És újra elhanyagoltalak kedves naplóm. Látszik is, mert egyből csökken a népszerűséged. És most is csak egy futó poszt erejéig ugrottam fel ide...
Hogy elmeséljem, hogy újra voltam moziban, ezúttal új német barátommal Alexszal. (Lehet, hogy minden német fiút Alexnak hívnak? ő már a második, itt Angolhonban)
Van egy mozi közel a Leicester squarehez a színházak és a kínai negyed árnyékában(úristen Emesét ide kellett volna elvinni, legalább a teret megmutatni, aho időnként filmes óriésok jelennek meg egy egy rendezvény során...) úgy hívják Prince Charles cinema és elginkább művészfilmek vannak a palettán. És pénteken pizza nap. Amit még nem tudom mit takar de nagyon klassz lenne kipróbálni.
Egy igazán szépségesen napsütötte kedd estén sikerült ellátogatni ebbe a moziba, amikor is az El topo című szürreális darabot tekintettük meg fejenként 6 fontért. Ami nagyon jó ár itt. Viszont nem tudom, nem pazarlás e a napsütéses délutánokat mozira váltani. És igen cider is kapható a zsebkendő méretű büfében, amely bevihető az annál hatalmasabb méretű nézőtérre. Nem is tudom mit vártam, talán egy Cirkó gejzírt?
Amúgy a mozi elött még beugrottunk a környéken számtalan mennyiségben leledző tradicionalis angol kocsma egyikébe, ahol is láttam kiplakátolva azt a fotókiállítást, amire majd most szombaton tervezünk eljutni Johnnyval. Már alig várom, de ezt majd a jövő posztja.:)
Kedvesen elcseverésztünk újdonsült post punk and movie geek barátommal, majd megközelítettük a mozi épületét. Hát nem vagyok egy filmesztéta, ezért csak annyit mondok jó volt. Ezt leginkább azért állítom, mert másnap reggel a zuhany alatt állva esett le egy két érdekes dolog és még egész nap munka közben is kattogtak a fogaskerekek odabent, hogy feldolgozzák a látottakat. Szeretem amikor egy filmnek van utóhatása.
Igazán kellemes keddi nap volt a tavaszi napsütésben, munka után. Azt hiszem lassan kezdek igazi helyi lenni. Már nem is fényképeztem...
Hogy elmeséljem, hogy újra voltam moziban, ezúttal új német barátommal Alexszal. (Lehet, hogy minden német fiút Alexnak hívnak? ő már a második, itt Angolhonban)
Van egy mozi közel a Leicester squarehez a színházak és a kínai negyed árnyékában(úristen Emesét ide kellett volna elvinni, legalább a teret megmutatni, aho időnként filmes óriésok jelennek meg egy egy rendezvény során...) úgy hívják Prince Charles cinema és elginkább művészfilmek vannak a palettán. És pénteken pizza nap. Amit még nem tudom mit takar de nagyon klassz lenne kipróbálni.
Egy igazán szépségesen napsütötte kedd estén sikerült ellátogatni ebbe a moziba, amikor is az El topo című szürreális darabot tekintettük meg fejenként 6 fontért. Ami nagyon jó ár itt. Viszont nem tudom, nem pazarlás e a napsütéses délutánokat mozira váltani. És igen cider is kapható a zsebkendő méretű büfében, amely bevihető az annál hatalmasabb méretű nézőtérre. Nem is tudom mit vártam, talán egy Cirkó gejzírt?
Amúgy a mozi elött még beugrottunk a környéken számtalan mennyiségben leledző tradicionalis angol kocsma egyikébe, ahol is láttam kiplakátolva azt a fotókiállítást, amire majd most szombaton tervezünk eljutni Johnnyval. Már alig várom, de ezt majd a jövő posztja.:)
Kedvesen elcseverésztünk újdonsült post punk and movie geek barátommal, majd megközelítettük a mozi épületét. Hát nem vagyok egy filmesztéta, ezért csak annyit mondok jó volt. Ezt leginkább azért állítom, mert másnap reggel a zuhany alatt állva esett le egy két érdekes dolog és még egész nap munka közben is kattogtak a fogaskerekek odabent, hogy feldolgozzák a látottakat. Szeretem amikor egy filmnek van utóhatása.
Igazán kellemes keddi nap volt a tavaszi napsütésben, munka után. Azt hiszem lassan kezdek igazi helyi lenni. Már nem is fényképeztem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése