szigetlakó lettem: Same same but different

Oké, akkor újrakezdem. Elkeztem írni dolgokat a munkámról, de nem valahogy amikor átlápem az iroda kijáratának küszöbét, minden ami addig zaavrt vagy akár béntott egyszeráen eltűnik és csak egy halvány emlékfoszlány marad.

Ezért ez a poszt inkább arról fog szólni, hogy milyenek is a szürke hétköznapok és miért is akarna ideköltözni valaki.

Szóval miért is akarna ideköltözni bárki? Mert itt kolbászból van a kerítés és madártejből a folyó? Hát lehet kiábrándítóan fogok hangzani, de nem. Itt kérem dolgozni kell. Nem lehet meló közben netezni, mert az irodák többsége open plan, mindneki látja mit csinálsz. Nem lehet csak úgy farmerban vagy éppen nagy melegben rövidnadrágban besétálni, mert ha az ütközik a kámpáni poliszival haza is küldenek átöltözni. Keményen létezik a "jeans friday" fogalma és a többi napokon meg kb. kiskosztümben üldögélnek a monitor elött a kolleginák és öltönyben a kollégák, akkor is, ha a létra legalsó fokán tartanak és épp mást sem csinálnak, mint szkennelnek és nyomtatnak egész nap.
Aztán vannak a csetek a tea automata előtt. Hát én arról már teljesen leszoktam. Egyszerűen nem akarok többet beszélni az időjárásról. Vagy más hasonlóan izgalmas témáról. Mert elmélyedni valamiben az túl sok lenne. Amíg a felszínen mosolygunk, addig nagy baj ugye nem lehet. Na jó ehhez most még sincs kedvem.
És valami érdekes dolog. A magyar egészségügyi rendszer sokkal jobb, mert páldául a fogmegtartó kezelésekért nem kell 45 fontot fizenti és ha éppen nincs is pénzed a magánorvoshoz, valamiféle ellátást akkor is fogsz kapni. Vagy éppen a gyerekvállalás támogatottsága. Itt van 6 heted teljes fizetésen szülés után, aztán nézegethesz miből veszel pelenkát a gyereknek, mert nem akarsz visszamenni dolgozni, hogy aztán a méregdrága childminder nevelgesse a kölköd, amíg beadhatod végre a méregdrága óvodába. Hát én itt tutira nem nevelnék még kutyát sem, nem hogy gyereket.
Oké az igazsághoz hozzátartozik, hogy ha viszon magán orvoshoz mész, akkor viszont vérprofizmus van. Én voltam már fogásznál és szemésznél is. De állítom, otthon még egy magén szemész vagy fogorvos sem volt ennyire alapos. Na persze drága sem:)

A lényeg, hogy én nem karriert építeni jöttem ide, nem pénzt spórolni és még csak nem is férjhez menni. Én kizárólag London miatt vagyok itt és hogy élvezzem az utcákon való lődörgést és magamba szívjam a város hangulatát. Minél mélyeben és minél tartósabban.
Ha nem emiatt jöttem volna, azt hiszem elég csalódott lennék. Mert ugye a fizetés fele elmegy a rezsire, meg az utazgatásra, a szabadidő fele a közlekedésre A-ból B-be. Minden drága, még a levegővétel is jóformán.

Aztán például a főnökök tényleg értenek a munkához, ha kell beállnak és megcsinálják, de ez azzal is jár, hogy bármikor simán levágják, hogy mit csinálsz. HA előre akarsz jutni, nem elég a másik alvégének körbeszimatolása vagy csak úgy elücsörögni az irodában és megtenni amit meg tudsz a munkaidő alatt, illik keményen megdolgozni érte. Ha kell túlórázva és ha nem vagy elég jó és nem széles mosollyal az arcodon végzed a munkád, nem fognak félni kirúgni. Ott van az utcán másik 100 aki boldogan betölti a helyed.
Szóval én azt mondanám, hogy ha valaki nem színtiszta szerelemből közelíti Londont, inkább maradjon ahol van, mert nem lesz jó neki. Dolgozni mindenhol kell és aki pl. nem bír a családja meg a barátai nélkül élni iszonyú magányos lesz.

Én továbbra is szeretem Londont. Még bírom. Bírom a hosszú éjszakai buszozást, mert a partyk max 3kor véget érnek és olyankor még metro sehol. Még bírom, az állandó szelet, ami a legszebb és legmelegebb napsütést is tönkreteszi. Még bírom az angolok felületességét, az indiaiak locsogását a bollywood moviekról. Még bírom az állandóan bejövő számlákat. Még bírom a hihetletlen összeget, amit 20 deka cseresznyéért elkérnek. Még bírom a tömeget a belvárosban. Még bírom szürke paravant a z irodában, amitől semmi mást nem látok, még az ablakot sem. Még bírom, hoyg mindnet azonnal riportálnak a főnök néninek, tiszta jóindulatból. Még bírom. Mert tudom, hogy holnap este, péntek este és én felülök a metróra és 40 perc múlva a belvárosban leszek, hogy új kalanokat éljek át a városban és újabb helyeket fedezzek fel, ahol még nem jártam, hogy újabb izeket próbáljak ki, hoyg újabb divatot lássak és újabb graffitit a falon. Abban a városban, amely 10 évvel ezelőtt úgy elcsavarta a eszem, hogy mindent feladtam csak, hogy itt lehessek és élvezzem az életem, ahogy van. ÉS hogy olyan helyeken járhassak mint ezek: :)

http://www.radiodaysvintage.co.uk/
Ez a bolt tele volt meglepetéssel

Steve mindent tud, ad szállást, reggelit és még fish and chips-t is kebabbal

na végre, láttam hogy készülnek

van itt trópusi hangulat is

és az említett tömeg egy átlagos csütörtöki napon, munka után az ingázok hada vonatra vár, hogy hazajusson, na ilyenkor nem bánom az 5 perc sétát, amit nekem kell megtennem, hogy hazaérjek:)