Friendship lives forever, another new chapter in London II.

No akkor most jön a három nap képregényesítve.

Szóval megérkeztünk a palotámba csütörtök este és mint kiderült van egy csomó sapkám.

És bűbájosak vagyunk mind a hárman

Aztán pénteken reggel korán keltünk, mert valakik nem bírták tovább és hajnali háromnegyed hatkor felébredtek és csicseregtek...khmkhm:)

De így legalább a turistaáradat előtt érkeztünk meg CamdenTownba az egynapos városnézés első állomására.

A Móni büfé meg át lett keresztelve Made in Hungária-ra.

Úgy tűnik akárhányszor jövök erre, mindig van újdonság.

És akárhányszor jövök ere a My Village cafe kihagyhatatlan pihenő. Mivel ez a piac azon végén van, ahova már nem sok turista jut el, hely mindig akad bőven. A szpájszi kávéjuk pedig olyan csodákat tud, ami még a halottakat és életrekelti. Ezenkívül organikus vega kaja és hihetetlen finom torták várják a megfáradt turistát, de leginkább a helyieket. (Ez itt a reklám helye..)Akárhányszor jövök ide, mindig azon filozok, hogy milyen lehet reggel felkelni és elcsoszogni ide, elüldögéni egy órácskát és aztán tovább állni. És akárhányszor ez végigfut az agyamon, amikor itt üldögélek, eszembe jut, hogy Uxbridge mennyire messze van innen és nem csak térben. De persze az is igaz, hogy még mindig közlebb vagyok így, mintha még Budapesten élnék.

Ez itt a tulaj csak nekünk készített névjegykártyája:

Ezután az interperszonális utazás után nem akartam a tömeg felé visszaevéckélni, ezért a Chalk Falk irányába vettük utunk és ott szálltunk fel a metrora.

For persons who is less able to stand:)

 És a következő állomás a Tower: hm építettek egy új tornyot?

Ezt a hidat nem lehet megunni

És ahogy már mondtam, akárhányszor járok ugyanazon az úton, mindig találok valami újat.

Ez meg az oka a sok dagadt angolnak

 Aztán buszra szálltunk és a South Bank Centernél szálltunk le, hogy elvigyem a lányokat a világ legviccesebb liftjéhez. És ezek voltak a reakciók. Na jó, Nottiról lecsúsztam picit...

Szerintem ez mindent elmond:)

Na ott már látszik a fő attració a háttérben.

És nekem erre van jegyem!!!!:) (illetve remélem ki is szállítja a posta..)

Pozőrködünk

Ezt a hidat sem bírom megunni. Örök kedvenc.

Csavaros fagyi végre. ÉS finom is!

Elsétáltunk a St. James parkba, ahol leültünk pár percre egy padra és hagytuk, hogy a világ elvonuljon elöttünk, annak minden furcsaságával. Pl. hordozható JVC 'magnó' val. Sajna nem vagyok elég jó paparazzi, hogy mindent lefotozzak, de néha még nekem is elkerekedtek a szemeim, egyes leányzók öltözetén.  És nem azért mert túl extravagansnak találtam, hanem azért, mert nem értem, miért kell feszülő kezeslábasban vonaglani, ha egyszer az isten nem áldotta meg tökéletes alakkal...

Find the red!

 Szerintem nincs szebb egy angol parknál. Akárki akármit is mond. Imádom, hogy a virágok úgy vannak rendezve, mintha nem is lennének szándékosan megtervezve, hogy mi hova kerül, azon a kis területen, ahol elszórják a magokat.

 És itt lalik Bözske királyné. Tádááámmm:

Ez meg itt a Green Park

 NA és akkor itt egy kicsit bezavarodtam, mert meg voltam győződve, hogy a Green park sarkán már az Oxford Street van, de nem. Ennek a kis zavarnak köszönhetően sikerült eltévednünk egy utcába (Old meg New Bond Street), ahol azt hiszem sosem fogok venni semmit. Szerencsére nem is vágyom rá, hogy millió dollárt költsek egy tök egyszerű, fantáziátlan ruhadarabokra. Ez volt a nap egyik tanulsága.:)

És akkor bejutottunk a Sohoba, amely számomra megnyugtató érzés volt.

Valamiért, akárhányszor jövök a Sohoba, ez a kocsma az utamba kerül, egyszer már tényleg be kéne mennem...

The cooperative food:)

Lazulunk:)

 Másnap reggel ismét korán keltünk, elkísértük Emesét a tnafolyamára, majd egyenesen Angelhez vettük az irányt. Ahol Notti kiszúrt egy állati kedves kávézót. Sajna a hátsó kertjébe nem lehetett kimenni, pedig annál tökéletesebb szombat reggeli kávézóélményt nem tudtam volna elképzelni. De azért így is pont jó volt.

Ez a kávézó pincéjében volt és elvileg zárva a public elött, de mi valahogy letévedtünk

Oh my dear ambiguous friend!

Ha egyszer lesz egy zsebkendőnyi kertem, azt akarom, hogy ilyen legyen

Camden Passage, amely egy elbűvölő bolhapiacra vezet

Még vudu bábut is árultak

Ez már abszolút überelhetetlen

Vagy mégis? A tulaj persze kínai

És akkor boldog szülinapot! Megjegyzem kockára fagytunk, de közben az élet fontos dolgai megvilágosodtak elöttünk.

ÉS buszozni meg nagyon jó!

Ez is egy olyan tér, ahova mindig betévedek.

Hogy aztán valami újabb csodát találjak

Mint például a csakra hangsúlyozó szemüveg

És akkor itt kezdődik a dimenziócsúszás, de ez már volt...:) Ezért  ugrunk egyet.

 Szóval estefelé vissza kódorogtunk a King's Crosshoz felszedni a harmadik felünk. ÉS akkor közben azért láttam egy két jópofa dolgot.

 Haza felé a szokásos hosszú és unalmas metroutunkat egy csapat részeg focidrukker dobta fel. A Wembly-ben a Manchester City játszott és sajnos kikaptak 1-0ra, ami elégé felbosszantotta a srácokat. Ezért eldobálták a jegyüket a metron. ÉS akkor, ami szemét az egyiknek, kincs valaki másnak. Notti azonnal felkapta, hogy ez majd jó lesz a kisfiának, aki fociőrült.
Amúgy nagyon kedvesek voltak a fiatalemberek, még ha igen kapatosak is voltak és némelyiknek még a foga is hiányzott. Természetes Uxbridgeben invitáltak minket kocsmázni, ami vicces is lehetett volna, ha a volna ott nem lett volna.

A terv az volt, hogy vasárnap végre alszunk. De valamilyen furcsa oknál fogva, felébredtünk és ha már így alakult elindultunk mi is Emesével és a Baker streetig együtt is mentünk, ahol mi a Portobello Road felé vettük az irányt, hogy folytassuk az előző napi utunk. De ez ugye már ismétlés.

Szóval a Portobello Road-i kalandok után buszra szálltunk, hogy lemenjünk a Baker Streethez. Illetve a fő irány a Regent's Park volt, ami számomra továbbra is a legszebb park, ahol eddig jártam.

 És az égiek kegyesek voltak, mert a napsütés tovább tartott.

Hogy én kedvemre parádészzak, az ezüst kabátomban

Bocsi, de épp marha jól éreztem magam ebben a szerkóban,  az új gyönyörűséges Vagabond cipőmben, amit Svédországból szállítottak ki nekem, mint szülinapi ajándék magamnak:)

ÉS annyira kegyletek voltunk, hogy így nekivetkőzhettem. Be kell vallanom, hogy ez kb.  5 percig tartott...És felhívnám a figylemet az előtérben lévő epershakere. Én Crabbiesre vágytam, de azt nem kaptam, ettől, meg megfájdult a gyomrom később. 

Még Pilates magánórát is kaptam, ami felbecsülhetetlen:)

Szokásos esküvői fotózkodás

Hát nagyjából itt a vége, mert én itt kicsit már elfáradtam és hagytam a lányokat egyedül érvényesülni a  hazaútjukon. Közben azért még beugrottunk Nottival egy falafelre, ahol az üzletvezető magyar volt, de egyetalán nem látszott rajta. Hja kérem 5 év alatt azért fel lehet szedni a kultúrát.:)

Szóval én szépen hazaszöktem, és bedöglöttem az ágyamba. És soha el nem múló hálával konstatáltam, hogy mindkét barátnőm hazatalált külön külön, de a maguk kalandjaival és tanulságaival gazdagova.