyon furcsa ebben az egész szituban. Míg azt sem tudtam hova legyek bámulatomban, hogy egy ilyen klassz helyen lehetek, azért mégis csak furcsa volt, hogy lent az utcákon csóró feketék, fent a 10. emeleten meg mulatozó trendi posh igen jólszituált fehérek vannak. (5.50 GBP volt egy rozéfröccs...mellesleg itt a fröccs tök drága, olcsóbb sörözni vagy ciderezni) És bár a szervező csajszi valami félvér volt, rajta kívül kizárólag a kidobók voltak feketék és állítólag egy hétvégi napon ide fel sem lehet jutni, annyian vannak. Hát mindenki vonja le a maga következtetését ebből...De mindenestre én nagyon élveztem a helyet. Emlékeztetett valamire, amit keresek itt és ezideig nem találtam.

Érdekes módon sosem voltam oda a felhőkarcolókért, de mióta Londonban élek, teljesen kész vagyok tőlük. Egyszerűen lenyűgözőek. Asszem ideje lesz egyszer szerveznem egy sétát közöttük.  És ezek meg annyira tipikusak Londonra. Ha csak ezeket az épületeket mutatnák, akkor is tudnám, hogy London baby London

Szoknya a carboot marketról 1 fontért és a hozzáillő kockás magassarkúm az Uxbrdige-i charityből 3 fontért. (Amúgy szoknya topshop, cipő new look) és van a cipőmhöz táskám is, csak az annyira pici, hogy csak a kocsiból ki be tipusú alkalmakra tudnám hasznosítani. 

Kis csapatunk

Toilette egység

Szerintem ez kiérdemelné a világ legnagyobb mosdója címet. Nekem nagyon tetszett az ötlet.

parkolóház, némi művészettel

Azt mondják Peckham Rye kezd trendi lenni és egyre több hipszter költözik ide, amit később magam is láttam, mert úgy 8 óra magasságában, már bringáztak az oly trendi szakállas fehérpolós ficcsurak és a fejük tetejére lazán felkontyozott hajú leánykák. 

Franki's barjából átsétáltunk a kb. 50 méterre lévő épületbe, hogy feljussunk a tetőre, mozizni.

Belső udvar. Kúúúl:)

hipszereknek belépés csak bringával

Felérve itt is megint csak eltátottam a számat és elég sokáig nem tértem magahoz az ámulatból. Nos a mozijegy épp nem a legolcsóbb 12 font, de szerintem megérte. Adtak pokrócot is, meg fejhallgatót, ami nélkül nehéz lett volna az élet. Tulajdonképpen, ha nem akarod hallgatni a szöveget, akkor teljesen ingyen el lehet itt lenni, mert a kutya nem kérte a jegyünket. Amit mellesleg előre online megvettünk, hogy tuti legyen helyünk. Mert ugye ez London, nem úgy van, hogy csak úgy elugrunk este  a Toldiba azt megnézünk valami underground filmet. 

annyira kúúúúl:)

Előzetes: Dirty Dancing, azért majd alkalomadtán valaki világosítson fel, hogy akkor ez most megint trendi? 

Ez az érzés nagyon komoly volt. Csak ülsz beburkolva a meleg pokróccal, és nézed a filmet és körülötted az ég és London. Woaa:) Nagggyyyon tuti volt

 Sightseers volt a film és az nagyon ideillett. Kellemesen beteg angol humor egy párocskáról, akik egész átlagosnak tűnnek mindaddig, míg a pasi fel nem húzza magát, mert egy fickó eldobott egy csokipapírt. A film végén angol csoporttársaim mondták, hogy ez igazi angol humor volt. És hogy őszinte legyek ebben a bandában, nem éreztem azt az angol ridegséget, mint általában. Ezek tök kedvesek voltak, pedig biztos vagyok benne, hogy mind legalább kétszer ha nem többször annyit keres, mint én. Szóval megértem Miraim miért kedveli annyira ezt a csoportot. Hajj de szeretném az ő gondjaikat.:) Pl. milyen idegesítő, hogy reggelente a London Bridgeről induló vonatok felébresztik a srácot, a London bridge-i lakásában...

Na hát ez ez, erre nincsenek szavak!

A másik nagy öröm a héten a Suede koncert. Már hónapokkal ezelőtt regisztráltam az eventre a London rock csapattal, de igazából úgy voltam vele, hogy mivel már egyszer láttam őket, ha nem lesz rá jegyem úgy is jó. És akkor egyszer csak volt Ewan, aki el akart adni két jegyet. Darabját 47 fontért, amennyiért vették a barátai, akik végül nem tudtak eljönni. Hát megírtam Ewannak, hogy sajna ez most nekem nem fér bele a költségvetésembe. Mire visszaírt, hogy oké és mennyi férne bele. hm..mondjuk 25 font. És nekem adta! Egyszerűen nem is számítottam rá. Szerettem volna, de úgy voltam, hogy oké az sem baj, ha nem. És lett egy jegyem majdnem feláron és lett hirtelen két ember, akikkel elmehettem a koncertre. Juhuuuuu! és még egyszer Juhuuuuuuuuuuuu! A két ember meg úgy lett, hogy dobtam egy üzit Luciere, aki szintén jelentkezett az eventre, hogy ha még mindig akar jönni, és kell neki a társaság, akkor csatlakozzon hozzánk. És jött, mert a barátnője, csak később ért rá és nem akart egyedül lenni.

A Finchley roadnál találkoztunk, ahonnan keresztülbuszoztunk Hempsteaden. O te jó ég. Az a negyed. Olyan gyönyörű! Mennyire ellaknék ott. De hát. Valszeg nem a DSA fizetésemből fogok odaköltözni. És csak fehér emberek, az utcán tisztaság rend és hivogató boltok, kis utcácskák zászlókkal körbetűzdelve. Aztán meg megérkeztünk egy hatalmas mezőre, ahol nem bírtam tovább. Rámtört a fesztiválfeeling és nem bírtam tovább, nem fotózni. Ami mindig furán veszi ki magát ezeken a meetupokon, mert ugye, ők annyira hozzá vannak szokva ezekhez a helyekhez. Brittek...Londoniak. És nekem még 11 hónap után is mindig van valami újdonság.

toi toi angol módra...kb. ehettem volna a földről...

És a kis csapatunk.

 Itt bemutatnám a kis csapatunk. Jobbról balra: Ewan, aki skót és felesége, aki indiai és nagyon kedves imádnivaló párocska. Ewan meg egy csomót tudott a városról, szóval csak mesélt mesélt. És Lucie. Mellesleg az indiai hölgy tesója Göteborgba ment férjhez. Khm khm:)

Mégha ez egy normállis koncert is volt, két előzenekarral, nekem akkor is fesztivál hangulatom lett. Volt  azért pár szimpi arc is. És hát szabadtér. És idén nem voltam fesztiválon, szóval kellett ez nagyon. És ültünk a fűben és cidert ittunk. Méghozzá bodzavirágosat!
És a koncert milyen mennyei volt. Imádtam minden percét. Nem tudom, miért nem olyan nehéz találni embert, aki szeretné őket. Emlékszem annak idején a Szigeten is egyedül kellett mennem. De most legalább nem voltam egyedül. A koncert alatt megérkezett Lucie barátnője Kelly és tök jó fej volt, vagy csak nagyon részeg:) De így volt kivel ugrálni, meg táncolni.

Koncert után Lucie meg Kelly Camdenbe mentek táncolni és hívtak engem is. De valami érthetetlen oknál fogva olyan fáradt voltam, hogy inkább úgy döntöttem hazamegyek Ewanékkal, akik mellesleg Harrowban laktak és így Harrow on the Hillig együtt metroztunk. És annyira kedvesek voltak, hogy bár ők bármelyik metropolitainnal elmehettek volna, még is megvárták velem az Uxbridge-it. 

Szóval ezek az a dolgok, amik csak úgy megtörténnek. Mert nem görcsöltem rajta, mert laza voltam és nem voltak elvárásaim. És ezek adják az élet sóját. És ezekért végtelenül hálás vagyok. 

Szóval ez lenne a recept. Csak örülj annak, ami van, ami jön. Nincs ok keseregni vagy panaszkodni. Mert 1. örökké nem eshet, 2. a nap mindig ott süt a felhők felett és ha elmennek a felhők látod is a napot. Újra.:)