Igazán nagy kegyben van részünk itt a ködös Albionban, amely megjegyzem az elmúlt 10 hónapban, amióta itt vagyok csak egyszer borult ködbe és az eső sem esik többet, mint máshol és ha esik akkor is inkább csak szemerkél. És az esernyőmet -vagy inkább az esernyőimet, mert már 3 is van, azaz három esernyő pihen csendben a polcon- sem kell használnom.
Múlt hét csütörtök óta pedig kérem itt nyár van. Igazi nyár hamisítatlan nyár. Nem ám csak olyan fogd rá, hanem töretlen kék egű 30 fokos nyár.
Ezért aztán munka után este 6 kor 27 fokban összeszedtem Pirit, hogy megfutassam, hiszen mostanában nem sokat gurulhat szegény lévén a munkahelyem sétálva sincs messzebb 5 percnél.
Ma is a csatorna partján indultam el, de előtte gondosan kitanulmányoztam a google térképet és rájöttem, hogy Uxbridge a vízek városa és rengeteg csatorna és tavacska öleli körül eme világhírű városrészt.
A kedvenc csatornapartomon most északra haladtam és tovább jutottam mint eddig bármikor.
Egy idő után már a lakóhalyók is elfogytak és már csak a hattyúk és néhány kóbor biciklista járt arra. De a hatás egyértelműen üdítő frissítő és lélekemelő volt.
Találtam egy bájos teázót, ami azonban délután fél 5kor bezárt, de ha lesz még lehetőségem eljövök ide egy üdítőre.
Találtam még nagyobb gátat, mint eddig bármikor és a hattyúk meg kacsák és egyéb madarak itt annyira szelidek és nem félnek az emebrektől, hogy még akkor is kíváncsian úsztak felém, amikor én hangos fékezéssel leállítottam vasparipámat, mert hirtelen úgy döntöttem le kell őket fozótzni.
Hihetetlen hatással van rám a víz bármilyen formája. Legyen az kis patak, tó, tenger vagy éppen ezek a réges régen kiépített csatornák. Mind ugyanaz: A jin. Attól, hogy eltekertem a kis csatorna mellett már tökéletesen kitisztult a lelkem és az elmém. Az biztos, hogy egyszer mikor újra letelepedek víz közelben fogok lakni. Ha víz van minden van. Az élet, az energia, az ősforrás.
Aztán az egyik megállóm során hirtelen bepattant a fejembe, hogy itt az elhagyott csatornaparton milyen jó lenne kipróbálni mire emlékszem még a kung-fu tanulmányaimból. Nos akik ismernek, tudják, hogy nem vagyok egyszerű eset. Nehezen tanulok viszont nagyon gyorsan felejtek. Ez hál istennek csak a kung-funál volt eddig jellmező:) De azért elég idegsítő tulajonság, valljuk be. Próbálok rajta javítani. Viszont ahogy megálltam, lepillantva a földre megláttam egy szablyaméretű egyenes fadarabot, ami azonnal a régi edzéseket jutatta eszembe. És csodálval határos módon, néhány kezdeti sikertelen próbálkozás után egyszer csak elkezdtek visszajönni a mozdulatok. Nem mondom, hogy pontosan össze tudtam rakni azt a szablyás fomát, amit tanultam, de ahhoz képest, hogy 10 hónapja nem gyakoroltam, egész jól jöttek a dolgokat és még két másik formát is lenyomtam, azt viszont kapásból. És ott a csatornaparton rájöttem, hogy nem akarok tovább bóhockodni bizonyos Shaolinból eredeztető egyéb kungfu technikával, amire 10 hónap után sem áll rá az agyam, hanem az igazit akarom. A régi formáimat akarom, a jól begyakorolt mozdulatsoraimat, amikbe bele tudom tenni azt amit úgy szeretek: A csít.:) Azok a formák, amiket ha egyszer megcsinálok tökéletesen feltöltenek. Fizikailag átmozgatnak és a lelkem is ápolják egyben. Ilyen egyszerű a gyógyszerem és természetes. Nem tapintható, nem látható, de érezthető.
Ideje visszatérni a forráshoz.
Múlt hét csütörtök óta pedig kérem itt nyár van. Igazi nyár hamisítatlan nyár. Nem ám csak olyan fogd rá, hanem töretlen kék egű 30 fokos nyár.
Ezért aztán munka után este 6 kor 27 fokban összeszedtem Pirit, hogy megfutassam, hiszen mostanában nem sokat gurulhat szegény lévén a munkahelyem sétálva sincs messzebb 5 percnél.
Ma is a csatorna partján indultam el, de előtte gondosan kitanulmányoztam a google térképet és rájöttem, hogy Uxbridge a vízek városa és rengeteg csatorna és tavacska öleli körül eme világhírű városrészt.
A kedvenc csatornapartomon most északra haladtam és tovább jutottam mint eddig bármikor.
Egy idő után már a lakóhalyók is elfogytak és már csak a hattyúk és néhány kóbor biciklista járt arra. De a hatás egyértelműen üdítő frissítő és lélekemelő volt.
Találtam egy bájos teázót, ami azonban délután fél 5kor bezárt, de ha lesz még lehetőségem eljövök ide egy üdítőre.
Találtam még nagyobb gátat, mint eddig bármikor és a hattyúk meg kacsák és egyéb madarak itt annyira szelidek és nem félnek az emebrektől, hogy még akkor is kíváncsian úsztak felém, amikor én hangos fékezéssel leállítottam vasparipámat, mert hirtelen úgy döntöttem le kell őket fozótzni.
 |
| Na ki a legény a gáton? |
Hihetetlen hatással van rám a víz bármilyen formája. Legyen az kis patak, tó, tenger vagy éppen ezek a réges régen kiépített csatornák. Mind ugyanaz: A jin. Attól, hogy eltekertem a kis csatorna mellett már tökéletesen kitisztult a lelkem és az elmém. Az biztos, hogy egyszer mikor újra letelepedek víz közelben fogok lakni. Ha víz van minden van. Az élet, az energia, az ősforrás.
Aztán az egyik megállóm során hirtelen bepattant a fejembe, hogy itt az elhagyott csatornaparton milyen jó lenne kipróbálni mire emlékszem még a kung-fu tanulmányaimból. Nos akik ismernek, tudják, hogy nem vagyok egyszerű eset. Nehezen tanulok viszont nagyon gyorsan felejtek. Ez hál istennek csak a kung-funál volt eddig jellmező:) De azért elég idegsítő tulajonság, valljuk be. Próbálok rajta javítani. Viszont ahogy megálltam, lepillantva a földre megláttam egy szablyaméretű egyenes fadarabot, ami azonnal a régi edzéseket jutatta eszembe. És csodálval határos módon, néhány kezdeti sikertelen próbálkozás után egyszer csak elkezdtek visszajönni a mozdulatok. Nem mondom, hogy pontosan össze tudtam rakni azt a szablyás fomát, amit tanultam, de ahhoz képest, hogy 10 hónapja nem gyakoroltam, egész jól jöttek a dolgokat és még két másik formát is lenyomtam, azt viszont kapásból. És ott a csatornaparton rájöttem, hogy nem akarok tovább bóhockodni bizonyos Shaolinból eredeztető egyéb kungfu technikával, amire 10 hónap után sem áll rá az agyam, hanem az igazit akarom. A régi formáimat akarom, a jól begyakorolt mozdulatsoraimat, amikbe bele tudom tenni azt amit úgy szeretek: A csít.:) Azok a formák, amiket ha egyszer megcsinálok tökéletesen feltöltenek. Fizikailag átmozgatnak és a lelkem is ápolják egyben. Ilyen egyszerű a gyógyszerem és természetes. Nem tapintható, nem látható, de érezthető.
Ideje visszatérni a forráshoz.
 |
| Lovely Job |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése