szigetlakó lettem: new boost

Nagyképűen megjegyeztem, hogy mennyire hozzá vagyok már szokva Londonhoz és már nem érzem az újdonság erejét, ami annyira lenyűgőzött eleinte. Egy picit azért sikerült visszaszerezni ebből múlt héten.

Bár az eredeti terveim szerint egész héten nem mentem volna sehova, hogy kicsit spróljak, hát nem jött össze.

Szerdán elmentem uszodába itt Uxbridge-ben. Ami nagyon jól esett és mivel helyi lakosnak számítok, mert van Hillingdon aranykártyám 3 és fél fontért élvezthettem az 50 m-es olimpiai medencét és csak azt sajnáltam, hogy bár sütött a nap, a kinti hatalmas medence vize csak 12 fokos volt, így neoprém ruha hiányában inkább a benti medencét válaszotottam.

Az hogy elmentem úszni, mint Hillingdoni-i lakos csak tovább erősítette bennem a letelepedettség érzését. Azonban hamar kilógott a lóláb és kiderült, hogy én még sem tartozom ide. Történt ugyan is, hogy jó magyar módra, beleersztettem testem a medencébe és lazán gondolkodás nélkül elkezdtem a sáv jobb oldalán úszni. Egy idő után elegem lett a lassú emberekből és szépen átmentem a mellettem lévő sávba. Ahol is továbbra is a sáv jobb oldalán úsztam és mivel éppen a hátúszást gyakoroltam fel sem tűnt semmi, egész addig míg nekem nem ütközött, egy nem annyira kedves angol és rámkiáltott, hogy 'wrong way'. Amit én először úgy gondoltam, hogy csak mint elnézést kérést használ, de kb. 2 másodperc múlva újra megismétlődött az eset egy másik angollal. És akkor döbbentem rá, hogy hiszen Angliában mindenki a baloldalon közlekedik. Az autók a baloldalon haladnak, ha valaki ki akar kerülni, az is a baloldon fog elsuhanni, stb. És lám az úszodában sincs ez másként. Az első sávban, csak azért nem volt ebből probléma, mert én voltam az első ember, aki ott úszott és a többiek összezavarodva ugyan, de szépen követtek.

A spórolásról meg csak annyit, hogy sikerült elhagynom az úszószemüvegem, amit aztán a hétvégén a sportsdirect.com helyi boltjában sikerült pótolnom. 6.75 fontért adidas párásodásmentes menő úszószemüvegem van. Ezt az oldalt mindnekinek szeretettel ajánlom, ugyanis, hihetetlen akcióik vannak és bárminemű sportfelszerelés kapható náluk.

Aztán folytatva a spórolos hetet...Csütörtökön elmentem egy új meetup csoport találkozójára. Az Europaiak mozi estjére. Az ötelet határozotan tetszett, a kivitelezés annál kevésbé.

A helyszínválasztás, azért volt csodálatos, mert egy olyan helyre mentem, ahol már nagyon rég nem voltam és bár tudtam, hogy közel leszek a Temzéhez, még is meglepődtem, amikor is az egy órás metróutam után egyszercsak ott volt elöttem a Temze a folyóparti sétányával, baloldalon kilátás a Shrad-re, elöttem a Southbank Center és jobbra a BigBen a London Eye-jal. Akkor újra éreztem a szívdobogást, amit a szerelemem London iránt eredményezett. És ahogy közeledtem a The George nevű pubhoz, a lelkesedésem egyre nagyobb lett és tetőzött, mikor kiderült, hogy a kocsma pontosan a Twinings teaház mellett van, ahova már annyi ideje akartam visszatérni. Be is mentem picit és igyekeztem beszippantani minél több teacsoda illatát. A hátsó térben, meg éppen filmet forgattak, szóval ha csak a rendező úr másként nem dönt, benne leszek valami műsorban, ahogy szaglászom a teákat.

Na de vissza meetup történetéhez. A koncepció az, hogy ez a csoport összegyűlik általában ugyanazon pub ugynevezett functon room-jában, ahol ki ki kedve szerint ehet ihat és közben pedig levítetenek egy szigorúan europai filmet. Bármilyen filmet lehet javasolni, az egyetlen feltétel, hogy európai legyen. Aznap Lars Von Trier Breaking the waves című filmje volt terítéken. Kellmesen lehangoló, ám mégis élvezetes film. Igazából nem is tudom mit vártam a rendező úr munkásságának ismeretében. Az extrapoén, hogy bár a film Skóciában játszódik, de a főszereplő Stellan Skarsgard Göteborg-i születésű. Na ezek után el lehet képzelni, mennyire éreztem, hogy rólam szól a film. A lány, aki nagybrittaniában távkapcsolatot tart fent szerelmével. A lány aki agyébként istennel beszélget és hiszi, hogy isten mindent megad neki, amit kér.

A film elég későn ért véget. És iszkoltam haza a májusi fagyban. Terveztem, hogy egy kicsit sétálok az este kivilágított Temzeparton, de annyira hideg volt, hogy ha nem lett volna nálam az állványom, bizonyosan nem tudtam volna egy képet sem készíteni, mert annyira remegett a kezem. Sok időt nem töltöttem ott, mert egyszerűen fagyasztó hideg volt. Május végén...Egyszerűen feladtam. Nem hiszem, hogy ebben az országban valaha is tavasz vagy nyár lesz. Itt két évszak van, ősz meg tél. Széllel vagy szél nélkül. Ennyi.

Mindegy azért a látvány kárpótolt.

A pénteki programom meg szintén nem a spórolásról szólt. Edzéstársaimmal elmentünk egy thai étterembe, amit csak azért nem mondtam le az utolsó percben, mikor megláttam, hogy a menü 24 font, mert befenyegettek ,hogy lemondás esetén is ki kell fizetni. A számla 36 fontnál állt meg részemre. Amit igen erős túlzásnak találok, mégha legalább 6 féle ételt ehettem is az este során. Valamint az árlapon szereplő 3.8 fontos pohár bor valami oknál fogva 4.8 font lett és egy kisüveg chang sörért majd 5 fontot fizettem és a végén még 3 font service charge-ot is kértek tőlünk fejenként.

Arról nem beszélve, hogy halálra untam magam, mert ugye az edzéstársaim, legalább is akik mellettem űltek, nem éppen az én korosztályom és nem annyira tudtam feloldódni a mi történik az egyetemen kérdéskörben.

Azért nagyon kedvesek voltak és később megérkezett egy koreai illetőségű fiatalember, aki szintén amolyan sneaky, vagyis nem egyetemista, csak úgy eljár edzeni, mint én, de ő az Euston környékén lévő terembe.

Az étterem után elindultunk pubozni. Az első helyen én elosontam wcre és mire kijöttem senki nem volt ott. Igazából meglepődtem ugyan, de nem bántam a dolgot lévén este 10 kor Miriam barátnémmal volt randim. De a kijáratnál ott várt a koreai srác meg Toni a csapatkapitányunk (mellesleg Toni lány) és csak rám vártak, mert a többiek átmentek egy másik helyre és nem akarták, hogy én elvesszek. Amin felettébb meglepődtem s bár igen jol esett, kicsit azert kelletlen volt, hogy nekem közben meg már inkább mehetnékem volt, de ragaszkodtak hozzá, hogy egy sört igyak meg velük. Kb. 15 perc feszengés a kólázgató srácokkal pont elég is volt és indulásra készen is voltam, mikor a sifu megkérdezte, hogy milyen zenét szeretek és mit csinálok hétvégén. És akkor kiderült, hogy az egyik ír srác is megy Muse-ra, de ő szombaton. Így azért valamelyest kellemssé kezdett alakulni az estém, de azért jobbnak láttam lelépni, mielőtt elkések.

De így is sikerül elkésnem, mert bár volt nálam térkép, mégis valahogy eltévedtem, de hála a telefonnak és a beleépített gpsnek, sikerült megérkeznem The Elixir nevű pubba 10 perc késés árán. Miriam már várt. Vicces hely. Mediaval goth buli volt és elviekben úgy volt meghírdetve, hogy Fait and the Muse, Deine Lakaien és többi zenék lesznek. Hát ehhez képpest keményen blackmetál vagy mi szól. Egyszer volt mondjuk Sisters és pont a Flood, de kb. ennyi. Viszont kaptam Miriamtól egy marha jó gyűrűt szülinapomra. Annyira meglepődtem, nem is vártam ilyesmit.
Viszon tmivel másanp utzott és elötte még dolgoznia is kellett, elég korán le is láptünk. A Tötenham Courtig együtt buszoztunk, ahol én még lenéztem egy Alley Cat nevű helyre, ahol épp a rock meetup groupnak volt találkozója. Hát az volt a csúcs. Én annyit nevettem. Persze mindent lekéstem, Ben Christot is, de ott volt még egy maroknyi csapat, akik közül párat az indie group révén ismertem, párat egy korábbi tlaálkozóról és azt kell mondjam, hogy mindenki nagyon aranyos volt és valamilyen oknál fogva mindneki nagyon örült nekem. A zene azért nem az én stílusom volt. Guns and Roses, stb. de azért Billy Idolra csak beleállt a lábamba a bugi és onnantól már zárásig téncoltunk, gyakorlatilag mindenki, mindnekivel akár ismertük egymást, akár nem és persze voltak nagy lággitározások is.

Na persze ahogy a hullám hegy jön, úgy van hullám völgy is és bár a Tottenham Courtról ,nekem egyenes buszjáratom van Uxbridge-be a másfélórás úton keményen elátkoztam a napot, mikor kitláltam, hoyg nekem jó lesz itt lakni...Reggel fél 5körül botorkáltam haza Uxbridge kihalt utcáin, a nappali fényben és sehol egy leleket nem láttam. (Itt jegyezném me, hoyg itt nagyon sokáig világos van és viszont korán kel a nap.)

Azért jó ez a blog, mert szombat hajnalban kifejezetten mérges voltam magamra, hogy mennyi pénzt elköltöttem a semmire és soha többé és persez alkoholhoz sem nyúlok, stb. De ahogy így felidézem az este történéseit, azért volt pár igen remek pillanat, csak jó volt ez. :)

az irodában mindig van ok ünnepelni, vagy legalább is egy jó kifogás a tortára...

a kollégáim. meglepő módon senki nem ellenkezett, mikor le akartam fényképezni őket. nekem ez meglepő, mert otthon mindig mindneki elkezd ilyenkor valami nyafogást ,hoyg nem jó a hajam, és a többi...