Real summer in the city

Azért ejtek pár szót a hétvégéről, mert itt közben nyár lett. És az első hétvége volt, amikor olyan meleg volt, hogy valami furcsa rendellenes dolgot érzékeltem  a hátamon. Azt hiszem ez az érzés az, amikor végigördül egy izzadságcsepp a hátamon. Na jó belátom ez nem annyira költői, de még is muszáj volt megemlítenem. HOgy végre igazi meleg nyár van.
És  a BBC szerint sokéves átlag dőlt meg, amikor is Londonban 30 fokot mértek. Zárójelben megjegyzem, hogy olyan sokéves nem lehet, mert 10 évvel ezelőtt, mikor először itt voltam, 38 fokos húségbe landultunk a Heathrown.

Love my shoes:)

Lovely day!

Na ez a szemüveg valakinek hiányozhat most.

Nos rengeteg tervem volt megint a hétvégre, amiből annyi minden nem jött össze mint gondoltam, de azért volt benne egy kis újdonság is.

Például a szokásos Liverpool street station helyett az Aldgate felöl közelítettem meg az első találkám helyszínét.

mintha nem is Londonban lennénk

azért nyomokban van jele Londonnak is

Szombaton Miriammal találkozam a Brick Lane-en, hogy elmenjünk az Old Truman Brewery kiállítótermébe, ahol mindenféle frissen végzett művészek kiállításait tekinthettük meg. Ez állítólag mindnen évbn megy nyáron és minden hétvégén más a téma. És teljesen ingyenes. 

Imádom a cipőm:)

agy helyett tojáshéj

mindegyik más fej volt

hm, kortárs múvészet. Az ifjú művésznek volt még egy két igen elmés műve, de inkább le sem fotóztam

NA jó, azért volt pár nagyon klassz dolog. Fotók, montázsok. Nem is értem, azokat mirét nem fotóztam le. Votl egy sorozat, ami ghost náven futott, az kifejezetten tehetséges alkotótól. Hosszú záridővel fotózott mozgásban lévő embereket, régi ódon szobákban és persze fekete fehérben, amitől tényleg olyan hatást keltett, mintha szellemeket fotótott volna. 

A kiállítás után bementünk a kedvenc ételpiacomba. Szilárd elhatározásom volt, hogy most már pedig kipróbálom az etióp vegán konyhát, mert eddig mindig kerülgettem, kissé féltem, hogy az utcai árusokhoz mérten, nem lesz túl jó. Nos nem tévedtem. Az étel ízét leginkább a méregerős szósz adta, a többi meg ízetlen kuszkusz vagy moslékhoz hasonló kotyvalék volt. A friss zöldségek azért jók voltak, de a maradék bizony a kukában landolt. A félig telt gyomromat meg egy maláj palacsinta töltötte meg.:)

Ígéretes a látvány, de az íz nem csalódás

azért kedvelem ezt a helyet

Nyár a Shoreditch streeten

Nos amennyiben valakinek épp Tisza cipőre vagy éppen matyóhímzéses pólóra fájna a foga, nem kell hazáig repülnie, mert már ezt is lehet itt kapni a Shoreditch streeten.

Még egy kiállítás ezúttal a fákról, teljesen véletleül botlottunk bele, valahol a Hoxton street elött

A késői ebéd arra mindneképp jó volt, hogy kibélelejük a gyomrunk, mielött elsétáltunk a Red Lion tetőteraszára, hogy ott aztán Marcusszal kiegészülve (Miriam barátja), mojito, crabbies és cider társaságában üssük el az első igazán gatyarohasztó meleg szombatot. 

Kellemes dálután után javasoltam, hogy menjünk el a Big Redbe, ahol nekem épp egy meetupon kellett volna megjelenni, de Miriam leszavazta. Végül kettesben nekivágtunk a városnak, hogy mi ma kirúgunk a hámból, de be kell valljam kudarcot vallottunk. Mivel a Big Red le lett szavazva elmentünk a Tottemham Courthöz, hogy lecsekkoljunk 3 rock klubot. A 3 ból az egyik csak bejön alapon. 

Nos. 12 barban épp valami fura party volt, mert minden srác aki elötte állt ugyan végig volt tetoválva, de egy félrecsapot baseball sapkát is viselt hozzá. A vele szemben lávő rock club látszólag döglött volt és az Interpid foxban meg olyan oldschool rockerek ültek és a zene meg annyira metál volt, hogy jobbnak láttuk távozni. 

Végül a kedvenc Angel pubomban megittunk egy sört és hazatértünk.

Ami egyrészt kicsit szomorú volt, de másrész viszont időben fel tudtam kelni, hogy elmenjek a West London-i sétámra az Europai meet up group-pal. 

A séta mindenképp kellemes volt és már régóta kíváncsi is voltam Ealingre, mert még az utikönyv is megemlíti, hogy ha szép helyeken akarsz sétálni, akkor Ealing legyen a cél. 

Átsétáltunk egy rakás parkon, némelyik a szokásos lélegzetellálító szépségű és hangulatú park volt, némelyik csak egy nagy zöld folt és olyan helyen is jártunk, amiről magunk sem gondoltuk volna, hogy még Londonban vagyuk vadalmával és egyéb bogyókkal. Meg a kis veteményesek, ahol madárijesztő helyett coca colás dobozokkal rémisztgetik el a madárnépséget. Ami azt hiszem valóban hasznosabb lehet, amennyiben nem igaz a legenda a szarkákról, amely szerint eme madarak kifejezetten a fényes dolgokra repülnek. Ebben az esetben, öngól!

Én a csoportot leginkább csak így láttam, mert ugye lelkes amatőr bloggerként állandóan fotóztam. Na nem nagyon bántam, mert ez a csoport sem az én stílusom. Magyarul ismét visszavonultam némaságomba. Szerencsémre itt volt egy másik Mirijam, aki horvát-szlovén-bosnyák és 2 és fél éve au-pairkedik Londonban, pedig csak fél évre jött.

Egy olasz álltal appruvált pizzéria, ahol állítólag a legjobb pisztácia fagylaltot árulják a világon. Nos ezt ma nem tudtuk kideríteni, mert tovább haladtunk.

Sétánk során elhaladtunk az állítólag világhíres Ealing studio mellett. Elnézést a művletségbeli hiányosságom miatt, de én még soha nem hallottam erről a helyről. 

Azért valami ragadt rám a pénteki fotómodellkedésből:)

Összegezve a séta nagyon szép volt jó volt és Ealing is nagyon bájos, de többet brunch-olni nem megyek ilyen társasággal. Séta oké, de utána nekem azt hiszem majd sűrgős dolgom lesz. 

Történt ugyanis, hogy beültünk egy hipersteril kávézóba, villásreggelizni, ahol a pincér mindenkinek kihozta az ételt csak nekem nem. Ez persze nem a csoport hibája. Körülbelül másfél órát vártam egy nyomorult szendvicsre. Persze mire kihozták, a többiek már megkajáltak és nekem rohanva kellett lenyomnom, az amúgy nem is olyan nagy szám avokádós szenyám. Ez még nem is lett volna baj, ha olyan a társaság, hogy közben jól eldumizok. De nem olyan volt. Így rettenetesen unatkoztam és igen csak pénz és idő kidobásnak éreztem a tenisz meccsek állásának megvitatását. 

Alig vártam már, hogy végre megérkezzek a Sprinfield parkba, ahol Timivel találkoztam és bár az én otthonomhoz kölzelebb is vannak parkok, de ott ugye egyedül kéne lenni és a korábbi program után alig vártam egy értelmes beszélgetést. 

Kösziiii Timi, megmentetted a vasárnapom!

Ime a töretlen kék egünk! 

Timi közel lakik a helyi ortodox zsidó negyedhez. 

 Ez a negyed is egy külön tanulmány az ortox zsidók miatt. Tele van a környék és a 30 fokos hőség dacára is, kalap, hosszúkabát a kötelező. És a nőkön meg paróka. És kötelező szemlesütve nagyívben kikerülni az embereket és egyesével libasorban közlekedni.