Ma reggel kaptam egy kedves barátnémtől egy olyan javaslatot, hogy kéne írnom egy bejegyzést az angol és a magyar karácsony közötti különbségről. Meg kell mondanom, hogy nem vagyok oda a Karácsonytól és igazából eszem ágában sem volt megelmíteni itt a blogomon, de aztán később a délelőtt folyamán olyan dolog történt, amit nem bírok ki szó nélkül. Szóval tessék itt a bejegyzés az angol karácsonyról.
Történt ugyanis, hogy édesanyukámnak vettem egy repjegyet, hogy itt Londonban töltsük a karácsonyt kettesben. Na jó akkoriban erősen reménykedtem, hogy tényleg Londonban fogok addigra lakni, nem itt a kies Uxbridge-ben. De ami pozitív: a kedves lakótársaim elhúztak haza és anyuval kitkarítottunk, és rendet raktunk, szóval épp békésen üldögélünk a kandallós nappaliban:) (na jó azért nem tudunk begyűjtani, de mégi..) A lényeg a lényeg, hogy anyunak egy kérése volt: keressek neki egy evenagélikus templomot, ahova elmegyünk istentiszteletre karácsony első napján. Hát ez itt London a multikulti főváros, de úgy tűnik egyszerűbb lenne egy hindu vagy buddhista templomot találni, mint evangélikust. Igazából találtam nem is olyan messze Ruislipban egyet, de náluk meg nincs Karácsonykor szervíz. És ha lenne is, december 25 én nem jár semmi tömegközekedés. Semmi. Se busz, se metro, semmi. Van taxi, de az amúgy is borsós árak ilyenkor hivatalosan duplájára nőnek. Szóval december 25-én maradj otthon a kis családoddal vagy ha van kocsi, akkor esetleg mehetsz valahova (na jó itt mindenkinek van kocsija, szóval nem nagy cucc) Ezzel ellentétben a szenteste nem is annyira szent még a tesco is nyitva van este 8ig és mi meg dolgoztunk, mint a gép.
Na de végül 24-én este a neten kutakodva kitaláltam, hogy van mise itt nálunk Uxbridge főutcáján lévő St. Margaret templomban, amit már annyiszor lefotótam kívülről. Úgy tűnik eljött az ideje, hogy belülről is megismerjem a helyet. És azt kell mondjam igen jól szórakoztam. A templom belülről igen egyszerűen volt berendezve, úgy tűnik ebben az anglikán egyház a reformációt követi.
Ámde ízlésesen feldíszítve karácsony alkalmával.
A templom tele volt. Látszott, hogy egy jól összeszokott közösség életébe toppantunk be, mindenki barátságosan üdvözölte a másikat.
És aztán elkezdődött a műsor. Mondom én személy szerint nagyon jól szórakoztam. Ugyan is lévén Anglia a punk, postpunk alternatív, rock, beat és még egyéb zenék otthona, bizony a templomi dalokat gitár, zongora, dob kísérte és azt kell mondjam egész jó hangulatúak voltak, ellentétben azzal amit eddig otthon tapasztaltam, amikor is a hamisan kántáló gyülekezet megpróbálja követni a mélabús orgona hangjait. Aztán elkezdett beszélni a pap és abban kérem nem volt semmi szetneskedés, leereszkedés, vagy éppen fenyegetés. Egyszerűen barátságos volt, bevonni a győlekezetet és arról beszélni, amiről szól ez a nap és megpróbált viccelni is. Pl. kihívta a gyerekeket, hogy mutassák meg mit kaptak karácsonyra, majd felhúzta a nadrágszárát, megmutatandó, hogy ő azt a zokni kapta. Komolyan dőltünk a röhögéstől.
Aztán előadták a Betlehemest is. Az is igen szórakoztató volt és mindvégig be volt vonva a közönség is: bizonyos kulcsszavakra kellett nekünk egy két szót ismételgetni. Mint pl. a bölcs említésére: "I say I say I say", a pásztor szó elhangzása után bégettünk, az angyalra halleluja volt és így tovább. Kifejezetten olyan volt mint egy paródia.
Aztán kicsit komolyabbá vált a dolog, jött egy másik lelkész, aki néni volt és akkor jöttek az áldások, meg imádságok, meg egyéb énekek és az úrvacsora. Angolokra jellemzően jólszervezett sorbaállással. Elöszőr a leghátsó sorok mentek ki, majd követtük egymást szépen sorban. Ezek az angolok imádnak sorban állni! A végén volt még egy közös éneklés és mit ad isten megtörtánt a karácsonyi csoda az anyukám megtanult angolul és tökéletes pontossággal énekelte a kivetítőn szereplő angol sorokat magyarul. Na jó, mint kiderült az az adott nóta a magyar evangélikus templomban is népszerű. Mindenképp pozitívként értékelem, hogy az áldás és az imádságok is igen kevdes hangvételben zajlott. Semmi fenyegetés, vagy bánkodás csak az örvendés és boldogság.
Kifelé kezet ráztunk a komoly lelkésznénivel, aki igen csak meglepődött, hogy anyukám magyarul válaszolt neki, de könnyekig meghatódott, hogy ott voltunk az istentisztelten.
Anyukám nagyon élvezte az egészet és mint mondtam én is egész jól szórakoztam. Szinte fel sem tűnt, hogy egy óra elszállt közben.
Nos személy szeritn én evangélikusnak lettem nevelve, keresztelve és konfirmáltam is. De valahogy sosem találtam semmiféle vonzót abban, hogy a lelkész felmászik a magasságban elhelyezett szószékre és onnan osztja a maga igazát, meg a Bibliáét. A dalok is mindig rettenetesek volt, ahogy az előbb említettem, a t. gyülekezet mindig hamis és képtelen az orgonával együtt énekelni. Bratyómmal annak idején alig bírtuk visszafolytani a röhögést, amikor a gyülekezet és köztük anyu is énekelt. Ezen unalmas véget nem érő istentiszteleteken felnőve, minidg is írtóztam a templomba menés gondolatától is.
Azzal együtt, hogy kifejezetten élménynek éltem meg a mai délelőtti istentiszteletet, azért valahogy mégis voltak nagyon furcsa gondoltaim közben. És annyira kívülállónak éreztem magam végig.
Pl. az egész történet, annyira naiv. Hogy születik egy gyermek és a pásztorok, meg a napkeleti bölcsek, stb. Meg hogy várjuk a megváltót, aki majd kivezet minket az éjszakából a fénybe. Valahogy olyan mesébe illő és egyben képtelenség volt az egész istentisztelet, középen az egyszerű fa asztal oltár gyanánt, felette meg a jászol. Olyan érzésem volt mintha valami pogány napistentiszteleten lettem volna. És igazából mi is a kereszténység? Az egész sztori egy önmagát ismétlő legendára épül. Gyakorlatilag az egyiptomiaktól kezdve minden ősi kultúrának meg volt a fia, aki egy szűztől születik és elhozza nekünk a világosságot és megtisztít bűneinktől. És miről is van itt szó kérem? Mi történik ezekben a napokban? A téli napforduló, amikor is dec 21 től egyre hosszabbak lesznek a napok és a sötét téli napokból elindulunk a tavasz felé és a nappalok egyre hosszabbak lesznek és melegebb lesz és az egész természet újraéled, feltámad halottaiból. Mondjuk úgy húsvét környékén.
Szóval nekem a karácsony leginkább erről szól. Az új reményről. Hogy a sötét hosszú bánatos éjszakák véget érnek és minden újra vidám lesz és örömteli. Szóval örvendezzünk, mert immáron a fény győzedelmeskedett az sötét éjszakán. Már ha van értelme különbséget tenni így, mint hogy a fény a jó a sötét a rossz. Hiszen lehetne fény sötétség nélkül? Szóval akkor most miért is rosszabb az egyik a másiknál?
Más dolgok is feltűntek, amit nem bírok elhallgatni. Párhuzamot vonva egyéb vallásokkal vagy például a tantrával, amiről sajnos hiányosak az ismereteim. Szóval volt egy fő énekes fickó, aki amolyan partymaker is volt, vezényelte a zenekart is és ő adta a hangot az énekléskor, kb. szerintem úgy érezhette magát, mintha koncertezne. Gyakorlatilag tökéletes extázisban volt emberünk és én bizony nem bírtam elkerülni a tényt, hogy miközben énekelt a csípőjével egészen szexuális jellegű mozdulatokat tett, mint aki éppen egy női lélektársába hatolna be.
A másik amire figyelmes lettem a kinyújott kezek az énekek alatt. Eme jelenséget koncertek alkalmával is meg lehet figyelni, ahogy a rajongók kinyúlnak imádott sztárjuk felé. Legalább is sokáig ezt hittem ezért. És sosem értettem, amikor tévében láttam egyéb felekezetek hallelujas éneklését, miért nyúlnak a magasba. Nos múlt héten amikor Fields of the Nephilim koncerten voltam észre vettem, hogy ha felemelem a kezem a magasba, a tenyeremen van egy pont ahol sokkal erősebben érzem a rezgéseket, mint testem bármely más részén. Ezért aztán egyik kezem folyamatosan a magasban tartottam az élmény fokozása érdekében. Ma mikor a templomban a kis zenekar énekelni kezdett, ugyanazt az vibrálást kezdtem érezni a tenyeremben és teljesen megértettem, hogy egyik másik hívő magasba tartotta tenyerét, hogy jobban érezzen akármit is...Így ma megértettem, hogy miért fontos a templomi ének. Pontosan olyan mint egy koncerten az extázis. És én sok koncert jegyet veszek, sok pénzért, mert az élmény hihetetlen jó. Hm ha tudtam volna, hogy a szomszédos templomban pár font adomány ellenében minden vasárnap megkaphatom ugyanazt...:)
Holnap egy másfajta istentiszteletre megyek. December 26 itt az úgy nevezett boxing day. Ami nem jelent mást, mint hihetetlen leárazást a boltokban. Akár 80%os árleszállításra is lehet számítani és bizony ilyenkor minden átlagos angol, azokban a színes fényes boltokban hódol a másik istenének: a pénznek és az árubőségnek. Költi a pénzt és vásárol. Én megpróbálom beverekedni magam a legnagyobb és legfényesebb istentiszteletre: Oxford street jövök!
Történt ugyanis, hogy édesanyukámnak vettem egy repjegyet, hogy itt Londonban töltsük a karácsonyt kettesben. Na jó akkoriban erősen reménykedtem, hogy tényleg Londonban fogok addigra lakni, nem itt a kies Uxbridge-ben. De ami pozitív: a kedves lakótársaim elhúztak haza és anyuval kitkarítottunk, és rendet raktunk, szóval épp békésen üldögélünk a kandallós nappaliban:) (na jó azért nem tudunk begyűjtani, de mégi..) A lényeg a lényeg, hogy anyunak egy kérése volt: keressek neki egy evenagélikus templomot, ahova elmegyünk istentiszteletre karácsony első napján. Hát ez itt London a multikulti főváros, de úgy tűnik egyszerűbb lenne egy hindu vagy buddhista templomot találni, mint evangélikust. Igazából találtam nem is olyan messze Ruislipban egyet, de náluk meg nincs Karácsonykor szervíz. És ha lenne is, december 25 én nem jár semmi tömegközekedés. Semmi. Se busz, se metro, semmi. Van taxi, de az amúgy is borsós árak ilyenkor hivatalosan duplájára nőnek. Szóval december 25-én maradj otthon a kis családoddal vagy ha van kocsi, akkor esetleg mehetsz valahova (na jó itt mindenkinek van kocsija, szóval nem nagy cucc) Ezzel ellentétben a szenteste nem is annyira szent még a tesco is nyitva van este 8ig és mi meg dolgoztunk, mint a gép.
Na de végül 24-én este a neten kutakodva kitaláltam, hogy van mise itt nálunk Uxbridge főutcáján lévő St. Margaret templomban, amit már annyiszor lefotótam kívülről. Úgy tűnik eljött az ideje, hogy belülről is megismerjem a helyet. És azt kell mondjam igen jól szórakoztam. A templom belülről igen egyszerűen volt berendezve, úgy tűnik ebben az anglikán egyház a reformációt követi.
 |
A templom tele volt. Látszott, hogy egy jól összeszokott közösség életébe toppantunk be, mindenki barátságosan üdvözölte a másikat.
És aztán elkezdődött a műsor. Mondom én személy szerint nagyon jól szórakoztam. Ugyan is lévén Anglia a punk, postpunk alternatív, rock, beat és még egyéb zenék otthona, bizony a templomi dalokat gitár, zongora, dob kísérte és azt kell mondjam egész jó hangulatúak voltak, ellentétben azzal amit eddig otthon tapasztaltam, amikor is a hamisan kántáló gyülekezet megpróbálja követni a mélabús orgona hangjait. Aztán elkezdett beszélni a pap és abban kérem nem volt semmi szetneskedés, leereszkedés, vagy éppen fenyegetés. Egyszerűen barátságos volt, bevonni a győlekezetet és arról beszélni, amiről szól ez a nap és megpróbált viccelni is. Pl. kihívta a gyerekeket, hogy mutassák meg mit kaptak karácsonyra, majd felhúzta a nadrágszárát, megmutatandó, hogy ő azt a zokni kapta. Komolyan dőltünk a röhögéstől.
Aztán előadták a Betlehemest is. Az is igen szórakoztató volt és mindvégig be volt vonva a közönség is: bizonyos kulcsszavakra kellett nekünk egy két szót ismételgetni. Mint pl. a bölcs említésére: "I say I say I say", a pásztor szó elhangzása után bégettünk, az angyalra halleluja volt és így tovább. Kifejezetten olyan volt mint egy paródia.
 |
| balról jobbra: a bölcs, nem tudom kit képviselt, pásztor, angyal, kisJézus, Mária, József |
Aztán kicsit komolyabbá vált a dolog, jött egy másik lelkész, aki néni volt és akkor jöttek az áldások, meg imádságok, meg egyéb énekek és az úrvacsora. Angolokra jellemzően jólszervezett sorbaállással. Elöszőr a leghátsó sorok mentek ki, majd követtük egymást szépen sorban. Ezek az angolok imádnak sorban állni! A végén volt még egy közös éneklés és mit ad isten megtörtánt a karácsonyi csoda az anyukám megtanult angolul és tökéletes pontossággal énekelte a kivetítőn szereplő angol sorokat magyarul. Na jó, mint kiderült az az adott nóta a magyar evangélikus templomban is népszerű. Mindenképp pozitívként értékelem, hogy az áldás és az imádságok is igen kevdes hangvételben zajlott. Semmi fenyegetés, vagy bánkodás csak az örvendés és boldogság.
Kifelé kezet ráztunk a komoly lelkésznénivel, aki igen csak meglepődött, hogy anyukám magyarul válaszolt neki, de könnyekig meghatódott, hogy ott voltunk az istentisztelten.
Anyukám nagyon élvezte az egészet és mint mondtam én is egész jól szórakoztam. Szinte fel sem tűnt, hogy egy óra elszállt közben.
Nos személy szeritn én evangélikusnak lettem nevelve, keresztelve és konfirmáltam is. De valahogy sosem találtam semmiféle vonzót abban, hogy a lelkész felmászik a magasságban elhelyezett szószékre és onnan osztja a maga igazát, meg a Bibliáét. A dalok is mindig rettenetesek volt, ahogy az előbb említettem, a t. gyülekezet mindig hamis és képtelen az orgonával együtt énekelni. Bratyómmal annak idején alig bírtuk visszafolytani a röhögést, amikor a gyülekezet és köztük anyu is énekelt. Ezen unalmas véget nem érő istentiszteleteken felnőve, minidg is írtóztam a templomba menés gondolatától is.
Azzal együtt, hogy kifejezetten élménynek éltem meg a mai délelőtti istentiszteletet, azért valahogy mégis voltak nagyon furcsa gondoltaim közben. És annyira kívülállónak éreztem magam végig.
Pl. az egész történet, annyira naiv. Hogy születik egy gyermek és a pásztorok, meg a napkeleti bölcsek, stb. Meg hogy várjuk a megváltót, aki majd kivezet minket az éjszakából a fénybe. Valahogy olyan mesébe illő és egyben képtelenség volt az egész istentisztelet, középen az egyszerű fa asztal oltár gyanánt, felette meg a jászol. Olyan érzésem volt mintha valami pogány napistentiszteleten lettem volna. És igazából mi is a kereszténység? Az egész sztori egy önmagát ismétlő legendára épül. Gyakorlatilag az egyiptomiaktól kezdve minden ősi kultúrának meg volt a fia, aki egy szűztől születik és elhozza nekünk a világosságot és megtisztít bűneinktől. És miről is van itt szó kérem? Mi történik ezekben a napokban? A téli napforduló, amikor is dec 21 től egyre hosszabbak lesznek a napok és a sötét téli napokból elindulunk a tavasz felé és a nappalok egyre hosszabbak lesznek és melegebb lesz és az egész természet újraéled, feltámad halottaiból. Mondjuk úgy húsvét környékén.
Szóval nekem a karácsony leginkább erről szól. Az új reményről. Hogy a sötét hosszú bánatos éjszakák véget érnek és minden újra vidám lesz és örömteli. Szóval örvendezzünk, mert immáron a fény győzedelmeskedett az sötét éjszakán. Már ha van értelme különbséget tenni így, mint hogy a fény a jó a sötét a rossz. Hiszen lehetne fény sötétség nélkül? Szóval akkor most miért is rosszabb az egyik a másiknál?
Más dolgok is feltűntek, amit nem bírok elhallgatni. Párhuzamot vonva egyéb vallásokkal vagy például a tantrával, amiről sajnos hiányosak az ismereteim. Szóval volt egy fő énekes fickó, aki amolyan partymaker is volt, vezényelte a zenekart is és ő adta a hangot az énekléskor, kb. szerintem úgy érezhette magát, mintha koncertezne. Gyakorlatilag tökéletes extázisban volt emberünk és én bizony nem bírtam elkerülni a tényt, hogy miközben énekelt a csípőjével egészen szexuális jellegű mozdulatokat tett, mint aki éppen egy női lélektársába hatolna be.
A másik amire figyelmes lettem a kinyújott kezek az énekek alatt. Eme jelenséget koncertek alkalmával is meg lehet figyelni, ahogy a rajongók kinyúlnak imádott sztárjuk felé. Legalább is sokáig ezt hittem ezért. És sosem értettem, amikor tévében láttam egyéb felekezetek hallelujas éneklését, miért nyúlnak a magasba. Nos múlt héten amikor Fields of the Nephilim koncerten voltam észre vettem, hogy ha felemelem a kezem a magasba, a tenyeremen van egy pont ahol sokkal erősebben érzem a rezgéseket, mint testem bármely más részén. Ezért aztán egyik kezem folyamatosan a magasban tartottam az élmény fokozása érdekében. Ma mikor a templomban a kis zenekar énekelni kezdett, ugyanazt az vibrálást kezdtem érezni a tenyeremben és teljesen megértettem, hogy egyik másik hívő magasba tartotta tenyerét, hogy jobban érezzen akármit is...Így ma megértettem, hogy miért fontos a templomi ének. Pontosan olyan mint egy koncerten az extázis. És én sok koncert jegyet veszek, sok pénzért, mert az élmény hihetetlen jó. Hm ha tudtam volna, hogy a szomszédos templomban pár font adomány ellenében minden vasárnap megkaphatom ugyanazt...:)
Holnap egy másfajta istentiszteletre megyek. December 26 itt az úgy nevezett boxing day. Ami nem jelent mást, mint hihetetlen leárazást a boltokban. Akár 80%os árleszállításra is lehet számítani és bizony ilyenkor minden átlagos angol, azokban a színes fényes boltokban hódol a másik istenének: a pénznek és az árubőségnek. Költi a pénzt és vásárol. Én megpróbálom beverekedni magam a legnagyobb és legfényesebb istentiszteletre: Oxford street jövök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése