Work from home

A héten a helyi metrós szakszervezet megint sztrájkba kezdett, mert harcolnak az állásaikért. A tfl ugyanis be akarja zárni a kis fülkéket, ahol ember ül és árusítja a jegyet. És a megspórolt pénzt, mertókörszerűsítésre költené. Nos. Én absz megértem, hogy szegények nem akarják elveszetni a munkájukat, de az az igazság, hogy tényleg soha senki nem áll sorba az élő jegyárus bácsik nénik ablaka elött. Annyira jól működnek az automaták. Ezzel együtt azért sajnálom őket. Nekem viszont nagyon jól jött a sztrájk, mert így itthonról dolgozhattam és majd két napig bevettem magam a kis kastélyomba magam és csak a második nap délutánján tettem ki a házból a lábaim. 

Addig meg az asztalon tartottam őket, ahogy a mellékelt kép mutatja. Szeretek itt lakni. Szeretem ezt a kis kuckót. De ha találok valami nagyobbat, megfizethetőt, akkor azért elköltoznék. Úgy döntöttem maradok Camdenban, hiszen mindig is az volt az álmom, hogy itt lakjak. Miért költöznék bármely más részére a városnak. Rájöttem, hogy ha pl. a Camden Road overground környékén találnék valamit, akkor munka is közelebb lenne és Camden izgalmas része is. Szóval ez a terv:) 

work from home

Ez a kis kertünk. Sajna kijárat nekünk nincs hozzá, de szerintem már csak ránézni is nagyon megnyugtató. És itt olyan csend van, hogy egész nap csak a madárcsicsergést hallani. Pedig ez a kettes zóna Londonban. Azért jól meg van ám ez a város szerkeztve. 

És aztán szerdán Pirire pattantam, hogy eltekerjek a Regent's parkba. Ami google map szerint csak 15 perc bringával a kis kastélyomtól. Nos eme állítás tökéletesen igaz is. Most már csak az a kérdés, hogy miért is nem tekertem el oda már korábban? 

Útközben ráleltem, eme igen rusnya ám magyar hotelre. 

Na és megérkezvén a Regent's parkba, megint csak egy csúcsélménnyel gazdagodtam londoni életem során. Ugyanis, mikor életemben először itt voltam, teljesen beleszerettem a parkba és mindig is szerettem volna olyan közel lakni a parkhoz, hogy munka után vagy hétvégén csak úgy kiugorjak ide sétálni. És tessék ez az álmom is megvalósult egy ilyen csodás tavaszi napon. Lehet ennél pompásabb az élet? 

Lehet kicsit messzire tekertem, egész a közel keletig? :)

Az én utcám. Tavasszal, most olyan fák virágoznak, hogy én nem is tudom mik azok, még sosem láttam ilyet.

 Pénteken egy másik régi álmom vált valóra. Egész kislány voltam 5 éves, amikor elkezdtem anyuéknak hajtogatni, hogy én bizony szép ruhás táncot akarok táncolni, mert azt nem tudtam, hogy hívják, csak azt láttam a tévében, hogy nagyon szépek a ruhák és az egész nagyon elegáns.
És mivel a Fekete Hattyúm is szeretett volna már régóta tangót tanulni, úgy tűnik egymásra leltünk. A Holbornnál, a Conway Hallban minden pénteken van kezdő tangó táncoktatás. Közben a nagy teremben megy a buli. Tangó DJvel, amin egész sokáig mulattunk, hogy van olyan DJ aki specifikusan tangó zenét kever. Van egy bár is és hihetetlen összetételű társaság. Vannak akik úgy ki vannak öltözve, mintha legalább is egy esküvőre jöttek volna, vannak akik inkább csak laza elengaciával jöttek. És vannak 70, 80 évesek és 20 évesek is. És lányok is táncolnak együtt, de férfiak is tangoznak együtt, amin nem kissé lepődtem meg. Persze hülyeség, mert ha nők táncolhatnak együtt, akkor férfiak miért nem. Azt hiszem éjfélig próbálkoztunk a frissen szerezett tudásunkkal és azt kell mondjam, hogy a bor fogyásával egyszerre nőtt a tánctudásunk. Ki érti ezt? :)

Másnap délelött elugrottam Camden Townba, mert estére egy születésnapi buliba voltam hivatalos. Akartam venni valami kis ajándékot az ünnepeltnek, aki egyébként az egyik szervező az indie meetupról, de ezt az eseményt nem a meetupon keresztül szervezte, ellenben azokat az arcokat hívta meg akikkel szokott együtt mulatozni. Nem azért mert nincsenek barátai, hanem, mert ők másmilyen zenét szeretnek és a kedvenc zenéire is akart mulatozni a szülinapján. Idén már harmadszor ünnepelte a szülinapját, mert tavaly ilyenkor kórházban kezelték daganttal. Ennek köszönhetően az egész élete megváltozott és másképp látja a dolgokat. Pl. soha többet nem idegesíti magát apró dolgokon, amik elötte stresszelték.

A terv az volt, hogy először 4en lányok összegyülünk, az egyik leányzó lakásában, aki a sminkmesteri vizsgájára készül és kellett neki pár arc, amin gyakorolhat, mi meg voltunk annyira nagylelkűek, hogy boldogan felajánlottuk arcunkat eme nemes célra. 

Közben ettünk ittunk, és lányos csevejt folytattunk az élet fontos dolgairól. Nagyon klassz volt. És nekem ez egy másik mérföldkő volt. Mert még sosem voltam ilyen alapozó buliban itt Londonban. Persze azért is, mert az ismerőeseim nem szeretik azt a zenét, amit én, másrészt mindenki messze lakik vagy annyira kicsi helyen, hogy oda nem lehet felhívni senkit sem. Szóval én oda voltam meg vissza a boldogságtól, hogy résztvehettem egy ilyenen. Az érdekesség, hogy mikor Camden Marketen végeztem eszembe jutott, hogy a piac mögött van egy nagy Morrisons, ami olcsó és nagy és jó. Szóval oda beugrottam, hogy vegyek valami bort a mulatságba. És rozéra vágytam, mert olyan szép napsütéses mostanában az idő, hogy ilyenkor rozét kell inni.

És mit találtam? Magyar rozét. Hilltop gyártány, sok bizodalmam nem volt irányába, de nagyon kellemesen csalódtam. Pontosan azt a málnás ízt kaptam amire vágytam és a lányoknak is ízlett. 

Hilltop rozé

Sárga rózsát mindig is nagyon szerettem. Teljesen meglepődtem hogy van rózsa május elején? 

 Az alapozó, sminkelő móka Kensington Olympiánál volt, ahol még sosem jártam, de megállapítást nyert, hogy ez egy elegáns környék.

A leányzó lakása valami hihetetlen méretű bedsit. Én nem is mertem álmodni, hogy bedsit van ekkora és még galéria is tartozik hozzá. Na és ami minden ott fel volt halmozva. Hihetetlen. Teljesen úgy éreztem magam, mintha valami vintage fair-en lettem volna. Döbbenet, hogy míg én azt sem tudom, hogyan redukéjam mégjobban a tárgyaim, itt annyi minden fel volt halmozva, hogy szerintem egy élet is kevés hozzá. Pedig a leányzó egyidős velem. És ommanipadmehum tetkója van. 

Na ez lett az eredmény. Szerintem jó munkát végzett, legalább 10 évvel éreztem magam fiatalabbnak. Aztén teszteltük az eredményt:  egy lányka a buliban 28 évesnek nézett. Ami azért vicces mert kb. 28 éves korom óta mindig mindenki annyinak hisz. Ami persze jó. :)

Aztán eltaxiztunk a buliba, ami a Sohoban a The Poenix nevű pubban volt. Ez egy old school indie party és milyen marha jó zene volt! Mivel ezt az estét a Cure-nak szentelték, így azért elég sok Cure szólt, de a többi zene is hibátlan volt. Pontosan ahogy én szeretem. És itt még Jesus and Mary Chaint is nyomnak a NIN után. A Morrissey elött:)

De megint a WC vitte a pálmát. Mondom kell az az album a WCs képeknek...:)

A sminkesem